De tényleg: miért éppen Alaszka?

– Csíkból rendkívül távoli helynek tűnik Alaszka. Hogyan jutottál el oda?

– Aki látta már a Miért éppen Alaszka? című filmsorozatot, biztos szívesen eltöltene ott pár hetet. Én is így voltam vele, de persze Alaszkában élő ismerőseim is elmesélték élményeiket, tapasztalataikat az ottani életről. 2011-ben volt szerencsém három hetet a közel háromszázezres Anchorage és a harmincezer lakosú Fairbanks városok környékén tölteni. Meglátogattam több nemzeti parkot és bepillantást nyertem az alaszkai őslakosok életébe. Pár évvel később visszatértem Alaszkába, azon belül Fairbanksbe egy tréningprogram kereten belül; majd itt szereztem másoddiplomát business administration szakon (közgazdasági képzés), és ma már a munkám is ideköt.

– Hogyan emlékszel vissza: mire voltál felkészülve Alaszkával kapcsolatban, és ahhoz képest mivel szembesültél?

– Nagyon érdekes, mert a legtöbb embernek, amikor az Amerikai Egyesült Államokra gondol, rögtön a felhőkarcolók jutnak eszébe. Ezzel én is így voltam. Alaszkában azonban teljesen más; itt a magas irodaházak helyett csak a hatalmas hegycsúcsok karcolják az eget.

Az északi sarkkör közelsége miatt valóban nagyon rövid idő alatt tud változni a hőmérséklet, de ez sem annyira extrém, mint azt sokan gondolják. Saját tapasztalatom alapján mondom: nem volt még annyira hideg az ittlétem alatt (mínusz 45 Celsius-fok volt a leghidegebb, amióta én itt vagyok), vagy olyan nagy hó, hogy iskolákat zárjanak be, esetleg utakat zárjanak le. Bevallom, csíkszeredaiként nagyon szeretem az itteni teleket: száraz hideg, alacsony páratartalom, köd és szél nélkül. Eleinte furcsa volt az otthonhoz képest a 11 órás időeltolódás, vagy az éjféli nap, ami azt jelenti, hogy nyáron több héten keresztül nem megy le a nap – de ezekhez hamar hozzászoktam.

Nagy meglepetés volt számomra, hogy Alaszkában van népességre vetítve a legtöbb pilóta és a legtöbb magánrepülőgép. Mivel nagyon sok helyre csak vízen vagy levegőben lehet eljutni, ezért Alaszkában minden hetvenedik lakos pilótaképzésben részesült.

– Maradjunk még egy kicsit az összehasonlításoknál: hogyan tudnád a székelyeknek néhány mondatban bemutatni napjaink Alaszkáját, a hétköznapokat?

– Alaszka gyönyörű, egy igazi mesevilág. Területe alapján Amerika legnagyobb állama, de a lakosságot tekintve viszont az egyik legkisebb állam, talán 45-50 fő lakik négyzetkilométerenként. Népességét tekintve nagyon sokszínű, különböző közösségek élnek együtt.

A kedvezőtlen éghajlati körülmények miatt mezőgazdasággal csak az állam középső régióiban foglalkoznak; amíg a zöldségek óriásira nőnek a nyári 24 órás világosságban/napsütésben, addig a gyümölcstermesztésre nem alkalmas a rövid nyár. Az élelmiszer nagy részét más államokból szállítják, ami az árakon meg is látszik.

A turizmus egész évben virágzik, de talán legtöbb turista késő ősztől kora tavaszig érkezik, hogy megcsodálja a különböző színekben pompázó sarki fényt (aurora borealis), vagy kitanulja a kutyaszánhúzás vagy éppen a jéghalászat csínját-bínját, és figyelemmel kísérje az évente megrendezett nemzetközi kutyaszánhúzó versenyeket, mint az Iditarod és a Yukon Quest. Természetesen a sarki fényen kívül, ami Fairbanks város környékén a legcsodásabb, még számtalan látnivaló akad Alaszkában.

– A természetfilmek alapján Alaszkában az ember valóban összhangban él a természettel.

– Az Alaszkáról szóló természetfilmek csodálatosak, azonban a valóságban még szebb minden.

A természet szeretetét mi sem bizonyítja jobban, mint az alaszkai zászló, ami kék alapon aranyszínű csillagokból áll: a Sarkcsillagot es a Göncölszekeret ábrázolják. A lakosság zöme vadászik és halászik, így minden családban van egy hűtőládányi vörös lazac és vadhús is télire. A vadászatra és halászatra vonatkozó szabályok nagyon szigorúak, és az áthágásuk komoly következményekkel jár, még a turisták számára is. A szemetelésre is odafigyelnek: ezer dollár az erre kiszabható bírság.

A nemzeti parkok, a gleccserek, a kanyonok mind-mind hatalmas vizuális élményt nyújtanak az idelátogatóknak. Kiemelném a Denali Nemzeti Parkot (itt található Észak Amerika legmagasabb csúcsa, a 6168 méteres McKinley/Denali), az Alaszkai-öbölben fekvő halász várost, Valdezt, a Prince William-szorost, a Columbia-gleccsert, a Portage-gleccser, a Kenai Fjords Nemzeti Parkot, a már említett Anchorage és Fairbanks városokat, vagy a fővárost, a harmincháromezres Juneau-t.

– Amúgy tapasztalatod szerint mit tudnak az alaszkaiak, a helybéliek Európáról? Hallottak egyáltalán Romániáról?

– Azt mindenképpen tudni kell, hogy rengeteg alaszkai őslakos lakott itt, mielőtt az európaiak, többségben oroszok letelepedtek a térségben. Mai napig is nagy számban élnek oroszok, de Németországból, Skandináviából és Svájcból is sokan találtak új otthonra Alaszkában.

Kora tavasztól késő őszig van direkt járat Frankfurtba, így egyre többen látogatnak Európába.

– Kinek ajánlod Alaszka felkeresését?

– Mindenkinek. Szerintem Alaszkát érdemes felvenni a bakancslistára mindenkinek, kortól függetlenül. Alaszka egy mesebeli hely, ha feledhetetlen túrákra, szemet gyönyörködtető vidékekre vágysz; ha megcsodálnád a sarki fény játékát; ha szeretsz horgászni és nagy álmod a lazachorgászat; ha kajakoznál a jéghegyek között; ha kipróbálnád az aranymosást; ha ellátogatnál egy jégszobrászati kiállításra; esetleg találkoznál a Mikulással az Északi Sark (North Pole) nevű városkában, vagy többet szeretnél megtudni az alaszkai őslakosok kultúrájáról és hagyományairól.

– Beszélgetésünk végén muszáj megkérdeznem: haza fogsz jönni?

– Nem terveztem hosszú távra itt maradni, de ez a döntés időközben megváltozott, és itt megtaláltam a helyem. Visszatekintve nem is tudom, hogy melyik a nehezebb döntés: elmenni külföldre vagy több év után hazaköltözni. Úgy vagyok vele, hogy mindenütt jó, de a legjobb otthon. Habár évente hazalátogatok, ami igazán hiányzik, az a családom. Talán, ha ők közelebb lennének, nem is gondolkodnék hazaköltözésen. Persze az otthoni bürokrácia és a jelenlegi romániai munkaerőpiaci helyzet sem könnyíti meg a döntésemet. Valószínű, hogy az itteni stresszmentes életem nagyon hiányozna.