Ma van az év legboszorkányosabb napja

de a híres Báthori család is Szent Györgyöt fogadta patrónusává.

Állatok tűzön, láncon át

Régen ezen a napon hajtották ki az állatokat először a legelőre, különböző bajelhárító, termékenységvarázsló cselekedetek kíséretében, a marhákat néhol fejszén, ekevason vagy éppenséggel a gazdasszony kötényén keresztül.

Egyes helyeken az első kihajtáskor az istállóküszöb mellé belülről láncot, kívülről tojást tettek, ezen kellett a jószágnak átlépnie. Azt tartották, hogy az állatok ettől olyan erősek lesznek, mint a lánc és olyan gömbölyűek, mint a tojás. Felső- és Alsósófalván azt az állatot, amelyik megbotlott a láncban vagy felrúgta, nem engedték ki a legelőre. A dévai csángómagyarok olyan új fakoronát állítottak az istállóajtó elé, amelyik földben még nem járt.

Szépvízen a csordapásztorok fenyőágakból font seprűvel, fűnyaláb-csomóval végezték a hajtást, hogy mindig legyen zöld táplálék és főleg dús fű a csordák legelőjén.

Ozsdolán csak a juhokat engedték ki ezen a napon, a csordát pedig két héttel később. Itt a kieresztés előtt egy

Úgy vélték, e ceremónia nélkül az állatokat baj éri, többé nem jönnek vissza.

Ugyanitt Szent György-salátából és „csikányból” (csalán) levest szokás készíteni, hogy a hosszú téli időszak után a szervezet nagyobb mennyiségű vitaminhoz jusson. Azt tartják, ha kibújik a csikány és a Szent György-saláta, nem kell félni, hogy meghalnak az emberek.

A pásztorokat is ekkor szegődtették, „szerződésük” hagyományosan Szent Mihály-napig volt érvényben, ám manapság már lényegében addig, ameddig az időjárás lehetőévé teszi a legeltetést. Sőt, még utána is!

Korondon a majorok ezen a napon, a kiszállás utáni első fejéskor egy nagyobb értékű fémpénzt helyeztek a fejővederbe, és minden juh tejét erre fejték, hogy a nyár folyamán sok tejet adjanak.

Hogyan leshetjük meg a boszorkányokat?

A közéletben is kivételes napnak számított, hiszen számos helyen ekkor zajlottak a falusi és városi tisztújítások. Ám

Az istálló elejét vagy a ház utca felőli bejáratát kölessel szórták be, a kerítésre, ajtóra tüskés ágakat tűztek a távoltartásuk, a rontás megakadályozása végett.

Potyondon úgy tartották, a boszorkány első kihajtáskor sajtárral settenkedik a csorda után. A Gyimesekben előző este szenteltvízzel spriccelték, „fokhagymázták” az állatokat, hogy a boszorkányok ne tudják elvinni a zsírjukat.

Alkalmasnak tartották e napot a földbe rejtett kincsek keresésére is, melyek minden hetedik – parajdi hiedelem szerint minden második – évben ilyenkor vetettek lángot. Ezt a Gyimesekben is rendszeresen lesték, ám hiába. „Szent György-napkor – mondták – arany van elásva, s kigyúl. De hát én nyolcvanhárom esztendős vagyok, én is eleget vártam, hogy valahol kigyúl, na jártam ki, szegény vagyok, hogy legyek gazdag, de nem gyúlt” – mesélte egy adatközlő Magyar Zoltánnak.

Vadasdon a kisgyermekeket Szent György napja előtt nem volt szabad nyitott ajtónál vagy ablaknál hagyni, mert „a prikulics kicseréli őket”. Néhol e nap hajnalán lepedővel szedett harmattal sütöttek kenyeret, mert abban van a föld zsírja, ereje. Aki ilyen harmatban mosakodik, sokáig szép és egészséges marad – vélték.

Az ugyancsak Gyimesekhez tartozó Hárompatakon a kígyómarást úgy gyógyították, hogy Szent György napja előtt „megütött” kígyó lehúzott bőrével mosták a sérült állat lábát. A kígyót már csak azért is ildomos április 24-e előtt megütni, mert – legalábbis a moldvai magyarok szerint – akkor nagy lesz az erőnk; ám ha a kígyót elszalasztjuk, elviszi az erőnket. Ha fejét ezüstpénzzel nyisszantjuk le, és azt – vagy fokhagymát, négylevelű lóherét, fekete tyúk első tojását – zsebünkbe téve megyünk templomba, szarvaik folytán felismerhetjük a boszorkányokat!

Tényleg itt a tavasz?

Ettől a naptól kezdve már lehet földre ülni és – Parajdon csak május 1-jétől – mezítláb járni. Bükkhavaspataka régi öregjei azt tartották,

Ám a szabadban való fürdést egyenesen ajánlották, mondván, egész évben megvéd a rühesedés ellen.