Pedig az erdélyi magyar rockzene az erdélyi kultúra és a magyar rockzene szerves része – magyarázta a könyvet író rádiós. Kitért arra is, hogy

A kötet 1970-től a 2010-ig követi végig az erdélyi magyar rockzenekarok tevékenységét.

„Azokról a zenekarokról szól a könyv, amelyek 2010 előtt alakultak meg. Azért, mert 2010 után egy új korszak kezdődött a műfaj számára.

– részletezte a szerző.

Dancs Zsolt rámutatott, hogy néhány éve megtört a jég, Magyarországon is észrevették, hogy létezik erdélyi magyar rockzene, és például a Bagossy Brothers Companyvel elindult egy jelenség. Zilahi ehhez azt tette hozzá, hogy nem a Bagossyval született meg ez a műfaj.

„Arról, hogy a hetvenes, nyolcvanas években mit gondoltunk a világról, határhelyzetekben milyen művészeti alkotásokba kapaszkodtunk, akkor tízből kilenc magyar biztos valamilyen popkulturális alkotást mond, egy dalt, vagy filmet fog említeni.

– fejtette ki Demeter Szilárd, aki arról is beszélt, hogy előtte már a nyolcvanas években az Almási-barlangnál tett kirándulások alkalmával tanulták azokat a dalokat, amelyeket nem hallottak hanghordozón.

Elmondása szerint a rendszerváltást követően robbanásszerűen mindenki zenekart alapított, ha valaki gitározott, könnyebben lehetett csajozni.

„Az 1990-es évek elején a homoródfürdői diáktalálkozó volt az, ami megmutatta ennek a zenélésnek az értelmét. Addig be volt mindenki zárva a kis városkájába, világába. A homoródi diáktalálkozókon láttuk, hogy ez hogy működik.

– emlékezett vissza Demeter Szilárd.

Orosz-Pál Leventének, a Transylvanium zenekar vezetőjének szintén Hadnagy Árpád műhelyéből került ki az első gitárja középiskolás korában. A nyolcvanas évekre visszatekintve elmondta, hogy abban az időszakban a magyarországi rockzenei paletta az erdélyieknek kiesett. „Tábortűz mellett egymástól ellesve próbáltuk játszani a dalokat” – tekintett a múltba Orosz-Pál.

A kilencvenes években pedig megfogalmazódott benne a vágy, hogy ezeket a zenekarokat el kellene hozni, és megmutatni az erdélyi közönségnek, hogy mitől lett sikeres a P. Mobil, vagy Hobó, vagy Beatrice. Így született meg a szejkefürdői Rockmaraton, amely tíz alkalommal sikerült megszervezni.

Mindezek előtt a rockzenéhez való hozzájutás hiánya a mai napig abban a generációban, a hetvenes, nyolcvanas évek korszakából jelen van az erdélyi magyar rockzenében” – fejtette ki.

A beszélgetésen még szó esett arról, hogy fontos lenne, ha a helyi önkormányzatok lehetőséget adnának a fellépésre a helyi zenekaroknak, és arról is beszéltek, hogy a kereskedelmi rádiók miért vagy miért nem játszanak magyar zenét.

Zilahi Csaba úgy véli, Erdélyből hiányzik az a produkciós iroda, amely átlátja a mezőnyt, és felkarolja a zenekarokat. Ebben látja a jövőt, hogy bizonyos állami támogatással létre kellene hozni egy ilyen irodát, amely részeként szakértők, szakemberek segítségével karolnák fel a zenekarokat.