Gyergyói Hírlap az olvasók tükrében

A Gyergyói Hírlapról

„Van olyan újság, amelyik üres, amihez még a gyufát is sajnálnám, hogy tüzet gyújtsak vele” – mondta egy idős férfi, de mielőtt a Gyergyói Hírlapra érthettük volna a célzást, megtoldotta gondolatát: „No, a maguké nem ilyen”.

A lappal kapcsolatban még számos megjegyzést kaptunk válaszként a kérdezősködésre, így többen mondták, hogy színvonalas, erénye, hogy főként a Gyergyói-medence eseményeit tartalmazza, és hogy a lapkihordók idejében házhoz viszik.

„Egy jó újságnak politikailag függetlennek kell lennie, és én úgy látom, hogy a Gyergyói Hírlap megfelel ennek az elvárásnak, tárgyilagosan tájékoztat, nem húz egyik vagy másik párt felé” – állapította meg egy személy, de többen akadnak olyanok, akik a lapnál dolgozó újságírók feladatának tartanák azt is, hogy lakossági fórumot szervezzenek, moderátorként segítsék a hatóságokkal való kommunikációt az ilyen találkozókon is.

„Ez a lap úgy van jól, ahogy van. Minden van benne, ami érdekel, és jó, hogy Gyergyó-szintű problémákról írnak benne elsősorban. Csak így tovább, sok boldog születésnapot!” – válaszolt egy olvasónk, de nem csak a dicséret hangja érezhető a mondandójából, hanem a megszívlelendő kritikáé is: „Bizonyos cikkeknél érezhető, hogy bővítve van, azt az érzést keltve, hogy kell valami töltse az oldalt.”

A péntek délelőtti, Gyergyószentmiklós különböző pontjain, Felszegben, a főtéren és a Virág negyedben végzett kérdezősködés közben arra adott válaszok is lejegyzésre kívánkoztak, hogy ismerik-e, olvassák-e újságunkat. „Az asszony az írástudó, ő olvassa az újságot, én hallgatom, s figyelem” „Ejsze nekem annyi időm nincs, hogy olvassak? Ha öreg vagyok is, lépést kell tartsak a világgal!”

Témajavaslatok

Mi hiányzik, mit olvasnának szívesen a napilapban – tudakozódtunk. Szóban és írásban egyaránt érkezett javaslat, nem kevés közülük megszívlelendő, annak ellenére, hogy nem feltétlenül a szűkebb terjesztési területhez kötődik, hanem országos, illetve világszintű eseményeket, történéseket érint.

„Minél többször közel hozni és közel menni az átlagemberhez, a gazdához, a tömbházlakóhoz, és minden szemszögből láttatni a legfontosabb gyergyói problémákat” – fogalmaz egyik olvasónk, a sor pedig nagyon hosszú, mellyel javaslatát társai kiegészítik:

Víz- és csatornahálózat múltja és jelene; játszóterek léte és hiánya; mennyi a megfizethető fűtésár?; földgázra vártunk. Lett. Kell-e? – íme csak néhány kérdés, melyre választ várnak olvasóink.

Továbbá azt szeretnék, ha az újságban több szó esne a gazdákról, gazdálkodásról. Kezdve az igénybe vehető támogatásoktól, szívesen olvasnának virágkertészetről, növénytermesztésről, a háziállatok tartásának módjáról, betegségeik házi kezeléséről. „Jó lenne néha írni az állattartás fontosságáról, hogy a fiatalok is kedvet kapjanak. Kellene közölni, a medence településein mikor vannak az állatvásárok, piaci napok”.

Ifjabb olvasóink azt várják el, őket szólaltassuk meg: „írjanak a fiatalságról, hogy mi, a kamaszok mondhassuk el az újságban véleményünket eddigi élettapasztalatunkról.”

Azt is kérik többen, hogy olyan dolgokra próbáljunk meg befolyással lenni, mint például a kéregetők ügye: valahogyan ki kellene űzni őket a központból, mert különben hiába teszik rendbe, rontja a városképet, a turisták véleményét a kolduló csapat.

Sokan vannak, akik még több, a környező falvakról szóló hírt kérnek, s ez esetben is, akárcsak a városi események tekintetében nem a politikus, hanem a kisember véleményére kíváncsiak.

Milyen gyógynövény milyen betegség gyógyítására való? Bizonyos betegségek megelőzése, természetgyógyászat, egészséges életmód – erről tudnának meg többet az olvasók, de ugyanakkor szeretnének napirenden lenni azzal is, hogyan haladnak a közművesítési munkálatok a városban, milyen nehézségek ütötték fel a fejüket. Megígértük: teljesíteni fogjuk kéréseiket.

Rovatokat várnak tőlünk: gyerekrovatot, születés és gyász megélésének ismertetőjét szakember bevonásával, több anyagot szociális szolgáltatásokról, adjunk nagyobb teret külföldi híreknek, ugyanakkor figyeljünk az új törvényekre, a parlament munkájának eredményét, a tulajdonjogot érintő kérdéseket is „hozzuk be a házba”.

