Disszociatív nyavalyák

Ha minden csoda három napig tart – na, jó, legyen háromszázharminchárom –, honnan tudná a mai olvasó, milyen szenzáció volt a Sybil című tévéfilm 1976- ban, Sally Fielddel a főszerepben? Egy hatmilliós példányszámban megjelent könyv alapján, a könyv pedig egy valós történet, bár a szereplők más néven.

Volt egy Shirley Mason nevű amerikai hölgy, nyilvánvalóan súlyos pszichés gondokkal, zűrös családi háttérrel. Úgy váltakozott a viselkedése, mint a bolond áprilisi időjárás. Az őt gondozó pszichiáter asszony disszociatív személyiségproblémát állapított meg, pontosabban hogy Shirley-ben tizenhat különböző személyiség lakozik. Magyarán reggel hétkor Shirley tanárnő (az volt), délután Ann bankhivatalnok, másnap Babe nimfomániás gépírónő és így tovább, tizenhatig. Vagy harmincötezer dollárt bezsebelt tőle a terapeutája, majd jött a könyv, dőlt a pénz. Később egy levélben Shirley bevallotta, hazugság volt az egész, először heccnek szánta, aztán élvezte. Hogy így volt-e, vagy egy tizenhetedik személyiség dugta az orrát a pénzes afférba, tőlem ne tessék kérdezni.

Volt még egy kínai kisember, aki egy kiadós családi perpatvar után némának tettette magát. Egy hétre tervezte, tizennyolc év lett belőle, amikor látta, hogy asszony, munkatársak, főnök milyen mézesmázosan bánnak szegény mutujkával. De gondolom, önöket sem felettébb izgatja holmi amerikai meg kínai dilihoppos.

Csak azért rittyentettem ilyen kacskaringós bevezetőt, mert csak a többszörös személyiség szindrómájával tudom megmagyarázni, hogyan üzenheti érdekképviseletünk nagyfőnöke a PNL-fővezérnek: nem lehet a mócokat Țebea-ba hívni a magyarok ellen háborúra készülni, majd a magyarok szavazatát kérni; aztán néhány alvás után rájönni, dehogynem lehet. Hogyan lehetséges novemberben könnyes szemmel vigasztalni a kisnyugdíja miatt pityergő nénikét: látja, lelkem, azért szavazzon rám, hogy én ott legyek, és intézkedjem, majd szövetséget kötni a nyugdíjakat befagyasztó társasággal.

Én mindeddig úgy tudtam, ez balkanizmus, úgy tanultam, fiacskám, a Nemere sudár fenyők között süvölt, nem nyikorgó rozsdás bádogtetőket zörget, mint a Crivăț. Határokat lehet erővel átrakosgatni az ember feje fölött, de jellemet ide-oda dobigálni csak egyéni beleegyezéssel.