Közalkalmazottak a kiskertben

A kászoni polgármesteri hivataltól még nem bocsátottak el senkit, de az előírásoknak megfelelően 25%-kal csökkentették a béralapot. „Huszonkét személy maradhat az apparátusban, a választott személyektől a takarítóig, kazánfűtőig – magyarázza András Zoltán polgármester. – Mi beleférnénk a kért keretbe, csakhogy van egy elég jó gépparkunk és alkalmazottaink az egyes gépekre. Épp ezek az emberek voltak pluszban. Úgy próbáljuk megoldani a problémát, hogy mindenkinek jó legyen, mindenkinek egy szelet kenyeret adjunk, és ezeket az embereket, valamint a szerződéses munkatársainkat félnormával dolgoztatjuk. Igaz, hogy így az amúgy is kevés fizetés megfeleződik, ellenben van egy hovatartozása, egy egészségügyi biztosítása, és bízunk benne, hogy örökké nem lesz ilyen rossz a helyzet....” – vélekedik a polgármester.

András Zoltán szerint a törvényalkotók minden bizonnyal a központi fizetéseket vették alapul a 25%-os csökkentéskor. „A vidéki önkormányzatoknál a legalacsonyabb fizetés a minimálbér. A legmagasabb pedig? Egy kolléganőnk kell menjen nyugdíjba negyvenegy év régiség után, és a maximum nettó keresete 900 lej volt a csökkentés előtt! Egy fiatal kolléganő bére a minimálbérnél egy kicsivel több volt, de jóval az országos átlagfizetés alatt.” A polgármester úgy tudja, 500 lejnél kevesebbet ezután sem kap egy egész állású alkalmazott sem, mert a kormányrendelet szerint az alá nem eshet a kereset. „De ötszáz lejből ki tud fenntartani például egy négytagú családot?” – teszi fel a kérdést.

Az önkormányzatoknál a túlórákat sem szabad fizetni, szabadnapba kivenni szinte lehetetlen, mert akkor nincs ki evégezze a munkát. A polgármester úgy tudja, külföldön sem dolgozott senki a nyáron az alkalmazottak közül, hiszen az is előfordul, hogy vissza kell valakit hívni szabadságról, hogy haladni lehessen. „Hogy a megszorításokból év végéig mit csinálunk, nem tudom – teszi hozzá András Zoltán. – Ha nem lesz fizetési alap az év végén, a törvény értelmében, senki nem köteles dolgozni. Elmegy haza mindenki. S mi, választott személyek, az alpolgármesterrel együtt, majd bejövünk telefonszolgálatra....”

Ha a teljesítményen még nem is érződik, az önkormányzat alkalmazottai is panaszkodnak a csökkentett fizetések miatt. „Problémákat okoz a családban a pénzhiány” – mondják. Számba veszik: „Igazából eddig sem jöttünk ki, de most csak a számlákra tudunk koncentrálni, hogy arra legyen elég, hogy legyen kifizetve a villany, a közköltség, a tévé, s a minimális megélhetés. Luxusra nem telik. Ha nem helyben lenne a munkahelyem, hanem például a városban, a bérre s a kajára sem lenne elég, úgy sem, hogy nincs bankkölcsönöm.”

Van, aki próbál délutáni munkát vállalni, mások a háztájiban, a kiskertben próbálják meg előteremetni a legszükségesebbeket, vagy nagyobb méretben gazdálkodni, s abból plusz jövedelemhez jutni. „Úgy tudom, arra nem gondol senki, hogy elmegy – mondja alkalmi beszélgetőtársam –, van aki félnormáért is dolgozik, mert valahova csak tartozik. S próbálja máshonnan pótolni. Másképp nem lehet.”