Szabédi Lászlóra emlékeztek Szabédon

Szabédi László rendkívül gazdag, tanulságos életművet teremtett, amelynek feltárása alapos kutatást igényel. Ezért indították el két évtizede a Szabédi Napokat, amelyek keretében hazai, magyarországi, angliai, németországi szakemberek, irodalomtörténészek, nyelvészek, költők és politikusok vizsgálták a hagyatékot: költői műveket, műfordításokat, prózát, drámai kísérleteit. Bár az előző évekhez képest valamivel kevesebben, de idén is megünnepelték a napokat. Múlt pénteken Kolozsváron koszorúztak a Szabédi László Emlékháznál, majd a János Zsigmond Gimnáziumban tartottak irodalmi konferenciát, este pedig a Házsongárdi temetőben koszorúztak Szabédi sírjánál.

Koszorúzás Szabédon

Szombaton Szabédon folytatódott a program, amelynek keretében az unitárius templomban Sándor Szilárd jobbágyfalvi lelkész tartott szószéki szolgálatot, majd a helyi fiatalok szavaltak (különösen ifj. Csécs Sándor adta elő élethűen az Önéletrajz című költeményt), énekelt a Szabó Júlia vezette helyi unitárius vegyeskar és Török László, az ODFIE szervezte idei népdalverseny szabédi nyertese. Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) országos elnöke tartott emlékbeszédet az EMKE és a Szabédi-örökség kapcsolatáról. Istentisztelet után a templom falán elhelyezett emléktáblánál koszorúztak az EMKE, a Maros Megyei Tanács és a helyi Szabédi László Általános Iskola képviselői. Ezután az iskolában található emléktáblánál is koszorúkat helyeztek el, az előbbiek mellett a mezőcsávási és szabédi RMDSZ és a Sütő András Baráti Társaság is. A műsor a kultúrotthonban folytatódott, ahol „Szabéd és a Mezőség gyöngyszemei” – ahogy Ilyés Tóth Sándor megyei tanácsos fogalmazott –, a helyi Fürgelábak táncegyüttes három korosztálya szórakoztatta a közönséget több mint egy órán át.

Örökség vagy igény?

Jenei Sándor helyi unitárius lelkipásztor lapunknak elmondta: idén is ugyanazt a lelkesedést, hitet és kultúrát tapasztalta meg, mint amikor tizenhárom éve a faluba érkezett. De az immár huszonegyedik emléknapon fel kell tenni a kérdést: örökség-e ez vagy igény? A lelkész szerint a helyiek igénylik ezt kulturális örökséget, ezért is van az, hogy a falu lakossága és az egyházközség egyaránt kiveszi részét a szervezésből. Ugyanakkor megfogalmazódik az a kérdés is, hogy miért kell ezt évente megszervezni. „Mert Szabédi neve kötelez, fontos megemlékezni arról a személyiségről, aki felvette a falu nevét” – mondja Jenei, aki szerint ez ugyanolyan természetes már Szabédon, mint az, hogy miért kell beszélni magyarul, miért kell a gyerekeket, unokákat megtanítani magyarul imádkozni itt, a Mezőség kapujában.

„Így nőnek bele a gyerekek ebbe a kultúrába, így szokják meg” – toldotta meg a lelkész szavait Csécs Sándor helyi tanácsos.

„Ne más vezessen”

Szabó Levente, Mezőcsávás község polgármestere ünnepi beszédében elmondta: „Szabédi László egy olyan korszakban élt, amikor nehéz volt megmaradni magyarnak. Ő mégis megtette! Nem ingott meg! Mindig aggódott magyarságunk jövője felett, de mindent megtett nemzetünk fennmaradásáért.” Szabédi aggódott a magyarság sorsáért, sorvadásáért, kultúra-, nyelv- és identitásvesztése miatt. Aggodalma ma is időszerű itt a Mezőségen, ahol nap mint nap meg kell küzdeni az iskolában, munkahelyen, közigazgatásban, politikában, „csak azért, mert magyarok vagyunk” – figyelmeztetett Szabó, aki összefogásra szólította fel a helyieket, hogy sikerüljön megtartani a megszerzett jogokat, és hogy megmutathassák ezután is: a magyar összefogás olyan erő, amely révén Mezőcsávás községben a magyarság kezében tudja tartani sorsát, hogy „kis közösségünket továbbra is magyarok vezessék és ne mások” – érvelt a polgármester.

Gheorghe Şincai helyett Szabédi László

Szabédi (eredetileg Székely) László 1907-ben született Sáromberkén Székely Sándor és Rédiger Emma gyermekeként, de a család Kolozsvárra költözése után is nagyon sok időt töltött Szabédon a nagyszülőknél. Annyira szerelmese lett a falunak, hogy felvette annak nevét. A Babeş és a Bolyai egyetemek összevonása miatt tanúsított magatartása következtében az állambiztonságiak sokat zaklatták, ezért a beolvasztás ellen való tiltakozásként 1959-ben öngyilkos lett.

Farkas Ernő magyar szakos tanár 1991-ben került a szabédi iskolába, ekkor az ő kezdeményezésére és Nagy Ernő helyi tanár támogatásával gyűjtésbe kezdtek és létrehozták a Szabédi László Emlékszobát, ugyanekkor indult el a Szabédi Napok sorozata is. A helyi iskola a polgármesternek köszönhetően 2009-ben felvette a Szabédi László nevet, mielőtt azt mások az egykori diákról, Gheorghe Şincairól nevezték volna el. Szabó Levente polgármester szerint „a névadással maradandót alkottunk”.

Az emlékszoba 2011-ben került a kultúrotthonból az iskolába – tudtuk meg Csécs Sándortól.