Makovecz Imre szakrális építészete

Templomokról, kápolnákról, emlékhelyekről készült fotókat, továbbá a tervrajzai repróiból állítják ki a legjelentősebbeket – tudtuk meg Bogos Ernő építésztől, szervezőtől. Eredetileg a Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának helyet adó Lazarus-házba tervezték a kiállítást, de nem fért oda be az egész anyag, ezért döntöttek úgy, hogy a Megyeháza Galériában állítják ki. Bogos Ernő szerint a csíkiak nagyon kedvelik Makovecz munkáit, hiszen a Millenniumi-templom, továbbá a csíksomlyói Hármashalom-oltár is az ő tervei alapján készült, így valószínűleg kíváncsiak arra is, hogy a Kárpát-medencében milyen további Makovecz-épületek vannak.

„Makovecz Imre a magyar organikus építészet vezéregyénisége volt. Nemzetközi szinten ismerték a magyar archetípusokra alapozó stílusát. Ő is újraértelmezte, új utakat keresett az organikus építészetnek, akárcsak a walesi származású amerikai építész, Frank Lloyd Wright vagy az osztrák Rudolf Steiner. Nemcsak építészetileg próbált példát mutatni, hanem a kivitelezésben is, még a kommunista időkben is képes volt közösségszervező tevékenységet végezni. Gondolok arra, hogy 1989-ben a kisebb közösségeket megpróbálták szétzülleszteni, szétverni, ő pedig olyan faluházakat, templomokat tervezett, melyeknek kivitelezése egyfelől közösségi munkát feltételezett, másfelől ezek az épületek olyan stílusjegyeket tartalmaztak, melyek alapján az illető közösségek a magukénak érezték ezeket” – jellemezte Makovecz Imre tevékenységét röviden Bogos Ernő.

Elmondta, azzal is példát statuált, hogy minden felekezetnek épített, így nemcsak római katolikus, hanem görög katolikus, református, unitárius, evangélikus templomokat is tervezett. A kiállítás szervezője még egyszer hangsúlyozta, hogy Makovecz Imre nemcsak az építészeti jegyeket tartotta fontosnak mindegyik épületnél, hanem a közösségek bevonását, megmozgatását is.

A szervező a tavaly elhunyt Gerle János építész, szakíró Makovecz Imre halálakor írt nekrológjából idézett, mivel ezt kiállításmegnyitó szövegként is lehet alkalmazni: „Makovecz Imre egyedülálló jelenség a magyar építészetben. Soha nem volt a magyar építészetnek ilyen nemzetközi tekintélye és ismertsége, mint amilyen általa lett a nyolcvanas évektől. Soha nem volt iskolateremtő erő a szakmában, amely ilyen tudatosan és eredményesen működött volna. Soha nem volt magyar építész, akinek a hazai hagyományba kötődő alkotásai a határokon túli követőkre találtak volna. Soha nem fordult elő, hogy egy nemzetközi építészeti áramlaton belül magyar építész munkái váljanak mértékadó minőséggé. Nem volt rá példa, hogy építész hozzá hasonló mértékben alakítsa a társadalmi folyamatokat, járuljon hozzá a kisközösségek fejlődéséhez. Építészete, amelyet stílusteremtő mesterként művelt, eszköz volt a kezében arra, hogy az általa egyedül elfogadhatónak tekintett társadalmi normalitást szolgálja, az ég és föld közötti harmóniát újra és újra megteremtse.”