Harc a demokráciáért!

Az itt eltöltött öt év, és a küzdelem, amiben élek nem csak a szabadulásomról szól, hanem harc egy gépezet ellen, amelyben minden erőforrást ellenőrizhetetlenül felhasználhatnak arra, hogy a „forradalmi” politikájuk mögé bujtassák az emberi gyarlóságaikat. Bárcsak én látnám ilyen sötéten a dolgokat, de sajnos pont ilyen sötét, talán még ennél is sötétebb – optimista természetem hajlamos kivilágítani a világ legsötétebb dolgait is. Botrányok és lebukások veszik körbe a bolíviai kormány mindennapi életét, nem csak az én ügyemmel, hanem ezernyi más dologgal kapcsolatban. Politikai, üzleti és igazságszolgáltatási botrányok gyengítik a Morales-kormányt. Minden más demokratikus országban egy kormány bukásához vezetne az itteni kisebb botrány is, de itt pénzzel és egy nagyon jó semlegesítő politikával túlélnek mindent a hatalmon lévők. Engem egyébként nem különösebben érdekel, hogy a bolíviai kormány marad vagy sem, csak az érdekel, hogy szabad legyek.

Csak egy antidemokratikus országban fordulhat elő, hogy a kormány felrúgja a szabályokat, a nemzetközi egyezményeket, és erőszakosan véghez viszi azt, amit a fejébe vet. Annak ellenére, hogy a terv nélkülöz mindenféle racionalitást. Így történhet meg, hogy az én egyszerű küzdelmem a szabadulásomért egyben harc a demokráciáért is. Egyszerű ez: a szabadulásommal elérem azt, hogy betartsák a törvényt, visszatérjen a kormány a racionalitás és a legalitás medrébe. Ez az én harcom a demokráciáért, és ebben nincs semmi különleges. Otthon Székelyföldön vagy Magyarországon is mindenkinek meg kell nap mint nap harcolnia a demokráciáért és a racionalitásért – néha a szomszéd nénivel vagy a zöldséget áruló kofával disputázunk, vívunk kicsinyke harcot, máskor mással. Nekünk, párszázezres székelységnek nem valakinek a pártjára kellene álljunk, hanem valami pártján. Mint például a legalitás, racionalitás és demokrácia.

Bolívia nem enged szabadon, nemzetközi és helyi törvényeket sértve, és ez nem demokratikus, nem racionális. A politikusok, bírók, az állami szervek az erő szavát hallgatják és nem az igazságét. Egy szocialista magyar, Lukács György írt a racionalizmusról, arról, hogy ha egy állam irracionális döntéseket hoz, az antidemokratikus. Saját kiegészítésem, hogy talán a vezetője agyament – elég csak az észak-koreai Kim Dzsong Un-ra gondolni.

Hamarosan eljön a mi időnk is, székelyeké, magyarságé, ahol megmérettetik a világ előtt a racionalitásunk, ahol megmutatkozik a demokrácia- szeretetünk, és ahol (remélem) a jót és a szépet nem tövestől tépjük ki, hanem inkább megőrizzük azt.