HIRDETÉS

Csíki néptánc: ahol már csak a múlttal dicsekedhetnek

Péter Beáta 2017. március 29., 14:01

A néptáncolás víg dolog, amit a gyermekek nagyon szeretnek, ugyanakkor hozzájárul a székely öntudathoz – véli Borbáth István Ágoston, a csíkszentmártoni Labdarózsa néptáncegyüttes egykori vezetője. Folytatjuk az amatőr néptánccsoportokat bemutató sorozatunkat, ám ezúttal egy kevésbé sikeres kimenetelű történetről írunk: Csíkszentmártonban ugyanis megszűnt a néptánccsoport.

Borbáth István Ágoston: a gyerekeknek a néptánccsoport különösképpen jó Fotó: Gecse Noémi

Csíkszentmártonban 1961-ben alakultak meg az első néptánccsoportok, az 5–8. osztályosoknak, a 9–11. osztályosoknak, valamint a falu ifjúságának is volt egy csoportja. Vezetőjük, Borbáth István Ágoston testnevelést tanított a helyi iskolában.

„Kétéves tanítóképző főiskolát végeztem Székelyudvarhelyen, kineveztek Szovátára, majd Kozmásra, és onnan átkerültem Szentmártonba. Székelyudvarhelyen a képzőben kötelesek voltunk táncpróbára járni a városi tánccsoporthoz, ott megtanultunk táncolni, és amikor hazajöttem, mivel addig Szentmártonban nem volt tánccsoport, megszerveztem. A három csoport fiataljaival összejártuk az alcsíki falvakat, hívtak mindenhová, mert nem nagyon volt máshol. Most is úgy emlékeznek az akkori táncosok, akik már nyugdíjasok, hogy bizony kellemesen töltötték az időt, és hasznos volt. Egy év után bejutottam a bukaresti testnevelési főiskolára, majd kineveztek Petrozsénybe, és két év ottlét után hazakerültem a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumba. Többet tánccal nem foglalkoztam, mert nekifogtam és elindítottam a sífutást, a biatlont, és oda jutottunk, ahol van jelenleg” – elevenítette fel Borbáth Ágoston, akit sokan Guszti bácsiként ismernek.

A Labdarózsa csoport

2008-ban aztán, amikor nyugdíjazása után Borbáth Ágoston hazaköltözött Csíkszentmártonba, úgy gondolta, feleleveníti a régi emlékeket és ismét elkezd táncot tanítani. Így megalapította a Labdarózsa néptánccsoportot. „Amíg nem voltam itthon, addig Keresztes Zoltán – aki annak idején szintén táncolt a csoportomban – miután érettségizett, nekifogott és alapított egy néptánccsoportot. Nagyon ügyesen összeszedte a gyerekeket, szerepeltek mindenfelé, és volt jó alapja a szentmártoni néptáncnak. Sajnos ő fiatalon meghalt, és abbamaradt minden. Amikor én hazakerültem, második és harmadik osztályos gyerekeket toboroztam és újraindítottam a néptáncolást. Csak az történt, hogy én Udvarhelyen udvarhelyszéki, sóvidéki és kevés mezőségi táncot tanultam, és amikor hazajöttem, akkor csíki dalokra udvarhelyszéki táncokat járattam a gyerekekkel. Az első Csűrdöngölőn aztán András Mihály megnézte, mondta, Guszti,

ezzel az a baj, hogy csíki zenére küküllőmenti és sóvidéki táncot járnak.

Én nem ismertem a csíkit, mert nem tanultunk Udvarhelyen. Így Ábrahám Róbertet, aki kozmási volt, Szentmártonon érettségizett és az együttesben táncolt, megkérte, hogy jöjjön le segíteni. Ő ügyesen megtanította a csíki táncokat.”

