Csomakőrös a világjáró-sorozatban

Megérkeztünk a tanmenetben Kőrösi Csoma Sándorhoz… Ha lehet egy település a történelmi Magyarországon mindentől nagyon távol, akkor ez a székely falu az. Ha pedig nagyon közel olyan vidékekhez, amelyekre szinte nem is irányul figyelem, akkor ugyanott vagyunk. Én például most a róla elnevezett emlékmúzeumban méregetem ezt a hatalmas térképet. Profilból készült portréja fedi el a kilátást. Ha nem volna az ablakra ragasztva, akkor mellszobrát és emlékművét látnám Csomakőrös főterén. Átellenben a református templomot, kertjében a millennium évében ültetett, de kiváló egészségnek örvendő tölgyet. Errefelé hosszú életűek a tölgyek. A szomszéd faluban, Zágonban, Mikes Kelemen apja hármat ültetett belőlük fia születése alkalmából, kettő ma is él, kis jóindulattal azt mondhatnám, virul.

A csomakőrösinek az árnyékában – ahogyan az errefelé természetes – székelykapu, mögötte a lelkészi hivatal és a paplak. Bende Tamás nagytiszteletű úr a község egész világon számon tartott szülötte emlékének elhivatott ápolója. Ő az, aki megmutatta a templomban a Csomák ágas-bogas családfáját, azt követően pedig átsétált velem a múzeumba. Ifjúkoromból megmaradt nagyon hézagos emlékeimet színes és magával ragadó előadásával úgy egészíti ki, hogy közben bemutatja a gyűjteményt és a 21. századi technikát, ami további lehetőség befogadni mindazon ismereteket, amelyeket minden magyarnak tudnia kellene.

Kiváltságos lehetőség, hogy magamra hagy, és egyedül vehetek szemügyre egy-egy darabot a kiállított tárgyakból. A nagyméretű poszter alig enged el, lépten-nyomon visszatérek hozzá…

Dardzsilingben nyugszik, utazásainak a nagy poszter által jelölt utolsó állomásán. Sírján Széchenyi szavai: „Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.” Végigutaztam tekintetemmel vándorlásainak útvonalát, körbelépkedtem a szobán, ahol a szülőhelye ápolja emlékét. Ne képzeljen maga elé senki hatalmas, visszhangzó termet vagy termeket. Egy szép nagy szoba ez, elegendő ahhoz, hogy egy Vernén vagy más világutazó írásain nevelkedett diák figyelmét felkeltse, és a nyomába eredjen.

Egy szép nagy szoba… Nagyjából kétszer akkora, mint Kanam városában a kolostor cellája, ahol három és fél év alatt, jórészt jakvajas teán és valami kis zabpelyhen élve elkészült a Grammar of Tibetan Language by Alexander Csoma de Kőrös.