Filmszereda: ahol a nézők döntik el, hogy melyik a jó film

– Hogyan vezetett az út az elképzeléstől a teljesen új filmfesztivál megszervezéséig?

Gyakorlatilag nem sok közös pont van a korábbi filmfesztivállal, de rendkívül hálásak vagyunk azért, hogy anno a TIFFszereda elindult, és megmutatta, hogy érdemes és kell próbálkozni. Mi most azt szeretnénk megtapasztalni belülről, hogy ez a próbálkozás mivel jár. Itt nem csak arra gondolok, hogy anyagilag mekkora költségvetést kell ehhez a város biztosítson, hanem azt is, hogy

Szeretnénk megtapasztalni, hogy mitől nem hétköznapi filmvetítés, hanem mitől lesz fesztivál. Nem csak a reflekorok fénye, a szőnyegek színe és az estélyi ruhák tesznek egy ilyen típusú rendezvényt azzá ami, kiváltképp egy olyan városban, mint Csíkszereda, egy olyan térségben, mint Székelyföld. Úgy gondoljuk, hogy a fesztiváljellegét egy mellérendelt nagyszínpadi koncertsorozat és egyéb kiegészítő tevékenység adja, ha úgy tetszik, egy fesztivál-udvartér erősíti meg. Nem utolsósorban

Annak függvényében lehet, vagy lesz ennek folytatása és továbbgondolása, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodunk és milyen szájízzel zárjuk le ezt a tíznapos rendezvényt. Nem csak mi, szervezők, hanem a nagyközönség is.

– Mivel győzné meg az embereket, hogy érdemes résztvenni a Filmszereda programjain?

– Amint látható, a fesztivál hírverése is eltér a szokványostól, mert ezelőtt még tíz nappal – bár tavasz óta köreinkben köztudott, hogy szeptember 21-30. között lesz ez a rendezvény – csak a bennfentesek tudták, hogy mi készül. Most egy nagyon rendhagyó ráhangolás folyik, kezdve attól, hogy épül egy fesztiváludvar, és az emberek kérdezgetik, hogy miért van az, hogy a csíkszeredai Majláth Gusztáv Károly-teret részben átalakítjuk, és egy részét zárt térré tesszük. Sokan arra esküsznek, hogy a régi klasszikus hírverési formák, mint a plakátok és szórólapok már nem töltik be annyira a rendeltetésüket, mint korábban, ezért inkább a korszerű, nagyon gyorsan terjedő elektronikus világon keresztül próbálják meg elérni az embereket, annál is inkább, mert bizonyára ők azt gondolják, hogy

Meglátjuk, hogy ez mekkora siker lesz.

– Sokáig nem volt mozi Csíkszeredában...

– Mostmár újra működik, vetítéseket is tartanak benne, és lehet arról vitázni, hogy milyen mozira lenne szükség, ha lenne a városban. Nekem és még sokan másoknak meggyőződésünk, hogy nem a kommersz romániai főcsapásba való bekapcsolódás a megoldás, hogy csatlakozunk valamelyik nyereségalapon működő filmforgalmazóhoz, és annak itt egyfajta fiókjaként működne a mi mozink. A sepsiszentgyörgyiek épp ezt az utat járják, és figyeljük, hogy mennyire lesz sikeres, nem annyira anyagilag, mint mondjuk közösségnevelő szempontból.

Ez a fesztivál gyakorlatilag egy jelentős vizsga ebben a tekintetben is, hogy van-e a városban igény ilyen típusú rendszeres vetítésre.

– A fesztivál hozadékaként el lehet képzelni, hogy rendszeressé váljanak a filmvetítések?

– A fejünkben az van, hogy a tíznapos fesztivál zárásaként úgymond útófesztivál címén szeretnénk, hogy minden hétfőn legyen filmvetítés Csíkszeredában. Ugyanakkor más, hasonló kaliberű filmeket szeretnénk ideszervezni, és megpróbálkoznánk azzal, hogy hétfőnként egy vagy két – egy koraesti és egy késő esti – vetítéssel, akkor amikor köztudottan zárva van a múzeum, nem játszik a színház, mert ebben a kulturális világban akkor van a szünnap – rendszeressé tennénk a minőségi mozizás szokását a városban. És ha ez rendszeres tud lenni és beteljesülhet, akkor felmerülhet az a kérdés, hogy kell-e ezt még bővíteni, és a kulturális palettán merre és hogyan kell ezt a kérdést elmozdítani. Ezzel is tudom biztatni az embereket:

Aki a fesztiválba bekapcsolódik, ezúttal nem csak mozinézőként, hanem fesztivál-zsűritagként is szerepet kap, hiszen minden egyes film megnézése egy szavazatra is feljogosítja az illető nézőt. Nálunk, a Filmszeredán