Egyre nehezebb felszínen maradni mezőgazdasági vállalkozóként

„A nagy tételben dolgozó növénytermelő nem tud hozzájutni a fejlesztési programok nyújtotta uniós támogatásokhoz” – kezdik beszélgetésünket az illetékesek. Elmondásuk szerint például a mezőgazdasági farmok fejlesztéséről szóló kiírásban olyan követelmények vannak, hogy az érdeklődők nagy része, főleg környékünkről, nem tudja elérni a szükséges pontszámot.

„Van egy halom olyan feltétel, amelyek miatt 60 pont feletti eredményt egyszerűen képtelen vagy elérni. Például csak tavalyelőtt 22 projektet készítettem elő, végül ebből nyolcat sikerült benyújtanom” – említette Darvas. Elmondásuk szerint az állattenyésztésben sokkal hozzáférhetőbbek a pályázatok, majd neveket is említenek, akik az utóbbi két évben fejlesztettek ki fejőstehénfarmokat.

Elhangzik ugyanakkor, két évtizede létezik ugyan a vállalkozás, ám nekik sem könnyű. Volna még tennivaló, a műhelyeket rendbe kellene hozni, épületeket karbantartani, csak ezekre kellene legalább 200 ezer lej. A gépparkjuk sem teljes. „Szükségünk volna még sok mindenre ahhoz, hogy úgy dolgozzunk, ahogy szeretnénk. De sajnos, nem tudunk fejleszteni, nincs anyagi forrás erre. Pályáznunk is értelmetlen. Igaz, hogy nem tudjuk, milyen lesz az idei kiírás, de ha a hagyományt követi, akkor semmi esélyünk” – magyarázzák.

„Fakarddal gépfegyver ellen”

A két szakember szerint a mezőgazdaság teljesen támogatás nélkül maradt jelen pillanatban, olyan értelemben, hogy volt a vetőmag-támogatás, az ipari burgonyának a támogatása, a cukorrépa-szubvenció, és ezek mind megszűntek. Ami még rosszabb, míg a nyugati gazdák több száz euró támogatásban részesülnek, addig mi a töredékével kell beérjük, ám ugyanazon a piacon kell értékesíteni és megélni. „Ez olyan, mintha egy csatában fakarddal vagy bunkóval szállnánk szembe az automata fegyverekkel” – fakad ki Darvas Béla, aki úgy látja, a mezőgazdasági társaságok hanyatlófélben vannak, legtöbben a tartozás bűvös körébe kerültek, ahol a veszteség újabb veszteséget generál. „Nekünk az a szerencsénk, hogy több lábon állunk. Első perctől általános szolgáltatóként jelentkeztünk, aki hoz gépet, műtrágyát, vegyszert, szaktanácsadással is ellátja a gazdát a vegyszerek és műtrágyák használatában” – árulja el a vállalkozás túlélésének titkát Szőcs János.

Egy kis számolgatás

Mivel javában zajlanak a tavaszi vetési kampányra való előkészületek, egy kis számolgatást is megengedtünk magunknak. A két szakember szerint abból kell kiindulni, hogy a túléléshez legalább 30 tonna pityókát kell termelni hektáronként. És természetesen olyan minőségben, hogy azt el is lehessen adni. A ráfordítás átlag 12 ezer lej, ha mind a 30 tonnát érsekesíteni tudod, az 15 ezer lejes bevételt jelent. „A probléma, hogy elvették a támogatást, ami a jövedelem nagy részét tette ki. Ötven bani volt a pityóka kilónkénti ára, abból 15 bani volt a szubvenció. Idén az első év, amikor ez nem lesz, így kell kihozni a lehető legjobbat” – tették hozzá. Ebből még a vállalkozás évi 400 ezer lejes működési költségét sem lehetne finanszírozni, ezért jó, hogy más, jövedelem-kiegészítő tevékenységet is folytatnak. „Mindezek ellenére optimistán tekintünk a következő időszak elé” – fogalmaztak.

Aki most indul, halálra van ítélve

„Ha nincs múltja a cégnek, nincsenek mérlegeid, nincsen garanciád, egyszerűen senki nem ad pénzt. Mi oda jutottunk, hogy régóta ügyfelei vagyunk egy banknak, ennek ellenére most plusz fedezetet, garanciát kértek tőlünk is” – fogalmazott Darvas Béla, az Agromec igazgatója.