Jó, hogy hazaküldtek a kórházból?

Máshol is hasonló a helyzet

Canea-Kocsis András, a kézdivásárhelyi városi kórház menedzsere elmondta, a biztonsági intézkedések miatt náluk is jelentősen csökkent a beteglétszám, hiszen csak a sürgős eseteket fogadják.

– Így ez év áprilisában 371 bent fekvő betegünk volt a tavaly áprilisi 504-gyel szemben. Ugyanakkor míg 2019 áprilisában kevesebb mint 700 sürgősségi esetet láttunk el, addig ez év ugyanazon hónapjában több mint 800 hasonló esetet regisztráltunk (ez azért van, mert a szükségállapot bevezetése óta, ha valaki a 112-őt hívja a megyéből, akkor Kézdivásárhelyre vagy Brassóba viszi a mentő – szerk.). Mivel nincs sürgősségi részlegünk, a sürgősségeket az ügyeletvonalak látják el, továbbá, mivel ezek sokkal súlyosabb esetek és komplexebb kivizsgálásokat igényelnek, költségesebbek.

A kézdivásárhelyi kórháznak 270 alkalmazottja van, emellett ebben az időszakban a kovásznai kórháztól több mint 10 személy (asszisztensek, illetve ápolók), továbbá a megyei kórháztól egy újszülött-gyógyász szakorvos és asszisztens is segíti munkájukat. Mindenki bejár dolgozni, senki sincs technikai munkanélküli segélyen.

– Jelen állapot addig tartható fenn, amíg a biztosítóház kifizeti a szerződéses eseteket. Sajnos, ez nem vonatkozik a védőfelszerelések, fertőtlenítőszerek finanszírozására, amelyek ára ötszörösére növekedett az utóbbi időben, ezért van szükség a megyei és a helyi tanács, illetve támogatók segítségére – magyarázta a menedzser.

„Nincs munkaerő-fölösleg!”

A baróti kórháznál is jelentősen csökkent a bent fekvők száma a tavalyi évhez képest: míg 2019 áprilisában 240 beteget kezeltek, idén mindössze 139-et. Az egyébként 72 ágyas kórházban jelenleg mindössze 20 ágy foglalt! A kórház alkalmazottainak száma 120, kényszermunkanélküliségre senki sem küldtek el, pihenőszabadságot sem vehetett ki senki ebben az időszakban. A kórháznál levő járóbeteg-rendelő telemedicina formájában működik, az akut eseteket viszont konkrétan, fizikailag is ellátják (pld. egy sebészeti vagy nőgyógyászati beavatkozás formájában).

Lozsádi Botond orvosigazgató szerint a baróti kórház jelenleg elég nehéz anyagi helyzetben van, köszönhetően annak, hogy a járvány miatt többletkiadásokra kényszerültek, azok fedezésére pedig egyelőre csak ígéretet kaptak a kormánytól, pénzt ugyanis csak a COVID-os betegeket ellátó kórházaknak adtak, a baróti pedig nem ilyen. Szerinte az jelentene megoldást erre a helyzetre, ha nekik is engednék nem csak a sürgőségi esetek, hanem a krónikus betegek kezelését is. Azt viszont hangsúlyozta, hogy „ami az apparátust illeti, a baróti kórháznál a kevés beteg ellenére sem beszélhetünk fölösleges munkaerőről.”

Eme kijelentéssel nem szállunk vitába, hiszen nem a mi dolgunk a kérdés elemzése, ellenben megkerestük a megye négy városának anyakönyvi irodáit. Arra számítottunk ugyanis, hogy ha kevesebben fekszenek kórházban, és ráadásul még világméretű járvány is tombol, akkor többen halnak meg. Bármennyire is fura, a statisztika mást mutat.

Eddig nem a temetkezési vállalkozásoknak állt a zászló

A megyeszékhelyen január 1-jétől április 30-ig 311 halálesetet vettek nyilvántartásba. Ugyanebben az időszakban 2018-ban 372-őt, 2019-ben pedig 390-et. Ebben mindenki szerepel, aki Sepsiszentgyörgyön hunyt el, akkor is, ha más megyei illetőségű volt. Az idei elhalálozások száma hónapokra lebontva: január 85, február 94, március 76, április 56 – tehát áprilisban haltak meg a legkevesebben, amikor 85 százalékkal kevesebben feküdtek kórházban, mint egy évvel előtte.

Kézdivásárhelyen 2020. január 1-je és április 30-a között 95-en hunytak el, míg tavaly az első négy hónapban „csak” 78-an. Tavalyelőtt viszont 107-en, tehát a 95 átlagosnak tekinthető. Kovásznán 2018-ban 47-en, 2019-ben 38-an, 2020-ban 32-en hunytak el az év első harmadában, Baróton tavaly 27-en, idén 33-an.

A négy városban tehát idén összesen 59-cel kevesebb embert veszítettünk el, mint tavaly, amikor sokkal többen feküdtek a kórházakban! Hirtelen arra gondoltunk, hogy akkor bizonyára falvakon ugrott meg a halálesetek száma, ezért a megyei személynyilvántartótól kikértük a megyére vonatkozó adatokat. Az Oláh-Badi Csaba irodavezetőtől kapott számok azonban lelohasztottak: az év első négy hónapjában 2018-ban 957-en hunytak el Háromszéken, 2019-ben 898-an, idén 843-an. A számok havi lebontásban: januárban 224, 280, 240, februárban 252, 192, 227, márciusban 278, 229, 202, áprilisban 203, 197, 174.

Miért halunk meg kevesebben, ha nem fekszünk be a kórházba? (És nehogy azt higgyük, hogy ez csak Kovászna megyére igaz: az egész országban tavaly márciusban 12.559-en hunytak el, idén 11.857-en!) Ennek elemzése, megmagyarázása szakértők, politikusok feladata, és óriási hiba lenne azt a következtetést levonni, hogy nincs szükség kórházakra. Kórházakra szükség van. Ám az egészségügyi rendszerünk hatékonyságát illetően joggal vetődhetnek fel kérdések. Nekünk mindenesetre hirtelen János bácsi jutott eszünkbe, aki miután WC-be dobja a frissiben megvásárol pirulákat, imigyen magyarázta tettét felesége óbégatására: „Azért mentem el az orvoshoz, hogy ő is éljen meg. Utána azért mentem a patikába, mert a patikusnak is élnie kell. Most pedig azért dobtam el a felírt gyógyszert, mert én is élni szeretnék még pár évecskét...”

A számok azt mondják, a fél megye, pontosabban a lakosság 52%-a falun lakik, de ők a halottaknak csak 38,5%-át adják, a városon lakó 48%-ra esik a halálesetek 61,5%-a. Ennek okát is érdemes lenne alaposan kielemezni, tudván azt, hogy kórház minden városban van, míg falvakon legfennebb családorvos vagy javasasszony.