Spanyolország, 1982 – Azurrik a világ tetején

Románia hiányzott, a magyar válogatott viszont ott volt – a selejtezőkben éppen a románokat előzték meg. A tornán viszont a világbajnok argentinokat kapták Nyilasiék – a magyar csapat rekorderedményt (10-1) vert rá El Salvadorra (habár kilencgólos különbségre előtte volt példa - 1954-ben a Magyarország–Dél-Korea és 1974-ben a Jugoszlávia–Zaire találkozók egyaránt 9–0-ra végződtek - , a több rúgott gól rekordnak számít, ráadásul két számjegyű gólt sem rámolt be senki vb-mérkőzésen), de Maradonáék 4-1-re legyőzték őket, s a belgák elleni 1-1 nem volt elég a továbblépéshez (a nyitómeccsen a belgák nagy meglepetésre megverték Argentínát). Az első csoportkörből nagyjából az esélyesek léptek tovább.

A középdöntő csoportjai közül kiemelkedett a C, ahol az olaszok, az argentinok és a brazilok küzdöttek egymással, s nagy meglepetésre az azurrik Kempeséket 2–1-re, míg a brazilokat (a Selecaóban olyanok játszottak ekkor, mint Zico, Falcao, Socrates) 3–2-re – ez volt a vb egyik legjobb meccse, Paolo Rossi három gólt lőtt. A döntőbe is ő lőtte a be a csapatát a lengyelek ellenében, mindkét gólt ő vállalta a 2-0-ra végződő találkozón. A németek a franciákkal játszották a vb-k történetének egyik legszebb, legfordulatosabb meccsét, amin a rendes játékidő után 1–1 volt az állás. A németek kapusát, Schumachert ki kellett volna állítani, olyan brutálisan szabálytalankodott Battistonnal. A hosszabbításban 3–1-re elhúztak a franciák, de a németek innen is felálltak. A tizenegyeseknél is a németek rontottak előbb, de ők voltak a higgadtabbak a végén, egyébként ez volt a vb-k történetének első tizenegyespárbaja.

A kisdöntőt 3-2-re veszítették el a franciák a lengyelekkel. A madridi döntő első félideje nem hozott gólt (Cabrini büntetőt lőtt mellé), de a második játékrész az olaszoké volt: előbb Rossi talált be (ez volt a hatodik gólja a tornán, ő lett a gólkirály), majd Tardelli (talán a legemlékezetesebb gólöröme neki volt a vb-döntők eddigi történetében) és Altobelli is kiveszik a részüket a győzelemből egy-egy találattal. Breitner csak szépíteni tud – 1974 után tehát ismét döntőben rúgott gólt, ez rajta kívül csak Pelének és Vavának sikerült. Az olaszok ezzel kiegyenlítették az állást: ők és Brazília 3-3 alkalommal lettek világbajnokok. És még csak 82-őt írtunk...

A döntő
1982, július 11., Madrid, Santiago Bernabeu stadion, 90 ezer néző, vezette: Arnaldo Coelho (brazil)
Olaszország - NSZK 3-1 (0-0)
Olaszország: Zoff - Gentile, Scirea, Collovati, Cabrini - Bergomi, Tardelli, Oriali, Conti - Rossi, Graziani (Altobelli, 13., Causio, 89.)
NSZK: Schumacher - Kaltz, B. Förster, K. Förster, Briegel - Stielike, Dremmler (Hrubesch, 62.), Breitner, Fischer - K-H. Rummenigge (H. Müller, 70.), Littbarski
gól: Rossi (56.), Tardelli (69.), Altobelli (80.), illetve Breitner (83.)

Hivatalos honlap: http://www.fifa.com/worldcup/archive/edition=59/index.html

A végén az olaszok örülhettek