Nyugat-Németország, 1974 – Holland varázslat, német öröm

A legkorszerűbb focit kétségtelenül a hollandok játszották a hetvenes évek elején, s csakúgy mint húsz évvel korábban a magyar Aranycsapatnak, nekik sem sikerült a döntőt megnyerniük. Szintén a nyugat-németek ellen veszítettek, ám a németek hazai pályán voltak. A vb menetrendje változott, nem volt kieséses szakasz: a 16 résztvevő (akik között sem Románia, sem Magyarország nem volt jelen) első csoportkör utáni 8 továbbjutót ismét két négyesbe került, ebből az első helyezettek a döntőt, a másodikok a bronzmeccset játszották.

Katona Zoltán

2010. június 08., 12:382010. június 08., 12:38

Igazi európai foci-vb volt a németországi, holott olyan csapatok nem jutottak ki, mint Spanyolország Anglia, Portugália, Csehszlovákia és Franciaország: a hollandok totális focijukkal, a németek pontosságukkal, precizitásukkal, a lengyelek pedig harcosságukkal tűntek ki. A legjobb nyolcba csak a brazilok és az argentinok kerültek Dél-Amerikából, érdekes színfolt volt a keletnémet-csapat, akik a házigazdákat is megverték 1-0-ra az első csoportkörben, habár a rossz nyelvek azt beszélték, hogy mindez azért volt, hogy az NSZK elkerülje a második csoportkörben a holland-argentin-brazil hármast.

A hollandok – élükön a fenomenális Johann Cruijff-fal – egyetlen döntetlent játszottak ezen a vb-n (a svédekkel), öt meccset pedig úgy nyertek, hogy egyetlen gólt kaptak (az első körben Uruguayt 2–0-ra, Bulgáriát 4–1-re, a másodikban Argentínát 4–0-ra, az NDK-t 2–0-ra, Brazíliát 2–0-ra verték).

A másik ágon a házigazdák masíroztak be a fináléba, a második csoportkört hibátlanul teljesítették: Jugoszlávia (2–0), Svédország (4–2) és Lengyelország (1–0) voltak az áldozataik. A harmadik helyért a lengyelek és a brazilok játszhattak, az egyetlen gólt Grzegorz Lato szerezte, a lengyel játékos 7 találattal gólkirály lett. A döntő emlékezetes maradt sok szempontból: a németek ereiben meghűlt a vér, amikor a második percben úgy hozták ki a középkezdéshez a labdát, hogy még nem értek hozzá. Cruijffot szenzációs szólója után csak lerúgni tudták, s mivel ez a tizenhatoson belül volt, büntető járt a hollandoknak. Neeskens bevágta Sepp Maiernek, aztán jöhettek a németek. Jöttek is, s nemsokára szintén 11-esből egyenlítettek, azt Breitner rúgta be. A félidő befejezése előtt két perccel Gerd Müller lőtt egy gólt a hollandok védelmi hibája miatt – ez lett a győztes találat, habár a második játékrész is hozott izgalmakat. No meg a korszak két zsenijének, Beckenbauernek és Cruijff-nak a párharcát. Előbbi emelhette a magasba az új világkupát – négyévente a győztes csapatok kapitányai ugyanezt a serleget tolhatják a fejük fölé.

A döntő
NSZK–Hollandia 2–1 (2–1)
1974. július 7., München, Olimpiai stadion, 80 ezer néző, vezette: John Keith Taylor (angol)
NSZK: Maier – Vogts, Schwarzenbeck, Beckenbauer, Breitner – Hoeness, Bonhof, Overath, Hölzenbein – Gerd Müller, Grabowski.
HOLLANDIA: Jongbloed – Suurbier, Rijsbergen (De Jong, 69.), Haan, Krol – Jansen, Neeskens, van Hanegem – Rep, Cruijff, Rensenbrink (R. van de Kerkhof, 46.)
Gólszerzők: Breitner (25., 11-esből), Gerd Müller (43.) ill. Neeskens (1., 11-esből).

Hivatalos honlap: http://www.fifa.com/worldcup/archive/edition=39/index.html