Többnyire fiatalemberekből, népviseletbe öltözött fiatalokból álló menet járta végig a falu utcáit húsvét első- és másodnapján, jókívánságokat és „szentelt vizet” hozva mindazokhoz a házakhoz, amelyeknek kapuja kinyílott ezeken a napokon. Ezt megelőzően szombat este jelképes határkerülést is tartottak, majd éjszaka fenyőágakkal díszítették fel a falu portáit. Vasárnap, mielőtt locsolni indultak volna, királyt, ítélőbírót és csapómestert, továbbá két hamubotost választottak, és szigorú „törvényt  tettek” arról, hogy hogyan kell és illik egymást szólítani, a menetben beszélgetni, viselkedni. Aki ezt nem tartotta be, annak bizony számolnia kellett a következményekkel.

„Legyen az élet egy virágkoszorú”

A menetet a király, a bíró és a csapómester vezeti, előttük és utánuk az ijesztő álarcokat viselő hamubotosok mennek, akik vigyáznak a rendre, a menetben rendetlenkedőket vagy a kívülállókat rendre utasítják. A csapat hangos énekszóval járja az utcákat, s ha nem kutyaugatás veri fel a délutánt, akkor a falu másik felében is hallani lehet, merre járnak a locsolók. A csapat sorra tér be a házakhoz, ahol a király köszöntőt mond:

„Dicsőség Istennek, köztünk jóakarat,
eljöttünk hirdetni: Jézus feltámadott.
Kiszállt a sírjából, eget kért magának,
Szabadítója lett az egész világnak.
E húsvéti ünnep háromszoros ága,
Immár kinyílt az első virága.
Áldd meg kegyes atyánk e nemes ház népét,
E szent ünnepen így magasztal téged:
Legyed az élet egy virágkoszorú,
Öröm legyen benne, ne pedig gyász vagy ború.
Mi onnan jöttünk, hol a kies hegy alja
A Jordán vizét magába foglalja.
A Jordán vizéből mi is merítettünk,
Kegyelmetek házához anélkül nem jöttünk.
Mert ki e nemes vízből részesedik,
Az vagyon megírva, az életnek terhét
Sokkal jobban bírja.
Kívánjuk, hogy sok boldog húsvéti ünnepet érjenek!
Éljen!”

Ezután kancsóból fenyőággal locsolja meg a ház nőszemélyeit, miközben a háziak itallal és süteménnyel kínálgatják a menetben részvevőket. A „cigányok” húzzák a talpalávalót, a menetben részvevő fiatal legények és leányok táncra perdülnek. Ezután a király megköszöni a házigazda szívességét.

„Bocsánatot kérünk, ha talán vétettünk,
vagy kegyelmetek házánál eleget nem tettünk.
Amit adtak, köszönet érette,
Adjon az ég Ura sokannyit helyette.
A kis csapatunkkal most már továbbállunk,
És a Jóisten áldását házukra kérjük.
Éljen!”

Amit adtak, köszönet érette,/ Adjon az ég Ura sokannyit helyette (...)”. Amikor a menet továbbállt, megjelentek a „kéregetők”, akik az esti vacsorához és az ezt követő bálhoz gyűjtögettek tojást, szalonnát és bort, de a családok pénzt is adnak a költségek fedezésére.

A bíró ítél, a bot csattan

Három-négy ház után a király ítéletre hívta seregét. Akinek panasza van, az most előadhatja. Ha a panasz indokolt, a bűnösnek a király elé kell állnia. Az ítélőbíró kimondja, hány botütés a büntetés, amelyet a király jóváhagy vagy felülbírál. Ha a sereg úgy érezte, hogy a király bölcsen ítélkezett vagy megfelelően bírálta felül a bíró döntését, hangosan kiabálta: Éljen a király! A bűnösnek meg kell hajolni, és már supog is a nadrágján a mogyorópálca. Szinte mindenki megkapta a maga részét: az aki illetlenül viselkedik vagy beszél a menetben, az is, aki cigarettázni vagy telefonálni mer a királyi engedély nélkül vagy valamelyik ház udvarán, de az is főben járó bűn, ha valaki beszélget vagy leül, amikor a király szónokol. A botütést nem kerülte el a hamubotos sem, amiért ellopták a „munkaeszközét”, de a király testőrei sem, amiért ellopták a „szentelt vízzel” telt kancsót, vagy megpróbálták megtréfálni a királyt.

De nem kerülhette el a botot a kívülálló sem, aki nem kért engedélyt a királytól, mielőtt a sereghez csatlakozott volna. De olyan is akadt, hogy valaki „mocsok cigánynak” nevezte a zenészeket, ezért még keményebben meg kellett lakolni. A legsúlyosabb bűnnek azonban a lopás számít: ilyenkor eltűnik egy telefon, vagy locsolás közben a lány hajkötőjét emelik el, de a plébánián a templomkulcsot csenték el. A plébános nevetve jegyezte meg, hogy „ezért nem járnak az emberek a templomba”, de aztán jött a súlyos bírói ítélet, és ismét csattant a mogyorófa. Aki megkapta a maga részét, annak illett megköszönnie azt, ellenben újabb botokra számíthatott. Az utolsó házaknál aztán a nép is ítélkezik, és a csapómester, illetve az ítélőbíró is bot alákerül, de a király sem ússza meg egy-két pálcacsattanás nélkül.

Megnyílnak a kapuk

Fenyőágazáskor minden kapura kerül fenyőág, míg a lányos házhoz a legénykék további, színes papírszalagokkal díszített ágakat tesznek. Minden alkalomkor mintegy kétszáznegyven ágat tűznek a portákra a fiatalok, de a locsoló menetet ennél kevesebben, mintegy nyolcvan-kilencven helyen fogadják. A menet oda tér be, ahol nyitva áll a kis- vagy nagykapu. De esetenként azok is adományoznak a kosarakba vagy a „kasszába”, akik nem fogadják otthonukban a locsolókat – tudtuk meg Varga Ernőtől, aki több évig volt király, de az ő apja és nagyapja is sokáig szervezte vagy vezette a húsvéti menetet.

Az adományokból este a fiatalasszonyok hatalmas petrezselymes-szalonnás rántottát készítenek, s miután mindenki jóllakott, kezdődhet a két éjszaka tartó bál.

Jótékonysági céllal szervezték

Az idei fenyőágazást, locsolást és bált jótékonysági céllal szervezték a jobbágyfalviak. A teljes jövedelmet a helyi halottasház építésére fordítják. Balogh István polgármestertől megtudtuk: még nem vonták meg a mérleget, de mintegy kétezer lej jövedelemre számítanak, amit erre a célra szánnak. Az ilyen rendezvényeikre sosem önös, hanem közösségi céllal kerül sor, éspedig a közösségépítés a végső eredmény. „Gondoljunk bele, milyen hatása, eredménye lett volna a rendezvénynek, ha csak a szervezők vettek volna részt benne, és a faluközösség nem állt volna mellénk” – mondja az elöljáró, aki ezúton is köszönetet mond az egész közösségnek: a lakosságnak, továbbá a fiataloknak, akik népviseletbe öltözve színesítették a napokat, az idősebb nemzedéknek az útmutatásért, a nőknek a részvevők ellátásáért, de azoknak is, akik valamilyen tisztséget vállaltak, hiszen ezt két napon át végezni nagy odafigyelést és energiát igényel – nyomatékosítja Balogh István. Ugyanakkor köszönet jár mindenkinek a pénzadományért, a részvételért és a hagyományok átöröklésében való segítségért.