Amint András Ignác kászonaltízi iskolaigazgatótól, helytörténésztől megtudtuk, nagy valószínűséggel azért maradhatott így fenn a szokás, mert összefügg a kászoniak katonáskodó határvédő szerepével, illetve a kétlaki életmódjukkal. „Az aprószentekelés a gyerekek körében nagyon sok helyen divat, nemcsak a Kászonokban. Itt nézeteim szerint azért maradt fenn napjainkig, mert szorosan összefüggött az itt élők foglalkozásával. Farsangtemetést, bikaütést követően a határőrzéssel megbízottakon kívül a legények, férfiak, illetve minden munkaképes családtag kivonult a nyári szállásra. Késő őszig, Szent Márton napjáig ott éltek. A hazajövés után a legelső alkalom a karácsonyi ünnepkör volt, pontosabban az Aprószentek éjszakáján adódott, amikor is el lehetett menni számba venni, hogy a lányok mennyit fejlődtek az elmúlt nyáron, és a legények gyakorlatilag ilyenkor választották ki, hogy ki kivel vesz részt a farsangi mulatságokon” – magyarázta.

Hozzátette, minden falurészen, tízesben szerveződtek ezek a csoportok, és az egész falut végigjárták. December 28-ra virradó éjszaka előtt este 10-kor gyülekeztek a „királynál”, ott elosztották a feladatokat, meghatározták, hogy honnan kezdik a vesszőzést, milyen sorrendben éneklik a népdalokat. Ilyenkor népviseletbe öltöztek, lábukra kemény szárú csizmát húztak és székely harisnyát. Továbbá fehér inget, fekete mellényt és prémgalléros, rövid kabátot viseltek, fejükre pedig fekete báránybőr kucsma került. A csoportot vezető király tisztségét a mellére keresztbe kötött fehér és piros szalag jelzi.

Régente a nyírfavesszőket már karácsony előtt levágták és megfonták, ezzel kapcsolatosan András Ignác elmondta, hogy a fa fehérsége a tisztaságot jelképezi. Persze a vesszők nem fehérek, mert az egészen fiatal hajtásokat vágták le, amelyek hajlíthatók, fonhatók. Az a szokás is fennmaradt, hogy a bot hegyére virágot tűznek.

1989-ben fekete szalag is került a nyírfavesszőkre

Kérdésünkre Lakatos Tamás kultúrigazgató vezetett el az aprószentekelésre készülő legények egy csoportjához, akik kedvünkért egy lányos házhoz is elmentek, hogy a szokást eljátsszák. A kultúrigazgató elmondta, hogy 1989 előtt talán még élénkebb volt az aprószentekelés, holott a rendőrségen kellett jelezni a csoportok indulását. Legtöbben talán éppen a rendszerváltás évében kerekedtek fel. „Több mint százan mentünk kilenc és tizenhármas csapatokat alkotva a lányos házakhoz” – mesélte Lakatos Tamás, aki az egyik csoport tagja volt azon az éjszakán. Hozzátette, hogy ünnepeltek is, a legények elénekelték az utcán, majd a reggel kilenckor kezdődő misén a templomban is a Székely himnuszt. Sőt teljesen rendhagyó módon egy-egy fekete szalagot is köttettek a nyírfavesszőkre, hogy a Temesváron kirobbant forradalom áldozatai előtt róják le a tiszteletüket.

Akkoriban minden hajadonhoz eljutottak, legalábbis azokhoz, akik beengedték a legényeket. Állítólag ritkán akadt olyan leány, aki nem fogadta, a közösség haragját kockáztatta ugyanis. Olyan is történt, hogy a kapuját leszedték és a patakba dobták, sőt olyan esetet is feljegyeztek, hogy – talán – ezért maradt pártában a leány.

Manapság az azonos korú legények járnak aprószentekelni

Mióta megszűnt a kötelező katonaság, kevesebben éltetik ezt a szokást. Manapság kisebb csoportok indulnak útra december 28-án, általában azonos korú legények gyűlnek össze, és 14 évesen kezdenek aprószentekelni. Barta Szabolcs, Balázsi Árpád Zsolt, György Szilveszter és Lakatos István, vagyis az a csoport, amely a kedvünkért bemutatta a forgatókönyvet, idén már hatodszor indul vesszőzni, csapatjuk hét tagú, és felváltva töltik be a király szerepét. A leányok már nem minden háznál, hanem ketten vagy négyen összegyűlve egy-egy portán várják a legényeket.

Esetünkben Kászonfeltízen Ráduly György házigazda és lányai, Ráduly Eszter Mária és Ráduly Izabella fogadta a legényeket. Miután bebocsátást nyertek, a király a következő mondókát szavalta:

„Adjunk hálát a mi teremtő urunknak,
Hogy Jézus született örök megváltónak.
Dicséret, dicsőség legyen az Istennek,
Békesség a földön a jó embereknek.
Jézus születésit az angyalok hirdették,
Szegény pásztoroknak ők ezt megjelenték.
Jézus születése után következett egy szomorú nap,
Melyben apák, anyák szívből bánkódtanak,
Hogy kisded gyermeküket mind kardra hányatták.
Mi is elindultunk, ezeknek példáját követve
Nyírfaágakból vesszőket kötözve
Nem dárdákkal, nem kardokkal,
Hanem szép hajlandós vesszőkkel.
Szétosztanánk, ha bébocsátódnék,
Szépen megköszönnék, s azzal továbbmennénk
Kérjük a becses házigazdát
Bocsássa lányát a kör közepébe,
Hogy vesszőnk végit verjük a fenekére!

Miután a lányokat megvesszőzik, vagyis képletesen elhintik a termékenységet jelképező mustármagot, a legényeket leültetik, megvendégelik kaláccsal, süteménnyel, borral, szilvapálinkával. Ilyenkor kötik fel a lányok a színes szalagokat a vesszőkre. András Ignác ezzel kapcsolatosan elmondta, hogy általában három színt használtak, pirosat, fehéret és kéket. Régebb a színek is üzeneteket hordoztak, állítólag a piros színű szalagok szerelmi vonzódást fejeztek ki. Újabban a király botjára két szalagot kötnek, ha ezenkívül valamelyik legénynek a nyírfavesszőfonatára két szalag kerül, az szerelmi vonzódást jelent. Megtörténik, hogy a lány felírja a szalagra nevét, ezzel hívja fel magára a figyelmet. A helytörténész elmondta, ilyenkor derül ki az is, hogy ki a legény a talpán, ugyanis reggelig aprószentekelnek, de 9 órakor részt kell venni a misén. Állítólag ilyenkor a lányos szülők mustrálják a népviseletbe öltözött fiúkat, hogy ki lenne jó vejnek, melyik az a legény, amelyik nem dülöngél, vagy nem alszik el a szertartás ideje alatt.