„Legyen egy pozitív sarok, ahol a szépen megvalósuló és épülő dolgokról lehetne írni – pozitív szemüvegen keresztül” – javasolja egy személy. Szintén a siker, mint követendő példa lebeg annak szeme előtt, aki arra biztat, jólmenő helyi vállalkozásokat mutassunk be, illetve nyugati, újszerű kezdeményezéseket részletezzünk, mintegy kedvcsinálóként a helyi gazdasági helyzet erősítésére.

Az érdeklődési kör sokaknál tágabb, mint Gyergyószék határai, ezt bizonyítja, hogy van, aki a divat változásáról évszakonként olvasna, aki történelmi városok ismertetőjét keresné a Gyergyói Hírlapban.

A múltról ne feledkezzünk meg – hívják fel figyelmünket, s kérik történelmi arcképcsarnok közlését, idősek kérdezgetését régi történetekről, történelmi visszatekintést a régió múltjába.
A nagymamák tudását kellene feleleveníteni, házi praktikákat közölni, spórolásra, újrahasznosításra tanítani a fiatalokat. S valószínűleg, szintén okítóként javasolják: havonta közöljük a medence településein a demográfiai adatok változását.

Több apróhirdetést kérnek, kevesebb tévéműsort, és a heti rendezvények rendszeres ajánlóját. Amit szintén keveslenek, azok az ételreceptek. De nagy az elvárás, az sem mindegy, mit közlünk az ínyencségekből. Van olvasó, aki kijelentette: ő bizony leginkább Kicsi Zsiga ételreceptjeire kíváncsi: „Minden jó, de Zsiga jó receptjeiből is jó lenne közölni.”

Több humort – kér egy olvasónk, és nem csak a viccrovatra érti. Igaz, mi sem tudunk jóízűen kacagni azon a tényen, hogy a több mint kétszáz megkérdezett között egy sem volt, aki valamilyen módon válaszában a Gyilkostót említette volna.

Engedjenek meg még néhány választ e fejezet végére idézve: „A kampány alatt jó lenne, ha nem lenne sárdobálás”. „Nyugdíjasoknak írjanak több mindent, mert nekünk van időnk olvasni.” „A politikát nem erőst szeretem, ahhoz kicsik vagyunk mi, azon átlépek megnagyolva. A rágalmakat sem szeretem, a többi mehet.” „Mi az igazságot szeretjük. Nagyon.”

 Kisemberek nagy problémái

„Munkahelyekkel van gond, azok hiányoznak. De maguk ezért nem tehetnek semmit, mindenki sajátmagán kell segítsen” – legyint egy olvasónk. A kérdezősködés során ugyanis kiderül, számos nagy nyűggel él együtt a kisember, melyek megoldásához be kell látnunk, mi is kicsik vagyunk. Például nem tudtunk mit válaszolni arra a kérdésre, hogy „a megbukott kormány a nyugdíjat mért vette el?”, s csak hümmögtünk a kesergő asszonyságnak is, aki elmondta: „Igaz, hogy esküdt házasságban élek, de az uram mással lakik. Munkahelyem megszűnt, hol itt alszom, hol ott, segélyt sem kapok sehonnan.”

„Nehézség volt, s lesz. Most cseppet megébredtek itt, Szentmiklóson, Felszegben elkezdték a kanalizálást, az utakat is javítgatják” – összegzett egy megszólított.

Van, aki azt kéri, általunk embertársaitól, szólítsuk meg egymást, ha azt látjuk, hogy a másik szemetel, rombolja a környezetet”, közösségépítésben látják a jobb sorsukat. Olyan is akad, aki kifakad a kóborkutya-kérdés kapcsán: „A kutyavédőket kellene összegyűjteni, s beoltani formalinnal.”

A sok jaj ellenére egy dologra büszke lehet a gyergyói ember. Humorérzéke páratlan, s ha fekete is néha, gazdáját cserben nem hagyja. Aki tudja, hogy csak a „van-nal” van baj, kijelenti: „A földekről lemondtunk, azokkal már baj nincs.” A kisember elméssége felelős pozíciókban lévőkre is átragad, s ez alól az orvosok sem kivételek. Idős ember már maga is nevetni tud nyomorán egy történet idézve. Az alaphelyzet, hogy fáj a láb, s fázik egyvégbe. Az idős ember biceg orvostól orvosig, aztán didergés ellen megkapja az orvosságot, egy jó tanácsot: „Bajkó bácsi, ha fázik, öltöztesse fel a lábát”. Hogy ez eddig eszébe nem jutott!

Végezetül köszönjük, hogy segítségünkre voltak az ötletgyűjtésben, a keserűségek sasításában, enyhítésében, az együtt ünneplésben. Véleményükre, hűségükre továbbra is számítunk.