A Tamási Áron Gimnázium és a Székelyudvarhelyi Diáktanács elnöke, a Civitas Alapítvány önkéntese, néha napján újságíró, nem utolsó sorban még diák is: ezek a tevékenységek jellemzik Csula-Albert Andrea napjait. A közösségi életről indított interjúsorozat részeként ő is megosztott néhány gondolatot.
2011. augusztus 18., 09:452011. augusztus 18., 09:45
2011. augusztus 18., 10:492011. augusztus 18., 10:49
– Mit jelent számodra a közösség?
– Kicsit közhelyes, de valami olyant, amihez tartozni kötelesség. Közösséget formálhat a hely, a szokás, és az közös tenni akarás vágya. Számomra egy tényező, ami arra motivál, hogy tegyek valamit: ha közösség nem lenne, akkor a fent felsoroltakat nem lenne amiért csináljam. Kapcsolatokat is jelent. Többnyire olyan közösségben érzem jól magam, ahol az embereknek van közös céljuk és nincs fal annak tagjai közt.
– Mi a véleményed a székelyudvarhelyi közösségekről, a diákéletről?
– Úgy látom, hogy csak egy nagyon kis hányada akar igazán tenni valamit. Szerintem sokan nem kíváncsiak a minket körülvevő munkára, néha úgy látom, hogy be is vagyunk tokosodva. Meglátásom szerint – lehet, hogy nem így van – , az a rész, akikkel bármilyen közösségi tevékenységet folytatok, rengeteget akarnak tenni, beleértve a másik rész felébresztését is. Udvarhelyen két véglet van jelen: a nagyon aktívak és a nagyon passzívak. Természetesen most csak a diákokról beszélek.
– Mit tennél másképp a változásokért?
– Vagy felnyitnám az emberek szemét, de megtörténhet, hogy a helyieket az rázná fel leginkább, ha egy jó darabig nem lenne semmiféle rendezvény a városban. Vagy nem érdekli őket, vagy a programok ismétlődése miatt érdektelenné válnak, pedig az a város sok lehetőséget rejt. Azt figyeltem meg, hogy az iskolák közt van egy fal. Ha a diákszervezetek komolyabban vennék a munkájukat, akkor hatékonyabbá válna az együttműködés, jóval jobb lehetne a diákélet. Azt próbáljuk a Városi Diáktanáccsal tenni, hogy összetoboroztuk a legaktívabb diákokat, feltérképezzük az intézményekben a problémákat, és megoldásokat keresünk rá.
– Mik a terveid?
– Mivel végzős leszek, most egyértelműen a funkcióim átadása lesz. Egyrészt megkönnyebbülés is lesz, de az a periódus nem lesz könnyű, amikor kilépek ebből az életből, mert szeretem csinálni. Könnyebb lesz, ha olyan embereket látok jelentkezni, akikre szívesen bízom rá.
– A Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítványról mi a véleményed?
– Tetszenek a módszereik, ahogyan a közösséget megpróbálják „megfogni” és kapcsolatokat ápolni velük. Egyaránt megszólítják a fiatalokat (pl. YouthBank), és a felnőtteket annak érdekében, hogy egy életképes közösség működjön a lakosság körében. Mióta tevékenykednek jó irányba változott a város, vegyük például csak a közösségi kártyás projektjüket. Az emberek észrevették, hogy vannak olyan szervezetek, amelyek értük működnek: az SzKA-nak eléggé közvetlen módszereik vannak arra, hogy a lakosokat ráébresszék erre.
Székelyudvarhelyen az elmúlt években több utcát is felújítottak, és ugyan megjelentek az akadálymentesítés jelei – például a süllyesztett járdaszegélyek –, a gyakorlatban még mindig sok helyen nehézkes a közlekedés babakocsival vagy kerekesszékkel.
Juhokat, nyulakat és számos csirkét megölt tavaly november óta egy fiatal medve Székelyvarságon, az utóbbi napokban ráadásul nappal is többször felbukkant az egyed a település főbb utcáin. Kedden kilőtték a garázdálkodó példányt.
Kitartanak a turisztikai vállalkozások, nem nőtt jelentősen az elbocsátások száma Parajdon ebben a hónapban. Székelyudvarhelyen azonban újabb tömeges elbocsátásra kényszerül egy bútoripari vállalat.
Közel húsz éve földbe helyezett szennyvízhálózati vezetékeket kell megjavítani Oroszhegyben, Tibódban és Székelyszentkirályon, továbbá ki kell terjeszteni a hálózatot a portákig. A község vezetősége aláírta a projekt finanszírozási szerződését.
Jubiláló házaspárok jelentkezését várja a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal.
Kék, fehér, vörös, barna és számos más színű trópusi lepkében gyönyörködhetnek azok, akik ellátogatnak a parajdi Lepkeházba – a turisták száma azonban lényegesen megcsappant a bányakatasztrófát követő időszakban.
Egy évvel az indulása után beváltotta a hozzá fűzött reményeket a székelyudvarhelyi városvezetés által fejlesztett applikáció: az eszközt a lakók egyre gyakrabban használják ügyintézésre, bejelentésekre, befizetésekre, vagy épp időpontfoglalásra.
A parajdi sóbányát nem lehet megmenteni, a kérdés csak az, hogy mikor omlik be – nyilatkozta szombaton Diana Buzoianu környezetvédelmi miniszter.
Kaszáló kaláka, ahogy régen: negyven nyikómalomfalvi férfi gyűlt össze hajnalban, hogy közösen kaszáljanak a réten – a kaláka nemcsak múltidéző élmény, hanem a falunapok hangulatos nyitánya is volt.
Egy idős nőt szállítottak kórházba egy Homorófürdőnél történt baleset után szombaton délben.
szóljon hozzá!