Henter-kúria megmentése: fény az alagút végén?

„A tavalyi év során többször egyeztettünk a művelődésügyi miniszterrel, ennek eredményeképpen a kúria bekerült az országos restaurálási programba. A tervek elkészítése és állagmegőrző munkálatok voltak előirányozva” – tudtuk meg Kencse Előd polgármestertől. Elmondta, az előzetes elképzelések szerint  a tervezési folyamat már rég el kellett volna induljon, ehhez a szakminisztérium be is kérte a szükséges dokumentációt, hiszen ők a projekt lebonyolítói. „A tervezési munkálat közbeszerzésére viszont négy hónapja nem került sor. Úgy tudjuk, a Közbeszerzéseket Ellenőrző Országos Hatóságnál akadt el a folyamat, számunkra ismeretlen okból” – nyugtázta az elöljáró. A községvezető szerint így idén is csak a tervezésről lehet szó, előrébb nemigen tudnak lépni ebben az ügyben.

„Nem csak rajtunk múlott, hogy ilyen sokáig húzódott a folyamat, hiszen csak a tulajdonjog megszerzése mintegy féltucat esztendeig tartott” – magyarázta Kencse. Elmondása szerint rendkívül fontos megmenteni az épületet, a középkorú és idősebb generáció lelkileg is kötődik a kúriához. „Iskolaként és művelődési házként is működött, élet volt benne” – fogalmazott a polgármester.  

Új funkciókat is kaphat a kúria

„A kúria és a kapu is kiemelt védettségű műemlék. Amennyiben lehet, szeretnénk régi formájába visszaállítani azokat” – tudtuk meg Fülöp Kingától. A csíkszentimrei alpolgármester kifejtette, a kilencvenes évek elején és a végén is végeztek munkálatokat az épületen, ám ezeknek inkább romboló jellegük volt. Így történhetett, hogy az épület hátsó részében a régi kőfal helyett téglafal áll. Helyenként betonelemeket is öntöttek, illetve új alagsort is kialakítottak. „Sajnos, csak a front és egy szoba, illetve a kémények azok, amelyekről még azt mondhatjuk, hogy műemlék. Ennyi maradt” – hallhattuk az elöljáró részéről. Mint kifejtette, az önkormányzati átvétel előtti utolsó tulajdonos idejében szerencsére, történtek pozitív dolgok is, amelyek jó hatással voltak az állagmegőrzésre.

„Számunkra az is értéket jelent, hogy ez Alcsíkon az egyedüli olyan kúria, amit be lehet vonni a turizmusba. Éppen ezért, bármilyen is volt a történelem, fontos, hogy bevigyük a körforgásba, hogy az épület használható legyen” – jelentette ki Fülöp Kinga. A beszélgetés során kiderült, az épület középső részén egy nagyobb terem van elképzelve, ahol konferenciákat, bálokat vagy egyéb rendezvényeket lehetne szervezni. Hosszú távú elképzelésként fogalmazódott meg egy művésztelep létrehozása, hiszen a környéken kevés ilyen jellegű alkotótábor van. Éppen ezért több mint valószínű, az épület felső részében szálláshelyeket is kialakítanak, az új alagsorban pedig egy konyha és egy kis ebédlő is helyet kaphat. Az egyetlen, régi formájában fennmaradt szobába pedig falumúzeumot terveznek. „A frontot és a tetőt is meg kell tartani, minden lehetséges régi formáját vissza kell adni” – nyomatékosított az elöljáró.  

Hányattatott sorsú épület

A Henter-kúria értékes műemléke Csíkszentimrének. Történetét a www.zoldfak.ro című weblapon foglalták össze Forró Albert Tárgyi örökségünk – A Henterek és csíkszentimrei udvarházuk című műve alapján. Ebből szemelgettünk.

A Henterek 1713-ban építtették csíkszentimrei udvarházukat, amely a környékbeli barokk világi építészet egyik jelentős emléke. A kúria, alaprajzát tekintve, a XVIII. századi székelyföldi udvarházak közé sorolható, és számos történelmi esemény színhelye volt az évszázadok során. Ezek közül kiemelkedő a székely határőrség megszervezéséhez fűződő: a madéfalvi vérfürdő után a megfélemlített alcsíki főemberek báró Henter Ádám házánál tették le az esküt 1764. január 21-én A határőrség megszervezésében játszott szerepéért 1765 áprilisában Henter Ádámot csíki főkirálybírónak nevezik ki.

