Csíki néptánc: ahol már csak a múlttal dicsekedhetnek

Én nem ismertem a csíkit, mert nem tanultunk Udvarhelyen. Így Ábrahám Róbertet, aki kozmási volt, Szentmártonon érettségizett és az együttesben táncolt, megkérte, hogy jöjjön le segíteni. Ő ügyesen megtanította a csíki táncokat.”

Tündöklés és hanyatlás

Mint mesélte, nem volt könnyű az újraindítás, előtte levő évben Szopos Eszter próbálkozott egy tánccsoport létrehozásával, de nem sikerült. Az is nehezítette a helyzetet, hogy nem mindegyik szülő támogatta a kezdeményezést. Amiután Ábrahám Róbert elkezdett tanítani, első évben az András Alapítvány fizette a Labdarózsáknál végzett munkáját, utána a helyi önkormányzat, amely a próbáknak helyet is biztosított a községben található szabadidőközpontban. A csoport tánctudása egyre jobban fejlődött, részt vettek az őszi és tavaszi, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és az András Alapítvány által szervezett Csűrdöngölő néptánctalálkozókon, az Ezer Székely Leány Napján, a Csíkszeredai Városnapok keretében zajló Kosz Szilveszter Néptáncfesztiválon, a magyarországi Mórahalmon egy nemzetközi folklórfesztiválon, valamint a Romániai Magyar Pedagógusszövetség hívta meg a különböző rendezvényeire őket. A községben pedig a falunapokkor, szülői bálokon, anyák napi, nőnapi rendezvényeken. Átlagban 10–12 pár táncos járt a csoportba, a próbákat hetente tartották.

Már láttam, hogy kezd a dolog rosszul állni. Aztán végül megszűnt a csoport. Pénzt nem kértem, ingyen csináltam, a gyermekek iránti szeretetből, a népiességünk iránti tiszteletből” – mutatott rá Borbáth.

Lenne jelentkező

2016-ban még egyszer felléptek az Úz-völgyében tartott megemlékezésen augusztusban, azóta nem táncol a Labdarózsa csoport. Vízi István, a csíkszentmártoni Tivai Nagy Imre Szakközépiskola igazgatója úgy véli, közösségi összefogásra lenne szükség ahhoz, hogy tudjon működni a tánccsoport.

„A Guszti bácsi-féle szervezés egy kezdő szintű oktatás volt, azt jó lett volna folytatni és tovább fejleszteni. Egy tánccsoport működtetése és fenntartása nem az iskola feladata, hanem a közösségé. Mi be tudunk segíteni, de az iskolának nincs anyagi háttere, hogy fenn is tartsuk. A szülők, a helyi közösség tudná támogatni. Valószínű, hogy lenne jelentkező, aki szívesen táncolna, viszont ahhoz, hogy működjön, anyagi háttér is kell. Ha van kezdeményezés rá, mi szívesen népszerűsítjük az iskolában is, lehetővé tesszük, hogy a gyerekek elmenjenek a próbákra. De nem rendelkezünk olyan személyzettel, aki a táncoktatást fel tudja vállalni” – magyarázta, amikor megkerestük.

Közösségerősítő tevékenység

Borbáth István András úgy véli, több szempontból is fontos egy néptánccsoport a közösség életében. „A gyerekeknek a néptánccsoport különösképpen jó. Olyan jó közösség alakult, tartottak egymáshoz, Facebookon keresték egymást, beszélgettek. Azon kívül, és ezt tartom a legfontosabbnak, hogy

mert ha a gyerekeknek nem is volt kapcsolatuk, ezáltal kapcsolatba kerültek a hagyományokkal. Jó közösségerősítő tevékenység a tánc. Énekelnek, táncolnak, ez nem szomorú, hanem víg dolog, amit a gyermekek nagyon szeretnek. Ugyanakkor hozzájárul a mi székely öntudatunkhoz.”