32 csapat, aranygól, a ráadáspercek kijelzése – ezek voltak a legfontosabb újdonságok, amiket a vb-k történetében itt láthattunk először – az aranygól azóta eltűnt, az lebonyolítási rend pedig idénre is marad: a nyolc csoport első két helyezettje lép tovább a kieséses szakaszba. A franciák voltak az első aranygól-rúgó csapat, Ronaldo a döntőig csúcsformában játszott, a románok továbbléptek a csoportból, de simán kiestek – nagy vonalakban így foglalhatjuk össze ezt a tornát, amit a házigazdák nyertek.
Jó meccsek voltak ezen a vb-n, szinte mindegyik találkozó igen szórakoztató, izgalmas és színvonalas volt (nem úgy, mint négy, illetve nyolc évvel később). Az első kör után kiesett pár jobbra taksált csapat (Spanyolország, Belgium, Skócia), a nyolcaddöntőkben meglepetések nem lettek, de Anglia búcsúja az argentinok elleni tizenegyespárbajban azonban nagyon fájó volt talán minden focibarátnak (Owen ezen a meccsen lőtte minden idők egyik legszenzációsabb gólját, Beckham „kiállíttatta” magát).
A románok is itt álltak meg: a csoportban Kolumbia (1-0) és Anglia (2-1) legyőzése után az egész gárda igen visszatetsző hidrogénszőkére festette a haját (mondjuk Tunéziával nem ezért lett 1-1 az eredmény, hanem az elbizakodottság miatt), majd Horvátország hazapakolta őket egy 1-0-ás, eléggé lapos meccsen.
A negyeddöntőkben az olaszok szintén tizenegyespárbajban búcsúztak a házigazdák ellenében, a hollandok a szép gólok és piros lapok meccsén 2-1-re verték Argentínát, a brazilok Dániát verték 3-2-re egy álomszép meccsen, az újonc horvátok pedig kiütötték 3-0-ra az öregedő németeket.
Az elődöntők mindig jó meccsek egy vb-n, ez itt sem volt másképp: a brazilok nagyon nehezen, 1-1 és hosszabbítás után csak 11-esekkel tudták megverni a szívós hollandokat, a horvátok a franciákra is ráijesztettek. Suker elhallgattatta a párizsi közönséget, a válogatott karrierje mindkét gólját ezen a meccsen szerző jobbhátvéd Thuram pedig a döntőbe lőtte csapatát (2-1).
A bronzmeccset a horvátok nyerték 2-1-re, a győztes találatot jegyző Suker 6 góllal a torna aranycipőse lett, megelőzve az 5-5 gólt szerző Batistutát és Vierit. A döntőben egyértelműen jobbak voltak a franciák: az első félidőben Zinedine Zidane két fejesgólja nagyjából eldöntötte a végkimenetelt, Dessailly kiállítása sem változtatott az erőviszonyokon (Ronaldo csapnivalóan játszott, állítólag rosszulléttel küszködött), sőt a ráadáspercek végén Petit egy ellentámadásból feltette az i-re a pontot.
A döntő1998 július 12., Párizs, St.-Denis Stadion, 80 ezer néző, vezette: Szaid Belkola (marokkói)
Franciaország - Brazília 3-0 (2-0)Franciaország: Barthez - Thuram, Lebouf, Desailly, Lizarazu - Karembeu (Boghossian, 57.), Deschamps, Djorkaeff (Vieira, 76.), Petit, Zidane - Guivarc\'h (Dugarry, 66.)
Brazília: Taffarel - Cafu, Júnior Baiano, Aldair, Roberto Carlos - César Sampaio (Edmundo, 75.), Leonardo (Denílson, 46.), Dunga, Rivaldo - Bebeto, Ronaldo
gólszerzők: Zidane (28., 45.), Petit (93.)
Hivatalos honlap:
http://www.fifa.com/worldcup/archive/edition=1013/index.html
szóljon hozzá!