Fotó: Veres Nándor
Balog László és Málnási Levente Források Zágon egyház- és művelődéstörténetéhez című kétkötetes munkáját mutatják be pénteken 17 órától Csíkszeredában, a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében. A kötetek létrejöttének indíttatásáról, a kutatásról Balog Lászlóval beszélgettünk.
2015. március 13., 14:152015. március 13., 14:15
– Málnási Leventével mondhatni most már egy összeszokott szerzőpárost alkotnak, ez a harmadik közös könyvük. A mostani kétkötetes munkát milyen igény szülte, miért épp Zágon áll a kutatás középpontjában?
– Valóban ez a negyedik közös könyvünk, és további három van készülőben: a csíki kulákok szenvedéseit dolgozzuk fel egy dokumentumkötetben, foglalkozunk a dánfalvi iskola jegyzőkönyvével, és ha sikerül támogatót találni, akkor a mostani köteteknek is meglesz a harmadik, befejező kötetük, mert ezt a munkát háromkötetesre terveztük. Miért pont Zágon? Írtam egy iskolamonográfiát, az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium első tizenöt évét dolgoztam fel benne. Az intézmény alapítója, Berszán Lajos kanonok, nyugalmazott plébános zágoni születésű. Amikor a könyvet bemutattuk, akkor merült fel benne az ötlet, milyen jó lenne, ha a valamikori híres Zágonnak a történetéből is meg tudnánk mutatni forrásokat. A zágoni önkormányzat és polgármestere támogatta az ötletet, így indult a munka.
– Milyen cél vezérelte a források összegyűjtése, majd kötetbe rendezése során?
– A kötetekben levő források a zágoni katolikus plébánián és a református parókián találhatók. Természetesen sokkal több anyag van, fejtörést okozott valóban, hogy milyen forrásokkal indítsunk, miket tegyünk bele. Az első kötetben jószerével művelődéstörténeti tanulmányok vannak az egyházi jellegű dokumentumok mellett. Célunk az volt, hogy a száz évvel ezelőtti Zágon kulturális életéből mutassunk be olyan szegmenseket, amelyek tényleg fontosak. A második kötet egyháztörténeti dokumentumokat tartalmaz, ennek óriási jelentősége talán abban áll, hogy az erdélyi katolikus egyház domus históriái közül elsőként jelenítünk meg egy teljes domus históriát. A harmadik kötetben főként református dokumentumokat kívánunk feldolgozni, illetve van egy nagyon értékes könyvtára a református parókiának, ennek katalógusát szeretnénk felmutatni.
– Mikor van az a pont, amikor a szerző, kutató egyszer csak azt kell mondja, hogy le kell állni? Be lehet-e fejezni ezeket a kutatásokat?
– Azt hiszem, hogy nem lehet, illetve jó volna, ha nem lehetne befejezni, mert az embert gyönyörűséggel tölti el, ha foglalkozhat egy régi szöveggel. A mi munkánk az, hogy felkutatjuk a forrásokat, fontossági sorrendbe rakjuk, és azokat a forrásokat, amelyeket be tudunk azonosítani, illetve fontossági sorrendbe szedve fontosaknak ítéljük, azokat elkezdjük átmásolni. Az átírás után jön a kritikai szövegelemzés, sokszor leellenőrizzük, hogy betűhű legyen az az átírás, mert nem nyúlhatunk bele ezekbe a szövegekbe, legfeljebb lábjegyzetekben pontosíthatunk dolgokat, újabb kutatási eredményekkel vethetjük össze. És persze, miközben ez a folyamat zajlik, ismételten kerülnek még elő dokumentumok. Általában minden faluban megtalálható a domus história, az iskolaszékek jegyzőkönyvei, a dalárdáknak vagy a fúvószenekaroknak, a színjátszó csoportoknak a jelenléti naplói. Egyféle hajónaplók ezek, igen értékes források a kutatók számára, a falu mikrotörténelme ezekben (is) megjelenítődik. Hargita megyében sok falumonográfia elkészült, talán most már félszáz fölötti a számuk. De ezek nem egységesek, nem feltétlen tudományos mércével, monografikus igénnyel, egységes kánon szerint készült monográfiák, meg aztán vannak amatőr kezdeményezések is. Ugyanakkor ezeket is a jóhiszeműség, a jó szándék vezérelte. Lehet, hogy sokáig az egyetlen mikrotörténelem marad az adott falura nézve. És ebben a posztmodern világban, amikor a papír alapú könyvnek az értéke lecsúszóban van, ugyanúgy, ahogy az olvasás is csökken – mondjuk ki mindezt az olvasás évében –, groteszk módon minél több könyv jelenik meg, annál kevesebb példányszámban és annál kevesebb emberhez jut el. Szerencsére legalább a megyei könyvtárakban, kulturális intézményekben koncentrálódnak valamelyest a helytörténeti kutatások, és így csak marad néhány gyűjtőkönyvtár, letéteményes könyvtár, no meg egy-egy lelkes értelmiségi mint utolsó mohikán…akiknek a polcain fellelhetők ezek a kötetek. És nagyjából ennyivel maradunk. Minden egyéb a bomlás jeleit mutatja, a romlás virágai hajtanak ki, úgyhogy előbbiek okán is nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a dolgok megszülessenek.
Forgalmisáv-elválasztó oszlopokat helyeztek ki a 11-es országúton Kézdivásárhely és Kézdisárfalva között a közlekedésbiztonság növelése érdekében, a beavatkozás viszont egyelőre nem győzte meg a kommentelőket.
Bántalmazták feleségüket, így ideiglenes távoltartási végzést rendeltek el két férfi ellen az elmúlt hétvégén Háromszéken – közli hétfői összesítőjében a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság.
Sikerrel zárták legújabb afrikai expediciójukat a Székelyek a magasban sportegyesület hírnevét öregbítő hegymászók, Tulit Zsombor és Csenteri Levente, akik múlt héten megmászták Afrika második legmagasabb hegycsúcsát, az 5199 méter magas Batiánt.
A Székelyföldre, illetve azon belül is a Csomád hegység környékére jellemző gázkitöréseket, borvízforrásokat eddig is sokat kutatták a tudósok, azonban a modern mérőműszerek új perspektívákat nyitottak számukra. De néha még ezek is kiakadnak.
Damokos Csaba designer munkáiból nyílik tárlat július 22-én, kedden 18 órától a sepsiszentgyörgyi Lábasház emeleti kiállítótereiben. A kiállítás a Székely Nemzeti Múzeum számára készült plakátok válogatását mutatja be.
Dakó Viola kertészmérnök, a Vadóka alapítójaként, kisvállalkozóként igyekszik átadni tudását, tapasztalatát a vadon tápláló és megtartó erejéről. Legutóbb Kézdivásárhelyen mesélt a gombák, gyógynövények, vadgyümölcsök, fermentált zöldségek világáró
Városi strandból ugyan csak egy van, de ha valaki hűsölni, gyógyulni szeretne, talál rá megfelelő helyet. Háromszéken nincs hiány a természetes fürdőhelyekből, de még mindig van, ami kihasználatlan. Strandkörkép a teljesség igénye nélkül.
Kristófi János festőművész retrospektív kiállításának megnyitójára várja az érdeklődőket kedden 14 órától az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK).
Rázóssá vált a közlekedés Sepsiszentgyörgyön, miután az utóbbi napokban több útkereszteződésben felmarták az aszfalt kopórétegét. A munkálatok a kiépítés alatt lévő okosjelzőlámpa-rendszerrel függenek össze, melynek átadása augusztus közepére várható.
Az elmúlt időszakban több súlyos baleset is történt a 11-es országúton, Kézdivásárhely térségében, melyek miatt forgalomlassító intézkedéseket vezettek be a hatóságok.
szóljon hozzá!