Fotó: Pinti Attila
Hagyományos bikaütést tartottak Kászonaltízen: a jelentős múlttal rendelkező eseményt minden évben húshagyókedden szervezik meg, majd az éjfélig tartó mulatozás után „eltemetik a telet és a vígságot, hogy minden ember lásson munkához”.
2017. február 28., 20:062017. február 28., 20:06
A Kászoni-medencében a hagyományok szerint húshagyókedd évek óta a bikaütés, azaz a farsangtemetés napja. András Zoltán, Kászonaltíz polgármestere érdeklődésünkre elmondta, a bikaütés szó alatt meghonosodott rendezvény régi hagyomány a településen, ezzel az eseménnyel temetik el a telet, éjfélig mulatoznak, majd a szórakozást felváltja a böjti időszak.
„Már a kommunizmus alatt is megtartották ezt a rendezvényt, és azóta minden évben megszervezték. Én 48 évesen elmondhatom, hogy amióta az eszemet tudom, minden évben volt bikaütés. Egy hagyományos sorrend szerint minden évben más faluban ütődik meg a bika, idén Kaszonaltízen, jövőre pedig Kászonimpéren tartják az eseményt. Egy másik fontos részlet, hogy mindig egy hídon történik a farsangtemetés. Amíg vannak élő hagyományaink és népi kultúránk, addig van nemzetünk is” – hangsúlyozta a polgármester.
A hagyomány szerint minden évben szentmisével nyitják meg a rendezvényt. Amikor kedd délben a helyszínre érkeztünk, a székelyruhás lányok és fiúk, illetve a település elöljárói már a kászonaltízi kápolnában gyülekeztek. Vass Zoltán-István plébános prédikációjában kiemelte, hogy kevés helyen szokás a bikaütés, és sokan vannak, akik nem is hallottak róla, ezért is tartja fontosnak, hogy a fiatalok továbbra is éltessék ezt a hagyományt. Hozzátette, a mulatozóknak figyelniük kell az éjféli harangszóra, hiszen bár sokaknak akkor jön meg a kedve a mulatozásra, a harangszó a farsangi időszak végét és a böjti időszak kezdetét jelenti. A plébános azt kívánta, legyen a farsangzárás egy kellemes emlék a résztvevők számára, majd a plébánia udvarára hívta őket, ahol elmondása szerint „erőt lehetett gyűjteni”.
A kápolnában Lakatos Tamás kulturális referens, a rendezvény főszervezője ismertette a további programot, majd arra hívta fel a résztvevők figyelmét, ne felejtsék el, hogy hagyományőrzők, és e szerint viselkedjenek a felvonulás során. A plébánia udvarán valóban erőt gyűjthetett az összesereglett sokaság: zsíros és pástétomos kenyér, a farsangkor elmaradhatatlan fánk, pálinka, bor, üdítő és egyéb enni- és innivaló várta őket. Falatozás közben a készülődés sem maradt el: a nap főszereplője a jelenlévők szeme alatt öltözött be.
A bika tulajdonképpen egy szalmából készült jelmezbe bújt legény volt, akinek fejére szarvakkal ellátott cserépfazekat helyeztek. Emellett a székelyruhás fiatalok és a siratóasszonyoknak beöltöztetett legények is a szerepre készültek.
A kászonfeltízi Nagy Bernadett érdeklődésünkre elmondta, minden fiatal önkéntesen jelentkezhetett, és mintegy százan gyűltek össze. Hozzátette, az altízi, feltízi, impéri, jakabfalvi és újfalvi fiatalokkal már három hete próbálták a táncokat, az énekeket és a szerepet.
A kászonaltízi kápolnától a falatozást követően énekszóval indult útjára a különböző szerepekbe bújt társaság. A gazda végigvezette jószágát a falu utcáin, és megpróbálta eladni azt: összesen öt helyszínen kezdett tréfás alkudozásba, azonban mivel túl drágán próbálta értékesíteni a bikát, az alkudozás mindenhol kudarcba fulladt.
