A búcsú mint kapocs a csángók és székelyek közt

Székelyföldi vonatkozásban talán Csíkszeredában nézik a legkevésbé negatív szemmel a csángókat – állapította meg az előadó. Mindenképp nagy szerepet játszik ebben a csíksomlyói pünkösdi búcsú, hiszen ahogy az előadó kifejtette: a „moldvai katolikus csángómagyarok lelki gondozását a középkor óta a csíksomlyói ferences szerzetesek végezték”.

Megtudtuk tőle, hogy a XVII. század elején a Vatikán a protestantizmus erdélyi terjedése miatt missziós területnek nyilvánította az egykori Etelközt, és attól kezdve már csak olasz és lengyel papokat küldtek a moldvai magyarokhoz, így egyedüli lehetőségük az anyanyelvű vallásgyakorlatra a csíksomlyói búcsún való részvétel maradt.

„A moldvai vajda a XVI. században a határ mentén lévő Szent Péter-havasát a csobotfalvi Szent Péter egyházmegyének ajándékozta, hogy a somlyói búcsúra érkező csángóknak a székelyek három napra szállást és ellátást adjanak. Ez a kapcsolat tette lehetővé a Szeret és a Tázló mentén élő csángó falvak katolikus lakossága számára, hogy régebben gyalogosan, újabban autóbuszokkal, katolikus, de renegát papjaik tiltása ellenére részt vegyenek Csíksomlyón a pünkösdi búcsún, s ha csak egyszer is egy esztendőben, anyanyelvükön hallgathassák Isten igéjét.”