Közel hétszáz éves Szent László-freskó Menaságon

„Örvendek a feltárt falképnek – hangsúlyozta Benczédi Sándor építész, a menasági templom felújítási munkálatainak vezetője –, örvendek annak, hogy most már bebizonyosodott kilencven százalékra, hogy ez egy Szent László legenda-töredék, örvendek azért is, mert Csíkban eddig szinte ismeretlenek voltak a Szent László legenda-ábrázolások, amik egy picit antedatálják a csíki történelmet, és az ifjú régészek kutatásaival együtt felülírják azt az eddigi hiedelmet, hogy a Csíki-medence később telepedett be.”

Az évek óta zajló menasági felújítási munkálatok során elvégzett régészeti ásatások igazolták ugyanis, hogy a mai templomnak volt egy román kori és egy gótikus elődje, és ez a megállapítás erősítette meg a restaurátorokat abban, hogy falkutatást végezzenek. Így akadt rá Czimbalmos Attila gyergyószárhegyi falkép-restaurátor a templom karzata alatt található legenda-ábrázolásra. A kutatás során az is kiderült, hogy az ábrázolás visszafordul a nyugati falra, ami már ritkább jelenség, habár használták, többek közt a bögözi Szent László freskó esetében is, magyarázta Benczédi Sándor.

„Kutatáskor beigazolódott nagy meglepetésünkre – és ezt most már alátámasztja a nyugati falra ráforduló legenda is –, hogy az oromfalak az eredeti oromfalra mind ráépült rétegek, tehát megmaradt az első, román kori templom oromfal is, sőt, a torony építésekor, 1838-ban az oromfalon található körablak nyílásán vitték keresztül azt a gerendát, ami összeköti a templom tetőszerkezetét a toronnyal\" – részletezte az építész.

Két hipotézis

„Ha közelről megnézzük ezt a másfél-két négyzetméteres felületet, ami ha töredékesen is, de ránk maradt, jól kivehető egy női alak, amint egy karddal suhint lefele, a kard már szinte az elért cél irányába mutat, ami azt jelenti, hogy ez már az utolsó előtti jelenet, a kunnal birkózó Szent Lászlónak a lány a kun Achilles inának elvágásával segít – magyarázta Benczédi Sándor. – Ezek szerint két lehetőség van: vagy az egész nyugati homlokzaton végigfestették a Szent László legendát, és két regiszter maradt az északi oldalra, azaz a harc és az úgynevezett fejbenézés, ahol a lány ölébe hajol Szent László, vagy a másik, talán egy kicsit lehetségesebb, hogy fordítva festették a Szent László legendát. A nyugati falra csak akkor festettek, ha eredetileg nem volt ajtó. Ez esetben ezt nem tudjuk, mert a gótikus ajtó miatt ez már megállapíthatatlan. Hogy déli, román kori bejárat volt, ez bebizonyosodott, és gyakorlatilag nyugati is kellett legyen, mert ezt a két bejáratot a környéken mindenütt megtaláljuk. De elképzelhető, hogy a freskó készítője egy nyugati, feltételezhetően olasz mester mellett itt Erdélyben dolgozó segéd, aki valamilyen szinten eltanulta a mesterséget, és akár odáig is elmehetünk a hipotézisben, hogy a 13. században, a 14. század első felében még az egyházon kívül a rovásírás működik, amelyet jobbról balra olvastak, és így olvasták ezt a legendát is...”

További részletek a Csíki Hírlap keddi, szeptember 21-ei számában!