Jót akart, de baj lett belőle – a plébános kiáll a furcsa felújítást elvégeztető idős híve mellett

Száznál is többen osztották meg véleményüket a kápolnán elvégzett beavatkozás kapcsán, ki indulatosan, ki megoldást keresve. Közülük alig volt valakinek konkrét ismerete arról, hogy valójában hogyan is történt a Both váránál álló kápolna „rendezése”, számos feltételezés és indulatos reakció keletkezett az ügyből.

A kápolna 1933-ban épült az egykori vár romjain, és az utóbbi évtizedek alatt csak romlott az állapota. A tetőzetre és a falakra is ráfér egy alapos tatarozás. A várhegy lábánál élők számára fontos az épület, de igazából évente egyetlen nap, a Jézus Szent Szíve ünnepén tartott búcsú az az alkalom, amikor látják is azt, hiszen

fák veszik körül, az útról sem látszik,

és a meredek hegyoldalon csak túrázók, kirándulók jutnak fel időnként. A környékbeli hívők többnyire idősebbek, és idős személyeknek nagyon megterhelő feladat ez.

A kápolna a Gyergyószentmiklós felszegi részén két éve létrejött Munkás Szent József-plébánia körzetében áll, korábban a Szent Miklós-plébániához tartozott. Igazából azonban

az évi egy búcsús napon kívül nem nagyon figyeltek rá.

Az épület rossz állapotáról értesítést kapott Korom Imre plébános, és Köllő Miklós műépítésszel június közepén nézték meg a helyszínen, hogy mi is a teendő. Láthatták: a falakon magasra kúszott a salétrom, a vakolatot teljesen le kell verni, és a tetőzeti dránica is cserére szorul. El is indult a dokumentáció előkészítése a felújításhoz. Június 28-án, a búcsú alkalmával azonban már azt látta a plébános, hogy a falakat körös-körül pléhlemez borítja.

Korom Imre szerint is egyértelmű, hogy ez nincs jól így, és hogy el kell távolítani a lemezburkolatot, ugyanakkor

tény: ha a Facebookon nem kelt vitát az ügy, akkor éppúgy nem törődne a kápolna mostani állapotával senki, mint ahogy évekig nem törődtek vele.

A plébános számára nem titok, hogy ki szerelte a lemezeket a kápolna falaira. Egy nyolcvanéves híve döntött úgy, hogy nem nézi tovább a kápolna romosodását, maga teszi meg azt, ami tőle telik. Az idős személy volt az, aki évtizedeken keresztül lelkiismeretesen gondozta a kápolnát, rendben tartotta a környékét, javítgatta, ha kellett, takarított a rongáló, „vagánykodó” fiatalok után. Saját elhatározásából és

saját háromhavi nyugdíjából vásárolta meg a lemezeket, és ő fizette a felszerelés költségeit is.

„Az egyház a kétezer éves története alatt nem projektekből épült, hanem a szegény asszony két fillérjéből. Itt ez történt: egy egyszerű ember próbált jót tenni a maga legjobb tudása szerint. A mennyországban sem a dokumentációkat fogják feljegyezni, hanem a hívő ember áldozatát” – fogalmazott a plébános.

A kápolna felújításához elindította a szükséges iratcsomó előkészítését a Munkás Szent József-plébánia. Átfogó restaurálásra, a tetőzet teljes cseréjére, a falak kijavítására van szükség, természetesen a megfelelő műemlékvédelmi szempontokat figyelembe véve. Ennek során nyilván a pléhlemezeket is eltávolítják. A plébános azzal is tisztában van, hogy ez többéves folyamat is lehet. Ugyanakkor

kiáll a beavatkozást elvégző idős ember mellett.

Az egyház meg fogja téríteni számára a pléhlemezek felszerelésével járó költségeket is, és ha a hatóságok büntetést rónának ki rá, azt szintén átvállalja a plébánia – jelenti ki Korom Imre. Büntetésről egyelőre nincs szó, de a helyi rendőrség felszólítást vitt ki az idős hívőnek, az eredeti állapotok visszaállítására kötelezve.

A plébános üzen a Facebookon a kápolna ügyéről vitatkozóknak is: ha a száz hozzászóló fejenként száz lejjel hozzájárulna, már meg is lenne az anyagvásároláshoz szükséges összeg. És ha ötvenen egyórai munkával is segítenének, már meg is lenne a szakszerű felújítás.