Szarvasbőgés az Ivó Vadasparkban

Ilyenkor ősszel az Ivó Vadasparkban hajnalban és estefelé nagy a hangzavar. A telepített és az őshonos szarvasbikák bőgése tölti be az erdőt. Hangjuk, mint az orgonáé száll a völgy fölött, epedő vágyukat és féltékeny haragjukat harsogják bele az őszi csöndbe. A felhevült bika nem csak egy tehenet hív nászba. Hanem egy egész háremet. És nem osztozik senkivel. Pedig a bikák télen, tavasszal és nyáron együtt legelnek, a teheneket szinte észre sem veszik, úgy élnek, mint az édestestvérek. Aztán egyszer csak idegennek érzik egymást, mert az ősz langyos szele feléjük sodorja a tehenek szerelemre csábító szagát. Beléjük mar a féltékenység, közéjük telepszik valami roppant indulat. A gyöngébb vagy megfutamodik vagy véresen ott marad a csatatéren. A tehenek meg állnak és várják a győztest.

Az Ivó Vadaspark része az öt kisebb kert, ahol intenzíven nevelnek fiatal szarvasokat, és a nagyobb 200 hektáros terület ahol teljesen vad, természetes körülmények között él gímszarvas, dámszarvas, muflon, őz és kisebb vadak: nyúl, borz, mókus. Ezeket az állatokat természetes ellenségeiktől, a farkastól és medvétől villanypásztor védi meg. Így a vadasparkban életben marad az öreg szarvastehenén is, amely a természetben könnyen ragadozók prédájává válna, de a selejtes bika vagy a meddő tehén a vadhús feldolgozóba kerül. Folyamatos nyilvántartást vezetnek e területen lévő állatok fajáról, koráról, létszámáról, minden tavasszal befogják és mikrocsippel azonosítják őket. A kezdő állomány egy részét Ausztriából hozták, Magyarországról a Nyírségből, Dunántúlról, Erdélyből a Retyezátból vagy a Keleti-Kárpátok különböző részéről, de mindannyian igen jól érzik magukat a Hargita aljában.

A vadaspark egyik fő feladata a trófeanevelés. Trófeának nevelnek szarvasbikákat és vadászvendégeknek kínálják fel az elejtés élményével. Az agancs, vagyis a trófea a vadász legfőbb zsákmánya, melyet a szarvasbika minden évben elvet és évente újranöveszt. Az első agancs – amit a bikaborjú 8-9 hónaposan kezd el növeszteni – január-februárban indul fejlődésnek és szeptember-októberben lesz kész a csap, ami májusban hullik majd le. Az öreg bika februári agancshullatása után júliusra építi fel új agancsát, hogy aztán őszre, a párosodás idejére legnagyobb pompájában mutatkozzék, hogy ellenfeleit koronájával elriassza és háremének büszke ékessége legyen. Úgy 10-12 tehén jut egy-egy jobbacska bikára.

A vadaskertbe való belépést szigorú szabályok ismertetése előzi meg. A belépés saját felelősségre történik. Kötelező a vezető utasításainak betartása, a vadaskertben tilos dohányozni, szemetet eldobni, a csoporttól elmaradni, állatot bevinni, állványról fotózni, vagy filmezni. Szerencsénkre utóbbitól eltekintettek, így Danis János fotóművésszel a vadaskertben izgalmas, feledhetetlen élményben volt részünk, az ott készült képeinket önökkel is megoszthatjuk.