Az európai uniós pályázati lehetőségeket, az úgynevezett operacionális programokat (régiófejlesztés, humánerőforrás-fejlesztés, közigazgatás-fejlesztés) külön kell kezelnünk: ezek esetében az önkormányzatoknak szükségük van egy fejlesztési stratégiára, amelyek pontokban egybevágnak az országos fejlesztési stratégiával; így elkerülhető az, hogy az uniós pénzek rossz helyre menjenek. Ez a stratégiakikötés azonban oda vezet(het), hogy sok önkormányzat kényszerből összefércel egy-egy ilyen iratcsomót, mert enélkül nem pályázhat uniós forrásokra.

„Konkrét példa: Székelyudvarhely esetében meg kell nevezni azokat a problémapontokat, amelyek fejlesztésre szorulnak. Közlekedési szempontból egyik gócpont a Kőkereszt tér, a másik a városi zöldség- és gyümölcspiac. Utóbbi esetben meg kell oldani az odajutást és az onnan való elutazást, az ottani parkolást, a piactér korszerűsítését, esetleges befedését. Ezeket a kérdéseket mindenképp együttesen kell kezelni ahhoz, hogy látványos és valódi megoldást tapasztalhassunk. Azzal ugyanis nem oldottuk meg a kérdést, ha csak az árusok asztalait födtük be polikarbonáttal” – példálózott.

Miután tudjuk, hogy mit akarunk…

Visszatérve a beruházásra, első kérdés megvizsgálni azt, hogy megéri-e abba pénzt fektetni vagy sem. Ennek eldöntésére össze kell állítani egy megvalósíthatósági tanulmányt. „Sajnos, ez az a lépés, amit leginkább elhanyagolnak, illetve elnagyolnak országszerte. Ha viszont erre nem fektetünk hangsúlyt, akkor szörnyszülöttek jöhetnek létre. Magyarán:

így saját forrásokat kell odacsoportosítani úgy, hogy azt előzetesen jóvá kell hagynia az önkormányzati képviselő-testületnek. Íme egy példa: tornateremépítés esetén fel kell mérni az igényt, hogy az adott iskolának mekkora tornateremre van szüksége. Ha ezt profi módon végezzük, rájöhetünk, hogy az adott iskolának nem is sportcsarnokot kell építtetnie, hanem csak egy kisebb méretű tornateremet, amelynek fenntartása később az iskola költségvetését nem fogja megterhelni” – magyarázta a fejlesztési és beruházási osztály vezetője.

Kezdődik a papírgyártás

Ha elkészült a megvalósíthatósági tanulmány, kérni kell az elvi engedélyeket (románul aviz), majd az urbanisztikai bizonylatot (azaz: városrendészeti szempontból nincs akadálya a beruházásnak). Ezek után az önkormányzat elé kerül a tervezett beruházás, amelyet a tanácsosok jó esetben elfogadnak.

Ha mindezeken túljut a pályázat, az aktacsomag Gyulafehérvárról átkerül Bukarestbe az ún. előszerződéses szakaszba, amikor ismét átvizsgálják a fent már említett három szakaszt.

Szerződés-aláírás

Szerencsés esetben a megrendelő és a finanszírozó aláírja a szerződést, így következhet a közbeszerzési eljárás. Ez két szakaszból áll: a kiviteli terv leszerződése, majd a munkálatok leszerződése. „Előbbi tulajdonképpen egy lappangó szakasz, az az időszak, amikor látszólag nem történik semmi (ez legalább egy évet felemészt); ilyenkor zajlanak a különböző szolgáltatóktól való engedélyek beszerzése (például áram- és gázszolgáltató). Ha minden rendben megy, egy év után kezdődhet a közbeszerzési eljárás második szakasza, a munkálatok leszerződése, majd az első kapavágás pillanata is eljön.

Ha jó a terv és ügyes a kivitelező, akkor a munkálat sétagalopp kell legyen. Egy félmillió eurós beruházás ideje azonban legalább másfél év, például a szombatfalvi nappali foglalkoztatóközpont kivitelezése” – fejtette ki.

Pénz és elszámolás

A munkálatra a pénzt a legtöbb esetben nem egy összegben és előre adják, hanem szakaszosan. Általában az az eljárás, hogy utólagos elszámolással finanszírozzák meg a beruházásokat. Ez kisebb munkálatoknál jól működik, ugyanis az önkormányzat saját pénzét használja; nagyberuházások esetében azonban már előleget kell felvenni, vagy duplaelszámolást készíteni. „Vagyis az önkormányzat benyújt egy előelszámolást, ami alapján adnak pénzt, amiből fizeti a beruházót. Később letesz egy második elszámolást is, azaz elszámol a kifizetett pénzzel, amit az első elszámolás alapján kapott.”

„Ez azonban csak addig van így, amíg meg nem érkezik a számvevőszék – akár az elszámolás után másfél évvel –, és az elszámolás felét visszadobja.

Ezeket egyébként nem is ellenőrzi a megyei számvevőszék, helyette egy másik szerv, az európai alapokat ellenőrző hatóság foglalkozik az uniós pénzekkel” – tudtuk meg Szabótól, aki végezetül egy pozitív fejleményre is felhívta a figyelmünket.

„Az elvárások szerencsére jó irányba változnak. Az első uniós pályázatoknál, még a kétezres években ugyanis egy-egy pályázat akár 2000 oldalnyi papírt is tartalmazott, amiből három példányt kellett legyártani. Ebből két példányt leadni, egyet pedig megtartani; ezek mindegyikét alá kellett íni és több pecséttel ellátni. A mostani időszak előnye, hogy egyetlen példánynak kell elkészülnie, a többi példány online marad” – zárta beszélgetésünket Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala fejlesztési és beruházási igazgatóságának vezetője.