"Igyekszem értékeinkre építkezni"

– Hogyan fogadta a kitüntetést? Meglepetés volt?

– Nagy meglepetés volt, mert úgy érzem, hogy én csak a munkámat végzem, de hogy ezt méltatják is, az jólesik. Nem csak az én érdemem ez a kitüntetés, hanem azoké a segítőkész embereké is, akikkel lehet dolgozni. Igyekszem felnőni, méltó lenni hozzá.

– Milyen sikereket könyvelhetett el eddigi munkájában, illetve hogyan látja az elmúlt 18 évben a nyárádszeredai közművelődési élet alakulását?

– Igyekszem az értékeinkre építkezni, és olyan tartalommal megtölteni a rendezvényeket, hogy annak értéke, rangja legyen. Vannak hagyományaink is, és hagyományt is teremtettünk. Az egykori vásárnapok a síp, hinta és a bóvli szintjére süllyedtek le, ezért ezen változtatni kellett. 2000-ben volt az első vásárnap, amikor egy kis kultúra, sport, szórakozás és népi műsor is megjelent.

Az EMKE Nyárádszeredában 1994 januárjában alakult meg, februárban már megrendeztük a Bocskai Napot. Akkoriban az újságok még többet foglalkoztak egy csőtöréssel, mint egy szeredai kulturális rendezvénnyel. Azóta rendszeressé váltak nálunk is az író-olvasó találkozók, könyvbemutatók, Idősek napja, március 15-iki ünnepségek, képzőművészeti kiállítások. Honismereti kirándulásokat, gyerek kézműves foglalkozásokat, gyereknapokat, Mikulás-napot, mesemondó versenyeket szervezünk, rendszeres a bábszínház előadás, amelyre már külföldi társulatok is eljönnek. A táncegyüttes is a szívem csücske, hisz az 1994-ben indult együttesben kezdetben 140 táncos is volt. Úgy érzem, minden mozgalom kezd önállósulni, és vannak, akik átvették az ötleteimet.

– Hogyan fogadja a nagyközönség a munkáját?

– Mindent szervezek, amiről úgy gondolom, hogy kultúra, közművelődés, és amivel egy picit is szebbé-jobbá tehetjük életünket, környezetünket. Jólesik, hogy a fiatalok is igénybe veszik segítségemet, s a környező településeken, Rigmányban, Márkodban, Nyárádszentimrén is segítettem rendezvények szervezésben. A kórus, a néptáncegyüttes már jogi személyek, de szükség esetén együtt dolgozunk, ők is szívesen vesznek részt programjainkon, színesítik azt.

– Mit hiányol a szeredai kulturális életből?

– Jó lenne a nyárádmenti emberekbe „visszalopni” a székelységtudatot, mert úgy látom, hogy „kimosták” belőlük. Ezt nem kell szégyellni, erre sokan felnéznek. Nagy álmom egy Petőfi szobor is a kultúrotthon előtt, valamint egy tetőtér építése az otthonra. Nagy eredmény volt, amikor a Bocskai szobrot visszahelyeztük, Csaba királyfi is szép, de Petőfi hiányzik. A temetőkben tisztelgünk a forradalmárok sírjánál, de a főtéren mégis kellene egy szobor. Petőfi is volt akkora személyiség, hogy megérdemel egy szobrot akár minden faluban is. A gyerekek felnéznének rá, megkoszorúznák, közelebb éreznék magukat verseihez, és beléjük rögzülne ezáltal is a nemzeti öntudat.

– Mi motiválja munkájában?

– Nemcsak a rendezvények, hanem az arra való készülődés is közösségkovácsoló élmény, akkor érlelődnek a következő tervek. Egy-egy honismereti kirándulás is nagyon összekovácsolja a gyerekeket, felnőtt korukra is szép emlékeik maradnak. Örülök, hogy olyan tanárok, pedagógusok, lelkészek vannak, akikkel közösen tudunk dolgozni, és olyan elöljárók, akik erkölcsileg és anyagilag is támogatják a munkámat.