Hitvallás és tisztelgés a szent hegyen – különös jelekkel

Immár hat éve október első hétvégéjén a Bekecsre sereglenek az emberek. A gyönyörű idő most is több száz embert csalogatott ki a hegyre, nagyon sok gyereket és nagyon sok városlakót is. Ki autóval, ki szekérrel, lóháton, gyalogosan vagy traktorral, de mindenki a csúcsra igyekezett szombat délelőtt. A bekecsi kápolnától a tiszta időben sokan megcsodálták a messzi Fogarasi-havasok felhőkbe olvadó csúcsát, majd a székelyvajai fúvószenekar dallamai hallatán mindenki a lármafához gyülekezett. A nyárádmagyarósi önkormányzat, iskola és RMDSZ, a Bekecs Kulturális Egyesület és a Nyárádmente Kistérségi Társulás teremtett alkalmat az ünneplésre.

A felelősség történelmi üzenete

Október 6-ika a magyar nemzet gyásznapja, de tekintettel arra, ami a Bekecsen történt kilencvenhat évvel ezelőtt, számunkra egy győzelmi ünnep napja. Legyen tanulság a mai nemzedéknek és hajtunk fejet a hősők előtt, akik életüket áldozták értünk 1916 legnagyobb erdélyi csatájában – mondotta megnyitó beszédében Kacsó Antal nyárádmagyarósi polgármester. Borbély László képviselő felemlegette történelmünk megannyi gyásznapját: 1849, 1918-20, 1944, 1956. De ezek üzenete világos: mégis megérte a sok harc, a magyar nép mindig nyert. „Mi ezer éve itt vagyunk, csak a határok mozogtak fölöttünk. Ezt a földet senki nem veheti el tőlünk. De ez rajtunk múlik” – hangoztatta Borbély, aki szerint mindig akkor volt sikeres a magyar, ha összefogott. Ezért ma is időszerű a történelem üzenete: együtt sikerülhet olyan jövőt teremteni gyermekeinknek, hogy érdemes legyen ezen a földön maradni.

Még ha gazdasági nehézségek között élünk, és vigyáznunk kell magyarságunkra, anyanyelvünkre, akkor is érdemes ünnepelni. Hiszen itt emberek az életükkel fizettek, hogy itt ma ünnepelhessünk – emelte ki Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács alelnöke, aki a közelgő parlamenti választásokra célozva üzenetet is megfogalmazott: játszodhatunk gyermekeink jövőjével, létünkkel, de ezt mindenki felelősséggel tegye, mert a következő időszak nehéz lesz számunkra – sokan arra fognak törekedni, hogy alkotmányt módosítsanak, és ebben nem a mi jogainkat fogják megerősíteni, hanem azt, hogy Románia nemzetállam.

„Nem rajtuk múlott”

A megnyitó beszédek után a nyárádmagyarósi iskolások mutattak be ünnepi műsort, majd meggyújtották a megyében egyedülálló lármafát, a székelyek „első mobiltelefonját”. Néhányan tisztelegtek a Bekecset feltérképező egykori természetjáró, a néhány éve elhunyt Kocsis László Hobó emlékére állított kopjafánál, majd a tömeg átvonult egy másik tisztásra, ahol a világháborúban elesett hősök emlékműve áll. A huszárok trombitaszavára összesereglett tömeg előtt Kacsó Antal polgármester idézte fel az 1916. évi eseményeket: a védtelenül maradt Erdélyt keletről megtámadták a román seregek, de a 9. kassai honvédezrednek szeptember 29. és október 5. között nagy áldozatok árán sikerült a Bekecs tetején feltartóztani a hatszoros túlerőt és visszaverni a betörőket.

Az elesetteknek négy helyen van sírja a hegy tetején, ezért járnak fel ide fejet hajtani minden évben.
„Ezek a katonák életüket adták a hazáért, családjukért, a szülőföldért, gyermekeikért, a jövendőért. A harcot megvívták, de nem rajtuk múlott, hogy a nagypolitika bajkeverői miatt nemzetünk teste szétszabdaltatott” – fogalmazott Nagy Béla nyárádselyei református lelkész, aki szerint ez az áldozat nem volt hiábavaló, de a jövő azoké, akik a békességen munkálkodnak. Nagy László nyárádselyei plébános egy honvéd tizedes 1917-ben írt bekecsi versét olvasta fel, majd könyörgésében hangoztatta: nemcsak az emlékezés koszorúit hozzuk ide, hanem a hitből fakadó fohászainkat is, amelyek hőseinkért, elődeinkért szállnak a Mindenható elé.

Koszorúzás és szórakozás

Az ünnepség végén koszorút helyezett el a sírnál Borbély László, a megyei és a nyárádmagyarósi önkormányzat, a szovátai huszárok, a Történelni Vitézi Rend, a marosvásárheyi 23. királyi hagyományőrző zászlóalj, a magyarországi Sellye testvérváros, a debreceni huszárok, a nyárádmagyarósi és sóváradi iskolák képviselői. A tisztelgés kivont kardok és lehajtott zászlók mellett a Himnusz és a Székely himnusz eléneklésével zárult, majd egy maroknyi deményházi is imádkozott és gyertyát gyújtott a sírnál. A szervezők mindenkit ebédre hívtak, majd délután lehetett lovagolni, hintóra ülni, kirándulni, gyógynövényt gyűjteni is, az idősebbek nótára gyújtottak.

Különös jelek?

Az ünneplés végén Kacsó Antal polgármester különös jelekre hívta fel a jelenlevők figyelmét. Amikor néhány éve kijöttek a hegyre a kápolna helyét kijelölni, a méteres hóban egy kő feketéllett, ezért ott építették fel a szent hajlékot, mert „erőt, energiát sugároz a föld”. Amikor a szent keresztet avatták fel, az ünnepség végén a szép idő helyett hirtelen sűrű köd borította be a hegycsúcsot. A szombati tisztelgés és koszorúzás alatt pedig a kék egen egy Szent András-keresztre hasonló, felhőszerű képződmény jelent meg, amely az ünneplés után el is oszlott. A polgármester szerint  ezek a jelek az jelentik, hogy „valakinek nagyon tetszik”, ami itt a hegyen történik.