Ma jön Mátyás a szekercéjével

márciusban aztán jön Gergely és Benedek. Mátyás apostol vértanúságának eszköze a szekerce volt, ikonográfiái jele is ez, és a jeget is ezzel töri, ha talál.

Kárpát-medencei kultuszának az Árpád-korból még nem lehet nyomát felfedezni, igazából Mátyás királynak köszönhetjük a népszerűségét, aki éppen február 24-e előestéjén született. A régi naptárakban kedves anekdoták járták „jégtörő Mátyásról”; Tamási Áron hasonló című regénye a „jégtörés” jelképes értelmére épül.

Hajdanán a gazdák úgy tartották,

„Vadasdon azt tartják: ha nem kap jeget Mátyás, rakj tűzifát a kemence mellé, mert szükség lesz rá. A Mátyás-napi lágy időnek nem örülnek, mert még kemény, fagyos időre változhat. A környéken azt tartják, hogy Mátyás napján meg kell rakni a melegágyat, s az izék, kórészálak eltevése – enyhe idő esetén – érvényes erre a napra is” – írja a helyi szokásokat feldolgozó Székely Ferenc.

Ma nem kap jeget

A régi háromszéki asszonyok ezen a napon nem ültettek libát, máshol viszont a Mátyás-napi lúdtojást megjelölték, mert abból jó szaporító gúnár kel ki. A gazdák örültek a hidegnek, hiszen az gazdag termést vetített előre. Itt is ismerték a regulát, miszerint „Jégtörő Mátyás ha nem kap jeget, akkor hagy, ha jég van, akkor töri”. Dálnokon ezt még rímbe is szedték:

Székely László jegyezte le a múlt század közepén Ünneplő székelyek című dolgozatában: Csíkszentmártonban az a hiedelem járta, hogyha ezen a napon nem indul meg a jégzajlás, a jégtörő szent csákányát éleztetni adta két hétre. Ajnádon azt tartották, ha Mátyás előtt enyhe az időjárás, az apostol napjára kemény, fagyos idő lesz – a jelekből ítélve azonban idén kivételerősítő szabálynak lehetünk tanúi. Székelyvarságon egyesek azt is tudni vélték, hogy

Az időjárásban azonban nemcsak manapság, hanem évszázadokkal ezelőtt sem lehetett bízni. Főként a „globális felmelegedés” okán rettegők megnyugtatása végett jegyezzük meg, hogy 1473 februárjában a mezők annyira kizöldültek, a fák úgy virágoztak mifelénk, mint máskor májusban. 1696-ban az egész februárban derűs, száraz maradt az idő, említésre méltó fagy nélkül. Kis jégkorszak ide, kis jégkorszak oda, de

A híres keresztúri állatvásár

Székelykeresztúron régen nagy állatvásárt tartották ezen a napon, „annyi volt a marha a piacon, a szem nem lepte bé” (Simó István: Visszasütő napsugár). Ekkor adták el a kihízott ökröket, tinókat, helyükbe sovány tulkot vettek, hogy egy év múlva azokon is jó áron lehessen túladni.

Ez már a középkorban is híres sokadalom volt, hiszen egy 1606–1607-ből való, a fontosabb erdélyi és magyarországi vásárokat tartalmazó listán Székelyföldről mindössze a marosvásárhelyi (nagycsütörtöki és Szent Márton-napi), a székelyudvarhelyi (Szentháromság vasárnapi, Szent Ferenc-napi) és a székelykeresztúri vásárok szerepelnek, az utóbbi helyről elsőként a Mátyás-napi!

Az utóbbi időben inkább lovakat lehetett itt cserélni, vásárolni, s nem föltétlenül a jobbik fajából. Hej, pedig régen az igazi székely gazda fel sem ült az olyan szekérre, amelyet kibogosodott lábú, kehes lovak húztak, nehogy mások azt találják gondolni, az övéi vannak befogva...