Töredékek Zágon kulturális és egyházi életéből

– Málnási Leventével mondhatni most már egy összeszokott szerzőpárost alkotnak, ez a harmadik közös könyvük. A mostani kétkötetes munkát milyen igény szülte, miért épp Zágon áll a kutatás középpontjában?

– Valóban ez a negyedik közös könyvünk, és további három van készülőben: a csíki kulákok szenvedéseit dolgozzuk fel egy dokumentumkötetben, foglalkozunk a dánfalvi iskola jegyzőkönyvével, és ha sikerül támogatót találni, akkor a mostani köteteknek is meglesz a harmadik, befejező kötetük, mert ezt a munkát háromkötetesre terveztük. Miért pont Zágon? Írtam egy iskolamonográfiát, az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium első tizenöt évét dolgoztam fel benne. Az intézmény alapítója, Berszán Lajos kanonok, nyugalmazott plébános zágoni születésű. Amikor a könyvet bemutattuk, akkor merült fel benne az ötlet, milyen jó lenne, ha a valamikori híres Zágonnak a történetéből is meg tudnánk mutatni forrásokat. A zágoni önkormányzat és polgármestere támogatta az ötletet, így indult a munka. 

– Milyen cél vezérelte a források összegyűjtése, majd kötetbe rendezése során?

– A kötetekben levő források a zágoni katolikus plébánián és a református parókián találhatók. Természetesen sokkal több anyag van, fejtörést okozott valóban, hogy milyen forrásokkal indítsunk, miket tegyünk bele. Az első kötetben jószerével művelődéstörténeti tanulmányok vannak az egyházi jellegű dokumentumok mellett. Célunk az volt, hogy a száz évvel ezelőtti Zágon kulturális életéből mutassunk be olyan szegmenseket, amelyek tényleg fontosak. A második kötet egyháztörténeti dokumentumokat tartalmaz, ennek óriási jelentősége talán abban áll, hogy az erdélyi katolikus egyház domus históriái közül elsőként jelenítünk meg egy teljes domus históriát. A harmadik kötetben főként református dokumentumokat kívánunk feldolgozni, illetve van egy nagyon értékes könyvtára a református parókiának, ennek katalógusát szeretnénk felmutatni.

– Mikor van az a pont, amikor a szerző, kutató egyszer csak azt kell mondja, hogy le kell állni? Be lehet-e fejezni ezeket a kutatásokat?

–  Azt hiszem, hogy nem lehet, illetve jó volna, ha nem lehetne befejezni, mert az embert gyönyörűséggel tölti el, ha foglalkozhat egy régi szöveggel. A mi munkánk az, hogy felkutatjuk a forrásokat, fontossági sorrendbe rakjuk, és azokat a forrásokat, amelyeket be tudunk azonosítani, illetve fontossági sorrendbe szedve fontosaknak ítéljük, azokat elkezdjük átmásolni. Az átírás után jön a kritikai szövegelemzés, sokszor leellenőrizzük, hogy betűhű legyen az az átírás, mert nem nyúlhatunk bele ezekbe a szövegekbe, legfeljebb lábjegyzetekben pontosíthatunk dolgokat, újabb kutatási eredményekkel vethetjük össze. És persze, miközben ez a folyamat zajlik, ismételten  kerülnek még elő dokumentumok. Általában minden faluban megtalálható a domus história, az iskolaszékek jegyzőkönyvei, a dalárdáknak vagy a fúvószenekaroknak, a színjátszó csoportoknak a jelenléti naplói. Egyféle hajónaplók ezek, igen értékes források a kutatók számára, a falu mikrotörténelme ezekben (is) megjelenítődik. Hargita megyében sok falumonográfia elkészült, talán most már félszáz fölötti a számuk. De ezek nem egységesek, nem feltétlen tudományos mércével, monografikus igénnyel, egységes kánon szerint készült monográfiák, meg aztán vannak amatőr kezdeményezések is. Ugyanakkor ezeket is a jóhiszeműség, a jó szándék vezérelte. Lehet, hogy sokáig az egyetlen mikrotörténelem marad az adott falura nézve. És ebben a posztmodern világban, amikor a papír alapú könyvnek az értéke lecsúszóban van, ugyanúgy, ahogy az olvasás is csökken – mondjuk ki mindezt az olvasás évében –, groteszk módon minél több könyv jelenik meg, annál kevesebb példányszámban és annál kevesebb emberhez jut el. Szerencsére legalább a megyei könyvtárakban, kulturális intézményekben koncentrálódnak valamelyest a helytörténeti kutatások, és így csak marad néhány gyűjtőkönyvtár, letéteményes könyvtár, no meg egy-egy lelkes értelmiségi mint utolsó mohikán…akiknek a  polcain fellelhetők ezek a kötetek. És nagyjából ennyivel maradunk. Minden egyéb a bomlás jeleit mutatja, a romlás virágai hajtanak ki, úgyhogy előbbiek okán is nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a dolgok megszülessenek.