Medve lett a kukoricacsősz

Ha Európa medveállományának nagy részét Románia kell eltartsa, az nem vezet jóra. A kilövési keretet sürgősen a valós egyedszámhoz kellene igazítani, ugyanis az állomány az elmúlt években a sokszorosára nőtt – tájékoztatott Gábor László, a Gyergyószentmiklósi Vadgazdálkodási Egyesület elnöke.

„Minden területnek megvan a természetes eltartó képessége, nálunk ennek több mint négyszerese a medvék száma. A 20 800 hektáron tizenkét egyed kellene legyen, ezzel szemben körülbelül ötven van. A sajnálatos az, hogy a fejlett nyugati országokban, amelyek tulajdonképpen ránk kényszerítik ezt a kilövési kvótát, az évi 350 darabot, náluk nincs medve, mert az emberi értékek és javak értékesebbek, mint a vadállatok. Sokszor mondtam: nagyon szívesen befognánk néhány bocsot, hogy vigyék el, s dédelgessék ott, ne intézzék el azzal, hogy időnként támogatást küldenek. Itt az ideje kormányszinten komoly lépéseket tenni, mert rövidesen katasztrófák lesznek” – fogalmazott az elnök.

Kár és veszély testközelben

Rohamosan megszaporodnak a medvetámadások – ettől tart leginkább az elnök. A helyzet előidézéséért többen is felelősek, hisz az erdei gyümölcsök begyűjtésével sátortáborok alakulnak ki az erdőkben, nincs csend, és ráadásul élelem nélkül maradnak a medvék. A számos hegyi esztena pedig a vad természetes mozgását zavarja. A pásztorkutyák, amelyekből három helyett nyolc-tíz is van egy-egy esztenán, kiűzik a medvéket a természetes életterükből. Arra is van példa, hogy a pásztorok medvebocsok és patás vadállatok megfogására idomítják kutyáikat. Mindez oda vezet, hogy a medve máshol talál magának élelmet és „lakhelyet”. Gyakran épp a gazdák zabföldjén vagy a kukoricásban. Sok példa van erre a külterületeken, de akár a lakóházak közvetlen szomszédságában is.

A Szárhegy bejáratánál elterülő kukoricatáblában és az alfalvi mezőben is köztudott, hogy medvék tanyáznak. Senkinek sem érdemes egy-két csőért bemenni oda, mert a legkellemetlenebb élményben lehet része. „Mondhatnánk, hogy a medve a legjobb kukoricapásztor, de az a gond, hogy mozgásával és táplálkozásával óriási károkat idéz elő” – jegyzi meg az elnök.

A vadászok próbálnak segíteni

Gábor László cáfolta azt az elképzelést, miszerint a medvéket épp a vadászok vonzanák a lakott területek közelébe. „Mi csak az erdőn, a mezőgazdasági kultúráktól minimálisan négy kilométerre etetünk. És éppen azért etetünk itt, hogy felfogjuk a vadat, amely pont az erdőből menne le a szántóföldekre élelemért” – magyarázta. Elismerte azonban, a vadak megállításának ez nem tökéletes módszere, sok egyed mégis lemegy a „terített asztalhoz”, a zab, a csóréfejű búza, a kukorica vonzza a medvéket leginkább.

A vadászegyesület megpróbál a gazdákon segíteni, hogy ne váljanak kárvallottá: villanypásztorokat osztanak ki a földbirtokosoknak, akiknek szántója a vadászterület része vagy szomszédos vele. „A mi egyesületünk tudtommal egyetlen az egész megyében, amelyik már működése első évében próbált a gazdák segítségére lenni. Évente 10-12 darab villanypásztort osztunk ki azoknak, akik kukoricát, krumplit, vagy olyan kalászost termelnek, mely a vadak kedvence. A tapasztalat szerint villanypásztorral, ha nem is lehet teljesen kiküszöbölni, de nagymértékben lehet csökkenteni a vadkárt.

Továbbra is kérik, jelentkezzenek azok, akik ilyenre igényt tartanak és birtokuk a vadászterülethez tartozik. Hat település, Szárhegy, Ditró, Remete, Alfalu, Csomafalva, Újfalu lakóit érinti a vadászterület, de igyekeznek pár éven belül minden kérést teljesíteni.

Az elszaporodott medveállomány egyedei a kevés táplálék miatt elkezdtek szarvasborjakat, vadmalacokat is enni. „A szarvastehenek általában olyan helyen borjaznak, ahol nyugalom van. Május-júniusban a csendet a nagy tábla vetésekben találják meg, ahová az erdőből elűzött medve is lejár. De télen az erdőben is rengetegszer találkozunk azzal a ténnyel, hogy szarvastehenet, bikát ölt meg a medve. A vaddisznóállományból nem csak a malacokban tesz kárt, a kocáknak is kioltja életét. Ráadásul az elszaporodott medveállomány a prédaállatok mozgását is befolyásolja, azok is egyre közelebb jönnek a falvakhoz... nyomukban a ragadozókkal.”

Ha az ember visszatámad

A közelgő katasztrófára is visszatért a megkérdezett. Úgy gondolja, nagy veszélyt jelenthetnek az elkeseredett emberek is, akiknek javait megdézsmálták, állataikat elpusztították a medvék. „A veszélyt abban látom, hogy a megkárosított emberek kezükbe veszik az ügyet. És akkor jönnek a mérgezések. Nem tudtam megbizonyosodni róla, de hallottam hírből, hogy találtak elhullt vadakat. Nem tartom kizártnak, hogy az ember végzett pusztítást. Ez nem vezet jóra, mert a méregtől nemcsak a kiszemelt állat fog elhullni, hanem sokan a vadállományból. Ez láncreakciót indítana be, amit komolyan kell venni. Nem beszélve arról, hogy a mérgezés börtönnel jár. Kérek mindenkit, azért vagyunk mi, vadászok, hogy ha valamilyen baj van, szóljanak, próbáljunk együtt megoldást találni” – összegzett a vadásztársaság elnöke.