A kiállításrendezés alapjaival ismertették meg a jelenlevőket

Tájházak működtetői, néprajzi és más gyűjtemények kezelői, polgármesterek, könyvtárosok és diákok részvételével zajlott az az interaktív képzés, amelyre többek között azokra a kérdésekre próbáltak meg választ nyújtani a képzés vezetői, hogy hogyan lehet egy intézményt láthatóvá tenni, hogyan lesz egy gyűjteményből kiállítás, milyen munkamódszerek alkalmazhatók kiállításrendezéskor, milyen a jó tárlatvezetés, és hogyan is szólalnak meg a tárgyak, illetve mit kell tudni a látogatóról. Az előadók, amellett, hogy aktív múzeumpedagógusok a Csíki Székely Múzeumban, 2014-ben részt vettek a szentendrei Múzeumi Oktatási és Képzési Központ akkreditált kiállításrendezés tanfolyamán, és rendszeresen bekapcsolódnak a múzeum időszakos és állandó kiállításainak rendezésébe.

Demény Enikő előadásában arra világított rá, hogy a kiállítások szervezői hogyan tudják bevonzani a látogatókat, mire figyeljenek, hogy egy kiállítótér, intézmény látogatóbarát legyen. „A látogatóbarát kiállítás az intézményen kívül elkezdődik, és azzal kapcsolatos, hogy milyen információkat oszt meg az adott intézmény a kiállításáról akár írott sajtóban, akár más területeken. Fontos, hogy mennyire könnyítik meg a látogató dolgát azáltal, hogy az könnyen megtalálja az intézményt.” Kitért arra is, hogy meghatározó a frontszemélyzet képzése – kapus, teremőr, jegyszedő stb. – mivel legtöbbször ők kerülnek kapcsolatba a látogatókkal, és hozzájárulnak az intézmény arculatához.

„Van egy fehér könyvnek nevezett belső dokumentum, ami tulajdonképpen az intézmény működtetésére vonatkozik, és a munkatársak feladatkörére. Ebben meghatározható, hogy a frontszemélyzet milyen ruházatot viseljen, hogyan kezelje a nehézkes, zsémbes látogatókat, illetve itt le lehet írni egy rövid ismertetőt az intézményről, kiállításról, hogy egységes információkat adjanak át a látogatóknak.” Rámutatott, mivel fontos a látogató komfortérzete, jó, ha pontos „útjelzők” vannak kihelyezve a tájékozódás érdekében, amelyek esetenként azt is jelzik, hogy mit szabad, és mit nem szabad az adott kiállítótérben. A látogató tájékozódását kis makettekkel, térképekkel is lehet segíteni.

Az előadó hangsúlyozta, azért fontos ismerni a célcsoportot, mert eszerint tudja az intézmény kialakítani a nyitvatartási időszakot és a programkínálatot. Elmondta, ha valaki kiállítást tervez, ne csak információkat akarjon közölni a kiállítással, hanem gondoljon arra is, hogy milyen eszközökkel, módszerekkel segítheti a látogatót a tartalom befogadásában. És fektessen hangsúlyt arra is, hogy ha a látogató megtalálta a kiállítást, hogyan lehet rávenni őt arra, hogy figyeljen a tárlat üzenetére.

Kádár Kincső arról beszélt a jelenlevőknek, hogy hogyan lesz a gyűjteményből kiállítás, milyen típusú kiállításokban lehet gondolkodni, mit lehet tenni a műtárgyvédelemért úgy is, hogy nem állnak rendelkezésre nagyon drága eszközök. Mint sorolta, a gyűjtemény gyarapodhat gyűjtés által, megvásárlással vagy ajándékozás, hagyatékozás útján. Vagy lehet csere más gyűjtemények között. Minden esetben nyilvántartásba kell venni a tárgyakat, a gondozójuk feladata pedig, hogy megőrizze, ha szükséges restaurálja, időnként felfrissítse. „Fel kell tegyük a kérdést, hogy egy emlékszoba, tájház, múzeumi gyűjteményt csökkenteni vagy gyarapítani akarjuk. Próbáljunk meg teret biztosítani foglalkozások számára, és a valóban releváns tárgyakat emeljük ki, nem biztos, hogy szükség van a tizenötödik rokkára is” – mutatott rá, majd a műtárgyvédelemre is kitért előadásában. Hozzátette, ez a műhelymunka csak kezdet, szeretnék majd bővíteni, és konkrét kiállításokat elemezni a résztvevőkkel, hogy egymást segítsék annak érdekébe, hogy minél jobb tárlatokat tudjanak létrehozni mindannyian.