Elemzésünkben Székelyföld városait a reálgazdaság oldaláról elemezzük, azt vizsgálva, hogy a vállalkozói réteg milyen gazdasági teljesítményt tudhat magáénak, hogy például Székelyudvarhelyre igaz-e a „vállalkozói jólét” jelző.

A helyi költségvetés minden település egyik legfontosabb dokumentuma, hiszen abban kerül meghatározásra, hogy a városvezetés mire szeretné elkölteni az adófizetők által befizetett adólejeket.

Újra részvényesi közgyűlésre (választásra) hívják a tagokat a romániai települések. Szeptember 27-én döntenek a tulajdonosok (a nép), hogy kiket engednek be négy évre az igazgatótanácsba (képviselő-testület), és hogy kit neveznek ki az igazgatótanács elnökének (polgármester).

Sokszor halljuk a nagy igazságot, hogy ne kiabáljunk be a pálya széléről. Tényleg, azért az egyetlen szavazatunkért és azért a befizetett kicsi adónkért cserébe mi jogon is kérdezünk rá ilyen nagy ígéretekre? A választópolgár feladata, hogy szavazzon, adót fizessen, kussoljon, és ha kérik, tapsoljon.

A múlt heti tanácsülésen újból hozta a formáját Székelyudvarhely városvezetése. Akik az élő közvetítést követték, hallhatták, ahogy a város jegyzője próbálta összetartani a város első embereit: „Vegyék komolyan, mert kezd átmenni bohózatba”.

A tisztes adófizető állampolgár már megszokta, hogy a választások éveiben megtelik ígéretekkel a padlás. Mivel éppen választási évben vagyunk, a következőkben megpróbáljuk kielemezni, hogy mindez mennyire befolyásolta Székelyföld meghatározó öt városának a költségvetését.

Megtörtént az, amire a négy évvel ezelőtti koalíciós győzelemkor senki sem gondolt: Székelyudvarhely városvezetői ijesztő módon estek egymás nyakának a költségvetési vitában. Ezzel sikerült az önkormányzati döntéshozatal intézményét régen látott mélységekbe süllyeszteni.