
A magánszektorból a közszférába igazolt a székelyudvarhelyi Albert Sándor
Fotó: Erdély Bálint Előd
Miért dönt úgy a szakmájában ismert és elismert székelyudvarhelyi fiatalember, hogy a magánszférai fejlődés és kiteljesedés helyett a közintézményi munkát és az azzal járó esetleges vesződségeket választja? Nos, ezt próbáltuk „kiszedni” Albert Sándorból, Székelyudvarhely új városmenedzseréből.
2021. április 11., 19:142021. április 11., 19:14
– Rátermettségét, képzettségét, illetve elszántságát tekintve többen Székelyudvarhely következő polgármesterét látják Önben. Csak kötelező bókokról lenne szó?
– Szeretném tisztázni már a legelején, hogy van egy térben és időben, illetve feladatokban behatárolt munkaköröm, ami a jelenlegi polgármester mandátumának végéig szól. Nekem menedzsment-szerződésem van a városmenedzseri megbízatásra, én pedig a következő három évben erre szeretnék koncentrálni, és ennek a feladatnak maximálisan megfelelni. Nem gondolom azt, hogy 2021 tavaszán 2024-ről kellene beszéljünk. Egyébként Székelyudvarhely jelenlegi polgármestere Gálfi Árpád, aki tavaly jelentős felhatalmazást kapott a szavazóktól a város vezetésére.
– A magánszektorból váltott az államiba (a város egyik legnagyobb munkáltatójának, a textilipari IKOS-CONF. Rt-nek volt a gazdasági igazgatója). Gondolom, mindezt elhivatottságból tette, hiszen lényegesen magasabb fizetés helyett választotta a városmenedzseri munkát és bérezést.
– Döntésem többszempontú. Tudni kell rólam, hogy a középiskola elvégzése után sok helyen megfordultam: Bukarestben jártam egyetemre, két év ottlét után következett egy-egy évnyi ösztöndíj Németországban és Ausztriában, az egyetem keretein belül. Ezután egy évig Kolozsváron voltam, majd a mesteri diplomámat Budapesten szereztem meg. Ott is kezdtem el dolgozni; a képzettségem tehát egy magánszférai pályát indokolna. Hazaköltözésem gyakorlatilag egy szakmai kompromisszum volt: eldöntötte a család, hogy mivel erősen kötődünk Székelyudvarhelyhez, ezért itt fogunk dolgozni és felneveli gyermekeinket.
Gazdasági vezetőként két kiemelt jelentőségű helyi vállalkozásnál dolgoztam hazaköltözésem óta. A mostani városházi lehetőség semmiképp sem köthető össze azzal, hogy mi a helyzet jelenleg a székelyudvarhelyi könnyűiparban, mert úgy gondolom, hogy a magánszférában tovább tudtam volna folytatni a tevékenységemet; konkrét ajánlatokkal rendelkeztem. A versenyvizsgára való jelentkezés a csapat (Szabad Embere Pártjának Székelyudvarhelyi Szervezete – szerk. megj.) dinamikájából nőtte ki magát. Mindezek mellett a közügyek iránti elhivatottságnak a döntésemben mindenképp nagy szerepe volt.
– Dehogy, alapvetően konfliktuskerülő, megoldásokra törekvő személyiség vagyok. Jó viszonyt ápolok a munkatársaimmal minden előző munkahelyemről. Az említett „mellékhatás”, vagyis a lehetséges politikai csatározások miatt a családomban kevés rajongója van ennek a váltásnak, de azt is jó lenne tisztázni, hogy a városmenedzseri megbízatás nem egy politikai funkció. Három hónapig önkormányzati képviselő voltam, arra rá lehet fogni, hogy az politikai munka volt, ez azonban más munkát követel.