Tündöklés és hanyatlás

Mint mesélte, nem volt könnyű az újraindítás, előtte levő évben Szopos Eszter próbálkozott egy tánccsoport létrehozásával, de nem sikerült. Az is nehezítette a helyzetet, hogy nem mindegyik szülő támogatta a kezdeményezést. Amiután Ábrahám Róbert elkezdett tanítani, első évben az András Alapítvány fizette a Labdarózsáknál végzett munkáját, utána a helyi önkormányzat, amely a próbáknak helyet is biztosított a községben található szabadidőközpontban. A csoport tánctudása egyre jobban fejlődött, részt vettek az őszi és tavaszi, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és az András Alapítvány által szervezett Csűrdöngölő néptánctalálkozókon, az Ezer Székely Leány Napján, a Csíkszeredai Városnapok keretében zajló Kosz Szilveszter Néptáncfesztiválon, a magyarországi Mórahalmon egy nemzetközi folklórfesztiválon, valamint a Romániai Magyar Pedagógusszövetség hívta meg a különböző rendezvényeire őket. A községben pedig a falunapokkor, szülői bálokon, anyák napi, nőnapi rendezvényeken. Átlagban 10–12 pár táncos járt a csoportba, a próbákat hetente tartották.

A Labdarózsa néptánccsoport az egyik Csűrdöngölőn. Ma már nem ropják. Archív

„2015-ben azért maradtunk ki az Ezer Székely Leány Napja fellépői közül, mert szombat reggel, amikor ültünk fel az autóbuszra, hogy induljunk Csíksomlyóra, akkor a két legjobb táncos édesanyja jött és mondta, hogy kell induljanak este Magyarországra egy táborba, és ha a gyerekeket nem tudtom délután három órára visszahozni, akkor nem engedi el. Nem volt, ahogy háromra visszaérjünk, így a két legjobb táncos kiesett, és így utolsó percben derült ki, hogy nem tudunk fellépni. Ha hamarabb tudom, más tánccal készültünk volna. Ezzel kezdődött a kiábrándulásom. Aztán úgy alakult, hogy még egy szülői bálon felléptünk, és egy alkalommal a falunapokon, igaz, déli tizenkét órakor kellett volna szerepeljünk, amikor még egy néző sem volt. Mindenfelé máshová mentünk, de

Szentmártonon nem léptünk fel többé.

Már láttam, hogy kezd a dolog rosszul állni. Aztán végül megszűnt a csoport. Pénzt nem kértem, ingyen csináltam, a gyermekek iránti szeretetből, a népiességünk iránti tiszteletből” – mutatott rá Borbáth.

Lenne jelentkező

2016-ban még egyszer felléptek az Úz-völgyében tartott megemlékezésen augusztusban, azóta nem táncol a Labdarózsa csoport. Vízi István, a csíkszentmártoni Tivai Nagy Imre Szakközépiskola igazgatója úgy véli, közösségi összefogásra lenne szükség ahhoz, hogy tudjon működni a tánccsoport.

„A Guszti bácsi-féle szervezés egy kezdő szintű oktatás volt, azt jó lett volna folytatni és tovább fejleszteni. Egy tánccsoport működtetése és fenntartása nem az iskola feladata, hanem a közösségé. Mi be tudunk segíteni, de az iskolának nincs anyagi háttere, hogy fenn is tartsuk. A szülők, a helyi közösség tudná támogatni. Valószínű, hogy lenne jelentkező, aki szívesen táncolna, viszont ahhoz, hogy működjön, anyagi háttér is kell. Ha van kezdeményezés rá, mi szívesen népszerűsítjük az iskolában is, lehetővé tesszük, hogy a gyerekek elmenjenek a próbákra. De nem rendelkezünk olyan személyzettel, aki a táncoktatást fel tudja vállalni” – magyarázta, amikor megkerestük.

Közösségerősítő tevékenység

Borbáth István András úgy véli, több szempontból is fontos egy néptánccsoport a közösség életében. „A gyerekeknek a néptánccsoport különösképpen jó. Olyan jó közösség alakult, tartottak egymáshoz, Facebookon keresték egymást, beszélgettek. Azon kívül, és ezt tartom a legfontosabbnak, hogy

a népi hagyományaink továbbvitele volt ez,

mert ha a gyerekeknek nem is volt kapcsolatuk, ezáltal kapcsolatba kerültek a hagyományokkal. Jó közösségerősítő tevékenység a tánc. Énekelnek, táncolnak, ez nem szomorú, hanem víg dolog, amit a gyermekek nagyon szeretnek. Ugyanakkor hozzájárul a mi székely öntudatunkhoz.”

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS