Balázs, az orvosok és muzsikusok pártfogója

A hagyomány szerint az örményországi Sebaste városának volt a püspöke a IV. században. A börtönben megmentette egy gyermek életét, aki halszálkát nyelt. Ezért keleten és nyugaton már a VI. századtól kezdve kérik közbenjárását a torokbetegség ellen. 316-ban, Liciniusz császár idejében lefejezték. A február 3-án esedékes ünnepéhez kötődő balázs-áldás a XVI. század óta terjedt el. Balázst a középkor óta a 14 segítő szent közé sorolják. Az orvosok, muzsikusok pártfogójaként tiszteljük.

Rédai Botond

2011. február 02., 13:592011. február 02., 13:59

2011. február 02., 17:332011. február 02., 17:33

Régi időkre nyúlik vissza a balázsolás hagyománya

Szent Balázs a 300-as évek körül élt, 316-ban halt vértanúhalált. (Nagy Konstantin – Constantinus - császár 313-ban adta ki a keresztényüldözés megszüntetésére vonatkozó rendeletet, de egyes városokban folytatódott.) Szent Balázs orvos volt, aki a betegek testi, lelki gyógyulásával szívvel- lélekkel törődött. Nevéhez hű maradt, hiszen a Balázs (Blasius) név királyt jelent, s ő valóban királyi módon fordult az emberekhez, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlásában élt, igaz keresztény volt. Hozzá fordultak segítségért idős betegekkel, gyerekkel, vándorokkal, nincstelennek, és mindenkin segített, válogatás nélkül. De nem csupán testi betegségben kérték segítségét, hanem a lélek orvosaként is fordultak hozzá.

Sebaste városában az igen szeretett orvost püspöknek választották. Örömmel gondozta, óvta a keresztény tanítást. A rómaiak ellenszenvvel nézték a Krisztusról tanító, orvosként gyógyító püspököt. Sokszor csodás gyógyulásokról is beszéltek. A város megszállásakor őt is el akarták fogni, azonban hívei kérésére az erdők barlangjaiba elbujdosott. Irgalmas szíve ott sem változott meg, és az erdőben talált sebesült vadállatokat gyógyította. Az erdei békességnek azonban véget vetettek a katonák. Behurcolták Szent Balázst Sebaste városába. A nép az utcán állva úgy fogadta, mint a királyt szokás. Menet közben betegeket vittek hozzá, kiknek homlokára keresztet rajzolt, s gyógyultan álltak föl. Az emberek kegyelmet kértek a püspöknek, de börtönre ítélték. A cellában sokan voltak, köztük egy kisfiú is, akinek halszálka akadt a torkán. Már majdnem megfulladt, amikor a püspök odalépett hozzá, és megmentette a fiút. A csodákat tévő Balázs püspököt halálra ítélték. A legenda szerint vízbe fojtásra ítélték, de mikor kivezették a tóhoz és belelökték, nem merült el. Így lefejezték.

A balázsolás

Szent Balázs segítségül hívása a különböző betegségekben nagyon régi időkre nyúlik vissza. Az ún. balázsolás nyomait Németországban és Csehországban már a középkorban felleljük. A pap két, András-kereszt módjára összeillesztett gyertyát tart a hívők álla alá és megáldja őket e szavak kíséretében: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól”. A 14. század közepén dühöngő rettenetes himlő és pestisjárvány nagymértékben hozzájárult Szent Balázs tiszteletének általánossá válásához. Ez a szörnyű betegség ugyanis legtöbbször torokfájással és fulladási rohamokkal kezdődött. Valószínűleg innen kezdve számítják Szent Balázst a tizennégy segítő szent (Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus) közé.