– Ez a munkakör országszinten is kissé levegőben lógó funkció, mondhatni keresi a helyét. Emellett azonban a mindenkori polgármesternek lehetősége van, hogy a menedzsernek feladatokat osszon ki és témaköröket delegáljon. Mi itt úgy döntöttünk, hogy nekem a műszaki igazgatósággal, a gazdasági igazgatósággal és a fejlesztési és beruházási igazgatósággal való együttműködés lesz a feladatom. Hangsúlyozom, én ezeket a városházi osztályokat nem irányítom, hiszen minden osztálynak van vezetője;
– Munkámból kifolyólag évek óta ingázom Csíkszereda és Székelyudvarhely között, ezért van viszonyítási alapom a két várossal kapcsolatban. Erről azonban csak akkor beszélek, ha engem kérdeznek. Engem viszont érdekel: mi jut eszébe elsőre a két városról?
– Egy székelyudvarhelyinek mindig nehezére esik a saját várán kívül másról jót mondani. Székelyudvarhely Hargita megyében egyértelműen a gazdasági motor, ez vitathatatlan, a közbeszéd is ezt mondja, de a számok is, ez nemrég az önök újságjában egy elemzéssel alaposan alá is volt támasztva. Székelyudvarhely a kilencvenes években nagyon jó úton indult el – a magyarországi kapcsolatoknak is köszönhetően –, amiről akkor úgy gondoltuk, hogy az egy végtelen fejlődési pálya lesz.
Csíkszeredának, a megyeközpont jellegéből adódóan van egy erős intézményi háttérjellege, ami szintén egy anyagi jólétet teremt a városlakók egy részének; ott tehát semmikép sem a gazdasági szféra vezette azt a jólétet, ami ott tapasztalható.
Itt újra meg kell említenem azt, hogy Csíkszereda megyeszékhely, ennek köszönhetően pedig lényegesen más lehetőségei vannak bizonyos projektek finanszírozása szempontjából, valamint nagyobb költségvetésből is gazdálkodhat. Csíkszeredáról tehát a felújított Szabadság tér vagy a Majláth Gusztáv Károly tér, illetve a Petőfi kávézó jut elsőre eszembe. Megvalósult ott több modernebb városi közterület, valamint infrastrukturális nagyberuházás, ami reményeim szerint Székelyudvarhelyen is ki fog alakulni. Csíkszeredában azonban továbbra sem annyira erős a magánszféra, mint nálunk.
„…én valahol egy híd kell legyek”
Fotó: Erdély Bálint Előd
– Az ember nagy hévvel indul el a politikai, esetemben az önkormányzati képviselői pályán, mert azt gondolja, hogy pik-pak, meg lehet változtatni egy város életét. Azonban ahogy beleáll a munkába, azonnal látja, hogy a tempó mégsem az, amit ő elképzelt. Mert egy terv nem azonnal kerül asztalra, hanem lehet, hogy csak hat hónap múlva. Ezután, látva a polgármesteri hivatali működést, még inkább magához téríti az embert, mert ami kívülről nem látszik, legyen jogi vagy más természetű probléma, nagyon meg tudja gátolni egy-egy ügy előremenetelét. Én például – annak ellenére, hogy viszonylag tájékozott városlakónak tartom magam – sosem gondoltam volna kívülállóként, hogy bizonyos területekhez, ingatlanokhoz milyen jogi viták, bírósági ügyek tartoznak, amelyek sokszor gátolják a fejlődést. Nagyon sok probléma még az önkormányzati képviselői székből sem látszik. És mindehhez tegyük még hozzá a hazai bürokráciát.
– Kívülálló szót említette, ezt fogom tenni most én is. Nos, kívülállókként időnként azt érzékeljük, mintha a székelyudvarhelyi városvezetés három részre szakadt volna: egyrészt a polgármester és a szűk csapata, másrészt a háttérmunkát elvégző hivatali apparátus, harmadrészt pedig a Szabad Emberek Pártjának helyi csapata. Rossz a megérzésünk?
– Attól függ, hogy milyen értelemben fogalmazzák meg ezt a hármasságot.
– Városvezetés és célok szintjén.
