Észak-Korea, a román modell

Izgalmas beszélgetésnek lehettek tanúi az olvasóteremben összegyűlt érdeklődők: egy kiöregedett külügyes nosztalgiával mesélt a román diktátorról és a történelmi fejlődés egyetlen – máig létező sztálinista államáról. Isodor Urian 1954-ben, fiatalon, 12 nap vonatozás után jutott el a távol-keleti állam román nagykövetségére. Mint mesélte, egy romos, háborútól feldúlt ország látványa fogadta, a külképviselet egy sebtiben összetákolt faépítmény volt a Phenjan melletti hegyekben. Tolmácsként kezdte Északon, majd nagykövetként, 1989 után fejezte be pályafutását, igaz ekkor már a gazdag Délen – gazdasági attaséként.

Konfliktus a koreai félszigeten

A volt diplomata előadását a koreai félszigeten a 40-es években kirobbant konfliktus történetének és geopolitikai környezetének bemutatásával kezdte. A hidegháború kezdetével Korea két országrészre szakadt: az északi Kína és a Szovjetunió, míg a déli állam amerikai és japán segítséggel szervezett önálló hadsereget, majd államot. Béke a mai napig nincs, gyakorlatilag fegyverszünet van érvényben, amit még az ötvenes években kötöttek meg az ENSZ közreműködésével. Azóta Dél a világ egyik legfejlettebb államává vált és nem akar háborút – habár a világ legerősebb hatalma, az AEÁ garantálja biztonságát. Északon elképesztő a szegénység, de megszervezték a világ 6. legütőképesebb hadseregét - 1 millió, állandó készültségben levő, jól kiképzett katona - és már atomfegyverük is van. Patthelyzet alakult ki.

A konfliktus közeljövőbeli rendezésében a nagyhatalmak nem érdekeltek, de háborúra mégsem számíthatunk – közölte a volt diplomata. Változást szerinte Észak nemzetközi elszigeteltségének enyhítése hozhatna, a beinduló gazdasági kapcsolatok olyan társadalmi változásokat indíthatnak be, ami a rezsim átalakulásához, sőt bukásához vezetne.

Isidor Urian a román diktátor társaságában (1974, É-Korea)

Barátság a szocialista táborban

A román kondukátor az európai szocialista táboron belüli enyhüléstől tartva, politikai elszigeteltsége közepette talált igazi barátra az észak-koreai diktátorban. Azonban Ceauşescu 70-es évekbeli távol-keleti látogatássorozatának gyászos következménye lett, a román pártfőtitkárra inspirálóan hatott Kim Ir Szen rezsimje: a két vezér egymára találásából Románia számára a vezérkultusszal való kísérletezés és társadalom- illetve államszervezés ázsiai mintája jutott. A lakosság a saját bőrén tapasztalta meg a koreai modellt, a román társadalomra egyre fokozódó karhatalmi és gazdasági nyomás nehezedett. Pár év elteltével a koreai és a román szocializmus tudományos kísérletei között a különbség csupán az volt – magyarázta Urian, hogy míg Észak-Koreában az emberek hittek a propagandagépezetnek, addig Romániában egyáltalán nem.

Észak-Korea ehhez képest jócskán profitált a szocialista államok közti kölcsönös segítségből: a barátság jegyében a szocialista Románia nagy tételekben adományozott gépeket, építőanyagot és élelmiszert. De az iparosításban is kivettük a részünket, több gyárat, kórházat is ingyen, bérmentve építettek Kim Ir Szen népének: két cementgyár, egy téglagyár, egy C-vitamingyár, de még egy bútorgyár is elkészült. A román hitel és a műszaki tudás segítségével létrejött beruházásokat Észak a mai napig nem fizette ki, egy 1994-es államközi szerződés szerint ezt termékben is megtehetik, határidő pedig nincs. A 90-es évek elején a diktátort elkergető forradalom és rendszerváltás után a két állam viszonya kihűlt, Románia nagykövetét is kivonta az országból.

1989 után a román és a koreai nép viszonya a feje tetejére állt: a román jótékonykodást Dél-Korea hálálta meg, felvásárolva a kapitalista világrendben is nagy bajban levő román szocialista ipar több létesítményét. Szöul 1 milliárd dollárnyi befektetéssel van jelen a hazai tőkepiacon.

.

Urian jobboldalt, középen Kim Ir Szen.

Észak-Korea, a román diktátor példaképe

A szocializmus koreai sikerének titkát a konfucianizmus szelleme és a kiváló szervezés jelenti – magyarázta a volt diplomata. A kulturálisan kódolt feltétlen engedelmesség mellett az információáramlás hermetikusan zárt és szigorúan szabályozott volt (és az a mai napig). Telefonnal csupán az állami hivatalok rendelkeznek, a kommunikációs eszközök (újságok, tévé, rádió) állami monopóliumnak számítanak. Internet nincs, az ország területéről nem érhető el egyetlen külföldi információs csatorna sem.

Észak-Koreában a lakosság szabad költözési joga, sőt a szabad mozgása is korlátozva van. Ahhoz például, hogy egy munkás ellátogasson lakhelyéről valamely belföldi településre – akár egy családi összejövetelre is, – három különböző engedélyre van szüksége: egyet a gyártól, egyet a helyi pártszervezettől és még egy másikat a helyi rendőrségtől kell beszerezzen. Az állomáson ezen papírok felmutatásával kapja meg a jegyét, a vonatra felszállva pedig minden iratát le kell adnia a szerelvényért felelős tisztnek. Iratait csak leszálláskor kapja vissza, megérkezése után pedig rögtön jelentkeznie kell a helyi rendőrőrsön. Turizmus gyakorlatilag nem létezik, csupán szervezett csoportok – szigorú feltételek mellett – látogathatják a félsziget északi féltekét.

.

A házasság intézményébe, a párválasztásba is beleszól az állam: a frigyre a gyári közösség és a pártállam helyi bürója adja áldását. Észak-koreai válásról Urian még csak nem is hallott. Az ideológiai és állampolgársági nevelés már az óvodákban elkezdődik. A gyerekek jövője felől a szocializmus építői döntenek: iskolai pártbizottság dönt az esetleges továbbtanulásról és munkahelyről. Bíróság csak mutatóban van, Észak-Korea egy abszolutista, militarizált állam: az állam legfőbb döntéshozó szerve egy katonai bizottság. A büntetés-végrehajtás ezzel ellentétben egyszerűbb és olcsóbb is a nyugati demokráciákhoz képest: bármilyen államellenes cselekedetért halál jár, a bűnözőket pedig munkatáborokba internálják.

Észak-Koreában a vezérnek 40 ezer múzeuma és szobra létezik, nincs település ahol ne találnánk egyet. Az állami intézmények minden termében – kivétel nélkül – kép van kifüggesztve Kim Ir Szenről és örököséről, fiáról. De a civil lakosság otthonaiban is ugyanez a kép fogadna bennünket – ha netán bejutnánk.

Részlet a Ceauşescu, a hatalom tébolyultja c. filmből.