A Nagybánya tájképfestő telep 20 éve

Nagybánya az ős, a nagyszülő, onnan indult minden – fogalmazott Véső Ágoston, Munkácsy-díjas festőművész. A húsz éve újjáélesztett teleppel nem konzerválni kívánták a régi nagybányai iskolát, hanem azokból a hagyományokból kiindulva továbbfejleszteni.

„Én nagybányai születésű vagyok, ott éltem, nagyon szeretem a várost és főleg Nagybánya festészetét, művészetét. A festőtelep mellett születtem, ott nőttem fel, nagyon erős szálakkal kapcsolódtam a nagybányai művészethez. Apám barátai festőművészek voltak. 1990-ben feladatomnak láttam, hogy a művésztelep százéves évfordulója alkalmából egy akciósorozatot szervezzek. A legfontosabbnak a továbbélést tartottam. Akkor ünnepelte a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület is a 75. évét, és egyesítettük a két esemény megünneplését. Ám de utána jött a kérdés, hogy hogyan tovább?” – tette fel a kérdést Véső.

A telep művészeti vezetője elmondta, nem csak egy egyszeri eseményt szerettek volna, hanem továbbéltetni a nagybányai művésztelepet. „Azt akartuk, hogy ne csak egy zászlólengetés, ünnepi szónoklat legyen, hanem hogy azt, amit ünneplünk, azt egy kicsit vitaminozzuk fel, keltsük életre. Az volt a lényege, hogy újabb életerőt kapjon a mozgalom. Ennek legjobb módja a festőtelep szervezése volt. Nagybánya festészetének egy reneszánszát álmodtam meg, amely azóta is él, de nagyon botladozva halad. Nekünk nincs gazdánk, nincs egy állandó hátterünk, létbiztonságunk, minden évben pénzkunyerálással próbálunk egy újabb telepet megszervezni. Nem konzerválni akarjuk az egykori nagybányai festészetet, mert annak az ideje elmúlt, újítani kell. De a gyökerek, amiből kiindulunk, az marad. A gyönyörű nagybányai táj, a színek, a fények, a formavilág, motívumkincsek inspirálták, hozták létre és tartották életbe. És ez a mai napig megvan. Azért helyeztük át a telepet Nagybányáról Felsőbányára, mert ott még megtalálható az a motívumkincs, ami a múlt század elején Nagybányán még megvolt” – magyarázta Véső.

Az újraindított telepen évente 20 művész alkot, eddig körülbelül 160 alkotó fordult meg 12 országból. A szervezők számos kiállítást rendeznekkülföldön és belföldön is, albumokat szerkesztenek, tehetségkutatást tartanak. A művésztelepre a „belépő” egy olajkép vagy két aqvarell, esetleg két pasztell. Eddig körülbelül egy 500 alkotásból álló gyűjtemény van, amelynek fele a nagyváradi református püspökség gyűjteményében, fele pedig a telep mellett működő egyesületnél van. A kiállításon ezekből látható egy 36 munkából álló válogatás. „Nagybánya szellemiségét tovább kell éltetni. Mi ott a szórványban, kisebbségben, sokkal szorultabb, nehezebb helyzetben vagyunk, mint itt a tömbmagyarság. És ezért rendkívül örvendetes, hogy sikerült végre, Xantus Géza segítségével, ezt a kapcsolatot most elindítani, hogy elhozhattuk ide a kiállítást. Nem feltétlenül a legjobb alkotóktól hoztunk munkákat, hanem ez egy áttekintése, egy keresztmetszete az ott készült alkotásoknak. A húszéves évforduló alkalmából minél több szereplőt szerettünk volna felvonultatni” – összegzett Véső Ágoston. A kiállítás június 22-ig tekinthető meg.