és a meredek hegyoldalon csak túrázók, kirándulók jutnak fel időnként. A környékbeli hívők többnyire idősebbek, és idős személyeknek nagyon megterhelő feladat ez.

Az épület rossz állapotáról értesítést kapott Korom Imre plébános, és Köllő Miklós műépítésszel június közepén nézték meg a helyszínen, hogy mi is a teendő. Láthatták: a falakon magasra kúszott a salétrom, a vakolatot teljesen le kell verni, és a tetőzeti dránica is cserére szorul. El is indult a dokumentáció előkészítése a felújításhoz. Június 28-án, a búcsú alkalmával azonban már azt látta a plébános, hogy a falakat körös-körül pléhlemez borítja.

A plébános számára nem titok, hogy ki szerelte a lemezeket a kápolna falaira. Egy nyolcvanéves híve döntött úgy, hogy nem nézi tovább a kápolna romosodását, maga teszi meg azt, ami tőle telik. Az idős személy volt az, aki évtizedeken keresztül lelkiismeretesen gondozta a kápolnát, rendben tartotta a környékét, javítgatta, ha kellett, takarított a rongáló, „vagánykodó” fiatalok után. Saját elhatározásából és

„Az egyház a kétezer éves története alatt nem projektekből épült, hanem a szegény asszony két fillérjéből. Itt ez történt: egy egyszerű ember próbált jót tenni a maga legjobb tudása szerint. A mennyországban sem a dokumentációkat fogják feljegyezni, hanem a hívő ember áldozatát” – fogalmazott a plébános.

Az egyház meg fogja téríteni számára a pléhlemezek felszerelésével járó költségeket is, és ha a hatóságok büntetést rónának ki rá, azt szintén átvállalja a plébánia – jelenti ki Korom Imre. Büntetésről egyelőre nincs szó, de a helyi rendőrség felszólítást vitt ki az idős hívőnek, az eredeti állapotok visszaállítására kötelezve.

A plébános üzen a Facebookon a kápolna ügyéről vitatkozóknak is: ha a száz hozzászóló fejenként száz lejjel hozzájárulna, már meg is lenne az anyagvásároláshoz szükséges összeg. És ha ötvenen egyórai munkával is segítenének, már meg is lenne a szakszerű felújítás.