Az eladásra szánt jószág a gazda elmondása szerint azért is különleges, mert sonkával, kolbásszal etették, szilvapálinkával itatták, az árán pedig mulatni szerettek volna. Minden helyszínen 10 ezer lej volt a bika kikiáltási ára, de ennyit sehol sem voltak hajlandók fizetni érte. Bár a gazda az alkudozás során engedett is az árból, sehogy sem tudtak megegyezni, és mivel nem adták meg az árát, inkább eljártak egy csárdást: az alkudozást követően a fiatalok minden helyszínen tánccal örvendeztették meg az összegyűlt nézőközönséget, majd egy rövid evés-ivás után tovább indultak.
Útközben zenészek gondoskodtak a jó hangulatról, a fiatalok énekeltek, illetve két legény ostorcsapásaitól voltak hangosak az utcák. Bár a bikára négyen is vigyáztak, a résztvevők legnagyobb rémületére néha mégis elszabadult, azonban gazdái gyorsan visszaterelték a helyére.
A körút után a gazda még egyszer megpróbálta eladni a bikát a kászonaltízi nagy hídon. A hosszas alkudozás során 6500 lejre engedte le az árát, a kereskedő azonban semmiképp sem akart 4 ezer lejnél többet adni. A feldühödött gazda egy váratlan pillanatban úgy döntött, inkább leüti az állatot, mintsem elkótyavetyélje (ekkor történt meg a tulajdonképpeni bikaütés).
A cserépfazék darabokra törött, a szalmát meggyújtották, ezzel szimbolizálva a fagyos időszak végét és a tavasz győzelmét a tél fölött. A siratóasszonyok megsiratták az elpusztult a jószágot, a tűz körül pedig a székelyruhás fiatalok ismét táncra perdültek. A bikaütés után a kászonaltízi közbirtokosság ebédre hívta a mulatozókat, majd este éjfélig tartó bállal zárják a rendezvényt.
Tizenöt éve indult útjára a Kaszáló Kaláka, amely idén is háromnapos eseménysorozattal várja a kézi kaszálás, a népi hagyományok, a közösségi lét és az értékőrző szórakozás iránt érdeklődőket Csíkszentkirályra.
Az utolsó csomagokat is elpakolta kedden a Városi Művelődési Házból a Hargita Székely Néptáncszínház, ezzel befejeződött az együttes költözése. Csíkszeredában több intézmény is ideiglenes helyszínen folytatja a középületek felújítási munkálatai miatt.
Közös táncban csúcsosodott ki az Ezer Székely Leány Napja szombaton a csíksomlyói nyeregben. A rendezvényre a nagy hőség ellenére is sokan kilátogattak, ki gyalog, ki lovas szekérrel, ki népviseletben, ki anélkül.
Az elmúlt harminc év szakmai munkásságát ismerte el Csíkszereda önkormányzata András Mihálynak, a Hargita Székely Néptáncszínház vezetőjének. A Pro Urbe díjat szombaton adták át a csíksomlyói nyeregben.
Folyamatban van a szerkezetépítés a csíkszentkirályi tanuszodánál, amelynek alapozását tavaly ősszel kezdte el a kivitelező. A munkával jól haladnak, így tarthatónak tűnik a határidő, amelynek értelmében idén el kell készülnie a létesítménynek.
Elkezdődött szombaton reggel az Ezer Székely Leány Napja a találkozó első állomása a csíkszeredai Szabadság téren zajlott, ahol szép számban gyűltek össze a székely népviseletbe öltözött leányok és legények.
Szombaton ismét székelyruhás fiatalok serege népesíti be Csíkszerda főterét, illetve a somlyói nyerget. Az Ezer Székely Leány Napját először 1931. június 7-én tartották meg ugyanitt – nézzük, miként vezették fel, értékelték a korabeli sajtóban.
Az Ezer Székely Leány Napjának biztonságos megszervezése érdekében szombaton reggel útlezárásra lehet számítani két csíkszeredai utcában.
Noha hét éve megvásárolta a csíkdánfalvi önkormányzat a volt kerámiagyártó műhelyeket, illetve az egykori szövödét, ezek azóta is használatlanul, bezárva állnak, mert felújításuk érdekében nem sikerült pályázati támogatást szerezni.
Johann Sebastian Bach zeneszerző életműve köré épül az idei Csíkszeredai Régizene Fesztivál: július 5–13. között 17 koncert, 250 fellépő és templomi terekben megszólaló mesterművek várják a közönséget – a h-moll mise lesz az egyik fénypont.
szóljon hozzá!