Ki a köznek él, annak érdemes élni

„125 éve annak, hogy összeült az erdélyi magyar nemesség és polgárság, és kimondta, hogy létre kell jönnie ennek a közművelődéssel foglalkozó szervezetnek” – mondta a marosvásárhelyi Kultúrpalotában megrendezett ünnepségen az EMKE országos elnöke, Dáné Tibor Kálmán.

Az egyesület működése ugyanis 1884. december 27-én indult meg, akkor gyűlt össze Haller Károly kolozsvári polgármester hívó szavára az a 40-50 lelkes ember, aki elhatározta egy magyar közművelődési egyesület megalakítását. Mégis, az EMKE „hivatalos” születésnapjának 1885. április 12-ét tekinthetjük: ekkor tartották Kolozsváron az alakuló közgyűlést, elfogadván azt az alapszabályt, amelynek 2. paragrafusa kimondta: „az egyesület célja működési körében a hazafiság fejlesztése a nemzeti irányú művelődés által”.

Jövőre lesz 20 éves a most 125. évét betöltött Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Hogy ez a paradoxon miként lehetséges? Az EMKÉ-t a politika hol hullámhegyre emelte, hol hullámsírba temette. Legutóbb 1991-ben alakult újjá, célja most is ugyanaz: kultúrát terjeszteni a szórvány magyarságban.

Az EMKE közismert mottója: „Ki a köznek él, annak érdemes élni”. Kilyén Ilka színművész ezt azzal egészítette ki, hogy aki az EMKÉ-nek él, az a köznek él.

A kerek évfordulót nem csak az EMKE egykori és mostani tagjai ünnepelték, hanem számos kórus, néptánccsoport lépett fel, még a könnyűzene képviseletéből is került olyan, aki emelte az 125. születésnap fényét.