Jánó Mihály művészettörténész kapta a Háromszék Kultúrájáért díjat

Lukács Bence Ákos, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja méltatta a két jelentős erdélyi polihisztort, Kóst és Bánffyt, akik időszerű és időtálló életművet hagytak maguk után, miközben erkölcsileg maradandó példát jelentettek. Aggodalmát fogalmazta meg viszont azért, hogy bár kultúránk egyre keresettebb és értékeltebb a nagyvilágban, a globalizmus veszélyt jelent a fennmaradására nézve.

A rendezvénynek neves vendége volt Szabó Kati, az egykori olimpiai bajnok tornászcsillag, aki születésnapi programjában is helyet talált a közös ünneplésre – ezt Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnökétől tudtuk meg. De az elöljáró méltatta a jelenlevőket, mert mint mondta, az „együtt gondolkodó közösség szellemi kisugárzása, alkotó munkássága határozza meg és cselekvő módon formálja Székelyföld kulturális erőterét. Óriási kollektív felelősségükre is felhívta a figyelmet abban a tekintetben, hogy a következő nemzedéknek mi lesz a kultúráját meghatározó közös, alapvető érték.

Székelyföld legismertebb művészettörténésze a kitüntetett

Tamás Sándor árulta el, ki veheti át az idei Háromszék Kultúrájáért díjat: a köztiszteletben álló Jánó Mihály művészettörténész, aki ezáltal azon díjazottak sorát gyarapítja, akik „több évtizeden keresztül meghatározták a térség kulturális életét, szakmaiságukkal, hivatástudatukkal, kitartó munkájukkal egész közösségünket szolgálták”.

Annak okán, hogy közel negyven éve ismeri a kitüntetettet, Tamás személyesebb hangvételt ütött meg és Jánó gyermekkori becenevét is elárulta a közönségnek:

A kitüntetett laudációját Weisz Attila, a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervező Egyetem oktatója olvasta fel: a 78 éves Jánó Mihály Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban kezdte pályafutását, majd a Székely Nemzeti Múzeumhoz tartozó képtár vezetője lett, 1990-től pedig a Kovászna Megyei Művelődési Intézet főtanácsosa lett.

Gazdag életművet, sokrétű tevékenységet tudhat maga mögött. Fő kutatási területe Erdély és Székelyföld középkori művészete,

A pesti Vigadóban bemutatott, most a Székely Nemzeti Múzeumba hozott Kós Károly és Bánffy Miklós életművének kapcsolódását bemutató (Bánffy Miklós és Kós Károly világa című) kiállítás ismertetése előtt a múzeumot tervező építész, író unokája szólalt fel. Kós Katalin, aki húsz évig baróti kultúraszervezőként működött és hálásan emlékezett meg Jánó Mihály azokban az években megtapasztalt mentori támogatásáról, a családi hagyatékból nagy örömmel ajánlotta fel a polihisztorhoz kötődő tárgyakat, többek között Könyv a lovakrul című könyv eredeti példányát.

Végül Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője, a kiállítás kurátora ajánlotta az érdeklődő közönség figyelmébe a tárlatot és a katalógust, amely nemcsak a tudósoknak, hanem a laikusoknak is élvezetes, olvasmányos és gyönyörű fotókkal illusztrált mű.

Vargha Mihálytól ez alkalommal megtudhattuk, Kós rajzai alapján 13 épületdíszt sikerült elkészíttetniük a felújított épületben, többek között Makkai András Csaba királyfit ábrázoló vitráliuma is így készült el. Majd ő maga tartott tárlatvezetést, sok érdekes háttérinformációval téve még élvezetesebb élménnyé az estét.

A hétfő esti rendezvény szép színfoltjai voltak a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Középiskola végzős diákja, Kovács Sára által előadott népdalok is.