Kereken egy évszázad van a háta mögött

Virággal, emléklappal, pezsgővel és tortával köszöntötték szerdán Lukács Antalt a csíkszeredai városháza dísztermében a család, a polgármesteri hivatal alkalmazottai és a sajtó jelenlétében.

„100 éves nagyító alatt másként látszik a világ”

Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere elmondta: megtiszteltetés, hogy köszönthetik a város egyik legidősebb emberét, akit biztatott arra, hogy meséljen, hiszen „100 éves nagyító alatt másként látszik a világ”. Szó esett arról is, hogy

„Azóta a város és Csíksomlyó is sokat fejlődött, a város annyira megváltozott, hogy alig ismerek rá” – mondta az ünnepelt. Mint megtudtuk róla, két fia van, egyik Magyarországon él, a másik pedig közel hozzá Csíksomlyón, négy unokával és két dédunokával büszkélkedhet.

Részt vett a második világháborúban

Az egy évszázadot megélt veteránnak a második világháborúból is kijutott. Mint mesélte, legborzalmasabb emlékei közé tartozik a soproni bombázás, amely 1944. december 6-án kezdődött. Szerencséjére az erdőbe menekült, így megmenekült az amerikai bombák elől. Utána három napon át folyt a halottak temetése. Később fogságba esett, Nyugatra vitték hadifogolytáborba.

Arra a kérdésre, hogy milyen volt hazatérni és nulláról kezdeni az életet, azt válaszolta, hogy a fogság utáni szabadság érzése és az, hogy elmúlt a veszély, teljesen megújult lendületet adott számára, és

„Ma is szívesen dolgoznék, tennék-vennék, de már az egészségügyi állapotom nem engedi” – mondta, majd hozzátette, ennek ellenére szeret élni. Mindannyiunknak jó egészséget és hosszú életet kívánt.

Néhány mondat az életéről

„Lukács Antal 1923. április 27-én született Csíksomlyón. 1944. szeptember 1-jén kapta kézbe katonai behívóját, néhány napra rá bevonult és 25 hónap elteltével, 1946 októberében térhetett haza Csíksomlyóra. 21 éves volt, amikor jelentkezett a Csíkszeredai Első Székely Hegyi Tüzér Pótosztályhoz, ekkor szülővárosából a Sopron melletti Petőházára irányították, ahol kiképzésen vett részt.

Egy hadiparancs nyomán december 16-án egy tüzérosztaggal Németországba irányították szakkiképzésre, őt a rádiósokhoz osztották be. Itt esett angol hadifogságba, innen szállítják első lépésben Belgiumba, később Nagy-Britanniába hadifogolytáborba, idővel pedig Németországba viszik több száz fogolytársával együtt és átadják az angol megszálló hadseregnek.

Nagy szó, hiszen sokat éheznek, nehezen lehet élelemhez jutni.

A város szélén egy magyar tiszti fogolytáborra bukkannak, segítségükkel kerülnek fel a későbbiekben egy olyan teherautóra, amely a passaui elbocsátó fogolytáborba szállítja a hadifoglyokat, akiket innen már hivatalos formában engednek haza. Foglyok százai indultak el Passauból szerelvényeken Magyarország fele. Az országba lépve Kaposváron egy vizsgálótáborban – ahol azt vizsgálták volt-e valaki Szálasi önkéntes katonája, a hunyadista önkéntes hadsereg tagja – megkapta az elbocsátó igazolványt és az utazási engedélyt, hogy hazatérhessen Romániába.

A Lukács család négy katonát „küldött” a háborúba, az édesapát és három fiát, akik közül a legidősebb fiú nem tért haza. Ő orosz fogságba esett, és a Krím-félszigeten vesztette életét.

A fogságból való hazatérés után ott alapított 1953-ban családot, felesége haláláig, 63 éven át éltek együtt jóban-rosszban. Felesége, Rózália másfél évvel ezelőtt hunyt el. Két gyermeket neveltek fel, négy unokája és két dédunokája van” – írta Lukács Antal életéről a csíkszeredai városháza munkatársa.