– Célok szintjén nincs ilyen az én véleményem szerint. Az, hogy ennek a három csoportosulásnak esetleg eltérő szerepei vannak, az magától értetődő. Teljesen más a szerepe egy önkormányzatnak, egy szűk polgármesteri apparátusnak, és egy tágabb városházi operatív intézménynek. Ez a három pólus semmiképp sem húz szét, és a cél az, hogy határozottan egy irányba menjenek. Nincsenek eltérő elképzelések, még ha a szerepkörök közt vannak is különbségek.
– Engedjen meg még két kérdést. Egyrészt mi az a feladat, amelynek végrehajtása az Ön dolga, és ami rövid időn belül kézzel fogható eredményt hozhat a városnak?
– Az európai uniós pályázatok szemmel látható elkezdését nevezném meg első sorban. Ez nyilván velem vagy nélkülem, de menni fog, én csak annyit fogok hozzátenni, hogy a csapatot időnként ellenőrzőm, hogy a megfelelő pályán haladunk-e. Ugyanakkor
Magyarán, úgy próbáljuk felgyorsítani a hivatali ügyintézést, hogy a városlakók városházával szembeni várakozási idejüket csökkenteni tudjuk.
– Sokan gratuláltak, miután megtudták, hogy sikeresen szerepeltem a városmenedzseri versenyvizsgán. Azt szeretném, hogy ha 2024-ben még többen gratulálnának az elmúlt három évben elvégzett munkámért. Ehhez természetesen a lakóknak érezniük kell, hogy beindult egy fejlődés a városban. A városnak egy saját fejlődési pályát kell bejárnia a következő három évben, és nem biztos, hogy folyton Csíkszeredához, Kolozsvárhoz vagy akár New York-hoz kell bármiben is hasonlítgatnunk.
Még várniuk kell a bírósági ítéletre azoknak az egészségügyben dolgozóknak, akiknek a nevében perel a szakszervezet a kormány által múlt évben elrendelt bérpótlékcsökkentés miatt.
A közel-keleti konfliktusok miatt válságos irányba fordult energiapiaci helyzetre jelentik be válaszaikat a környező európai országok, de a polgárok is.
Andrei Țărnea külügyminisztériumi szóvivő szerint eddig mintegy 2000 román állampolgár tért haza az Öböl menti országokból az evakuáló, repatriáló, illetve a román hatóságok támogatásával megszervezett kereskedelmi járatokkal.
Sűrű hétvégéjük volt a Hargita megyei közlekedésrendészet munkatársainak: átfogó ellenőrzések zajlottak a megye területén, melyek alkalmával több mint 90 bírságot szabtak ki a sofőrökre. A büntetések összértéke meghaladja az 52 ezer lejt.
Közzétette a következő két hétre, a március 9–23. közötti időszakra vonatkozó kéthetes előrejelzését az Országos Meteorológiai Szolgálat. A tavaszias melegre nem lehet panaszunk, a porra viszont igen, ugyanis csapadék szinte egyáltalán nem valószínű.
Az Európai Beruházások és Projektek Minisztériumában írták alá hétfő délben a regionális vízszolgáltató Harvíz Rt. 150 millió eurós nagyprojektjét. Az építőtelepeket hamarosan meg lehet nyitni.
Vád alá helyeztek egy rendőrt, mert kenőpénzt fogadott el egy szabályt sértő sofőrtől, akinek az elsőbbségadás elmulasztása miatt a jogosítványát is fel kellett függeszteni.
Öt forgatókönyv van az asztalon annak érdekében, hogy ne jusson el az üzemanyag ára literenként 10 lejig Romániában, miután a világpiacon negyven éve nem látott heti növekedést jegyeztek fel az olajáraknál.
A Richter-skála szerinti 3,3-as erősségű földrengés volt vasárnap este tíz óra előtt hét perccel.
Ittas gépkocsivezetőket nem azonosítottak, de gyorshajtót annál többet vasárnap délután a Maros megyei rendőrök, akik közúti razziát tartottak.
1 hozzászólás