A két világháború közötti időszakban a falu déli kijáratánál található udvarház a helyi római katolikus egyház tulajdonába került vásárlás útján. 1921 októberében az egyháznak kedvező alkalom adódott eladni az épületet, de az akkori községi elöljárók megakadályozták ezt. Kovács Balázs esperes-plébános az épületet renováltatta és bővíttette, majd felekezeti iskolát és művelődési házat rendeztek be abban. 1948-ban a felekezeti iskolát államosították, de egy ideig még ott működtek az iskola alsóbb osztályai és a műhelye.

Az épület kálváriája az állami gazdaság tulajdonába való kerülésével kezdődött. A pincéket krumpli, műtrágya és vegyszer raktározására használták, az udvart felparcellázták családi házak építése céljából. Az egykori udvarházat új gazdái nem javították, állaga fokozatosan romlott, majd az épület faanyagát gomba támadta meg.

1990 után a kúria visszakerült a csíkszentimrei katolikus egyházközség tulajdonába. 1992-től Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében is számon tartják. Szakszerű régészeti és biológiai felmérések elvégzése után felkerült a művelődési minisztérium műemlékek helyreállítását szorgalmazó listájára. 1997 és 1999 között a műemlékvédelmi igazgatóság több százmillió lejt utalt ki gyorssegélyként a legszükségesebb beavatkozások elvégzése céljából. A helyi egyházközség vezetősége időközben előzetes szerződést kötött egy magyarországi céggel, amely a felújított kúriában turisztikai központot kívánt létrehozni. A megállapodás szerint a meggombásodott tetőszerkezetet a csíkszeredai múzeum szakembereinek irányításával lebontották. Feltehetően a restaurálás magas költségei miatt a magyarországi cég tulajdonosa elállt szándékától, magára hagyva a fedél nélküli épületet. Ezt követően az anyaországi vállalkozótól egy csíki cég tulajdonába került az udvarház, s mint profitorientált kft. kezelésébe átment műemléképület, lekerült a műemlékvédelmi igazgatóság által támogatottak listájáról. Végül a tavalyi év derekán a csíkszentimrei polgármesteri hivatal vásárolta meg a kúriat.

Kik is voltak a Henterek?

A Henter gyökeres székely nemesi család, amelynek nevével a XVI. század közepétől egyre gyakrabban találkozunk Erdély történetében. A családtörténeti kutatás szerint az Aporoktól származnak, nemesi előnevüket a háromszéki Sepsiszentivánról kölcsönözték. Felvett név, valószínű a kor divatja és a hűbéri szokásokhoz híven alkalmazkodott egyik ősük, akit előbb Kis Henternek becéztek, majd Henter lett. A család ezen ága azután ezt a nevet viseli.

A család 1707-ben telepedett meg Csíkban, és Szentimrén kívül a szomszédos falvakban is jelentős birtokokra tett szert. A család tagjai közül a XVIII. század folyamán ketten is bárói címet kaptak Mária Terézia királynőtől; Dávid 1744-ben, Ádám és felesége, Petki Nagy Borbála, valamint gyermekeik, Antal, Boldizsár, József és Ádám 1754-ben nyertek bárói rangot. A család egyik ága sosem kapott főúri címet, mindvégig megmaradt köznemesi sorban. Sepsiszentiván mellett a Henterek másik fészke Csíkszentimrén volt. Az 1820-ban a székelyföldi földesurakról és szolgálónépeikről készült összeírás szerint Csíkszékben a Henterek a gyergyószárhegyi Lázárok mellett a legnagyobb birtokosok voltak, megelőzve az Aporokat, Mikókat, Mikeseket, Tholdalagiakat, Sándorokat stb. (forrás: www.zoldfak.ro)

Gyűjtéssel a megmentésért

A csíkszentimrei elöljárók szerint a legfontosabb a kúria felújítási tervének az elkészítése lenne. Hiszen ennek birtokában, ha a szakminisztérium a továbbiakban nem is támogatná a projektet, más pályázati forrásokat is be lehetne vonni. Ezzel együtt az önkormányzat adományokat is próbál gyűjteni a munkálatok elvégzésére. Mint kiderült, e témában már komoly érdeklődők is voltak.