Szerveltávolítás: rendkívül érzékeny témakör

A csíkszeredai kórház működése történetében mérföldkőnek számító beavatkozássorozat részleteiről beszámoló, illetve a szerveltávolítással kapcsolatban felmerült kérdésekre válaszoló sajtótájékoztatót tartott szerdán az egészségügyi intézmény könyvtárában dr. Adrian Dobrică mellkassebész,  dr. Varga Péter, az intenzív terápia szakorvosa, dr. Solti Norbert idegsebész szakorvos, illetve dr. Konrád Judit, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház orvosigazgatója.

Május 6-án egy szekeres balesetet szenvedett 31 éves gyimesi férfi több létfontosságú szervét távolították el Bukarestből, Kolozsvárról és Marosvásárhelyről érkezett szakorvosok. A sérültet többszörös súlyos koponyasérüléssel még április 28-án szállították kórházba, beutalása nyolcadik napján állt be nála az agyhalál állapota. A csíkszeredai kórház transzplantációs programját koordináló Marinela Panturu főasszisztens felvette a hozzátartozókkal a kapcsolatot, akik a sajtótájékoztatón elhangzottak szerint első pillanattól pozitívan viszonyultak a szerveltávolítással kapcsolatos felkéréshez. „Ez egy rendkívül érzékeny témakör, nem mindig lehet a rokonokkal beszélni. Több írásos beleegyezés kell: egy általános, illetve külön-külön minden egyes eltávolítandó szervre” – részletezte dr. Varga Péter. A beleegyezést követően értesítették a transzplantációs központot, ahonnan mozgósították a különböző szakorvosokat, az egyes szervek, csontok, inak eltávolítását ugyanis különböző orvoscsapatok végzik.

Kilenc órás műtétsorozat

Dobrica Adrian mellkassebész elmondta, a pénteki műtétsorozat 14 óra 30 perckor kezdődött és éjfél előtt ért véget. A beavatkozások alatt nem merült fel probléma, a szerveket kiemelő orvosok pedig dicsérték a kisegítő személyzetet és eszközöket biztosító csíkszeredai kórházat. A májat és a veséket a műtétek után néhány órával Bukarestben és Kolozsváron be is ültették a várakozó betegekbe.

Konrád Judit orvosigazgatója úgy véli, a szerveltávolító műtétekkel bizonyítást nyert egyrészt az, hogy megérdemelten kapták meg a szervbegyűjtését lehetővé tevő minősítést, másrészt pedig, hogy komoly szaktudással rendelkező orvosok dolgoznak a kórházban. Az orvosigazgató kitért annak fontosságára, hogy minél szélesebb körben tájékoztatni kell az embereket „erről a kényes témáról”. „Meg kell érteni, hogy sok betegnek a szervátültetés az egyetlen esélye az életre” – hangsúlyozta.

Hiányos jogi szabályozás

A kórház szerveltávolítási akkreditációja óta évente többször is előfordult Csíkszeredában, hogy egy betegnél beállt az agyhalál, mindeddig azonban a hozzátartozók nem egyeztek bele abba, hogy ilyen műtéteket végezzenek. Kiderült az is, hiába jelezhető az egészségügyi kártya aktiválásakor, hogy a kártyatulajdonos elhalálozása esetén szervdonor, jelenleg nincs leszabályozva, hogy a hozzátartozók beleegyezése nélkül felhasználhassák egy elhunyt személy szerveit. Egyetlen esetben nem szükséges rokoni hozzájárulás: ha valaki közjegyző által hitelesített dokumentumban vállalja, hogy halála után transzplantációra felhasználják a szerveit. Noha szükség lenne rá, jelenleg nincs Romániában úgynevezett „donoradatbázis” sem.

Míg korábban szigorú egészségügyi kritériumoknak kellett megfelelnie egy donornak, manapság enyhébbek a kikötések. Mint a sajtótájékoztatón megtudtuk, a szerveltávolítás előtt egy sor vizsgálatot végeznek el, hogy kizárják a fertőző betegségeket és bizonyos vírusokat. Bár a 31 éves férfi szíve és mindkét tüdeje is nagyon jó állapotban volt, azokat műszaki lehetőség – illetve ilyen jellegű műtétet végző, éppen akkor bevethető orvosok – hiánya miatt nem tudták eltávolítani.

A sajtótájékoztató végén elhangzott, bár nem lehet tudni, hogy mikor lesz szükség újabb hasonló műtétekre, a pénteki szervbegyűjtés tapasztalataiból kiindulva a csíkszeredai kórházi személyzet bármikor készen áll a feladatra.

Agyhalál: ahonnan nincs visszaút
Az agyhalál beálltát több, sorozatban elvégzett klinikai és radiológiai vizsgálat támaszthatja alá – hangsúlyozta Varga Péter és Solti Norbert. Az agytörzsi reflexeket vagy azok hiányát ellenőrzik: ezek olyan ősi ösztönös reakciók, amelyek hiánya kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a beteg neurológiailag menthetetlen. Úgynevezett légzésmegállási tesztet végeznek: előkészület után a beteget lekapcsolják a lélegeztető gépről, tíz percet várva. Ennyi idő alatt olyan mértékben felgyűl a szén-dioxid a szervezetben, hogy ha még van remény, ösztönszerűen kiváltódik a belégzés. Emellett CT-angiográfiás vizsgálatra is sor kerül: a betegbe kontrasztanyagot fecskendezve rétegvizsgálatot végeznek az agyról. Ezen látszik, hogy jut-e vér vagy sem agyba, leállt-e a vérkeringés. A vizsgálatokat hat óra után megismétlik. „Ha a konkrét, objektív vizsgálatok alátámasztják az agyhalált, nem lehet semmit tenni az élet megmentéséért” – emelte ki Varga Péter.