Egy drogos vallomásai

Öreg alkoholista van, öreg dohányos van, de öreg narkós nincs – tartja a mondás, és igazolja az élet. Dali Csongor története legalább annyira egyedi, mint más drogfüggőké, és bár 13 éve tiszta, mai napig drogosként határozza meg magát. A 31 éves pszichológus doktorandusz férfi a születése pillanatától napjainkig mesélte el életútját, amelynek mondhatni egyenes következménye lehetett a drogozás. Mint mondta, nem kell nehéz gyerekkor ahhoz, hogy egy fiatal elcsússzon. A férfi szombat este, a baróti Bangkok Clubban számolt be a közel száz érdeklődőnek arról, hogy milyen út vezetett a drogozáshoz majd a tisztuláshoz.

Dali Csongor Sepsiszentgyörgyön született, a gyerekkori keserűségek pedig korán elkezdődtek életében: édesapja elhagyta az országot a kommunista rezsim alatt, ami miatt édesanyját, nagyszüleit évekig zaklatta a Securitate, de amíg biológiai apja velük élt, addig is csak a csalás, megaláztatás, veszekedés jutott a családnak. Csongor élete első törésének tartja apja viselkedését, és mai napig küzd azzal a genetikai állománnyal, amelyet örökölt. De vallja, hogy bár a genetikai térképünk előre meghatározott, lehet ellene tenni, akaraterővel, kitartással.

A nehéz gyerekkort a még nehezebb, lázadó kamaszkor váltotta fel, a fiatal srác elkerülte az iskolát – annak ellenére, hogy jó eszű, okos diák volt –, és már 13 évesen alkoholproblémái adódtak, napokig tekergett a különböző bárokban iskola helyett, majd meg is bukott. Élete második törésének nagyapjának, a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör napilap megalapítójának, Dali Sándornak megbetegedését és halálát tartja, ekkor – mint mondta – teljesen összeomlott, és a kilencedik osztály végére már kétes ismeretségeket kötött, a rave-szubkultúrában keresett menedéket, majd a piálást felváltották a színes, mosolygós tabletták, fehér és barna porok, míg végül drogfüggő lett.

„Mondhatjuk, hogy a gyerekkoromban ért traumák váltották ki, mondhatjuk, hogy az ifjúkori megpróbáltatások, vagy mondhatjuk, hogy a lázadás, de nem. Az én gyengeségem tett drogfüggővé” – vallotta be Csongor. Ekkor kezdődött egy négy évig tartó folyamatos flash, ahogyan a férfi mondja semmi sem érdekelte, senkivel nem törődött, csak azzal, hogy meglegyen a napi cigi és az adag drog. „A Református Kollégiumba jártam, és azzal kezdtem a napot, hogy a szemben lévő Adas-tömbház sarkán felszívtam két csík drogot. Senki nem vett észre semmit. Senki. Ennek magyarázata az, hogy a szülők, akik a legjobbat akarják a gyerekeiknek, egyszerűen homokba dugják a fejüket. Megvásárolnak mindent, pénzt adnak a csemetéjüknek, és ezzel letudják a törődést, szeretetet. Ez pedig szuper alkalom a diáknak, aki már megindult a lejtőn. És a tanárok? A tanárok fals képet festenek az iskolákról, kijelentve, hogy ott ez nem történhet meg. Pedig de” – mesélte.

A drogos évek alatt a tizenéves srác partiról partira járt az országban és külföldön is, ha nem volt pénzük loptak, mindenkit kifosztottak, akit csak lehetett. A drog-paletta színes: füves cigaretta, kokain, porok, tabletták, LSD, gyógykészítmények, etnobotanikus szerek, nyugtatók embernek és állatnak (a lóaltató az egyik legerősebb drog az emberre), ketamin és sorolhatnánk. A fiatalok több tíz tablettát tömtek magukba majd öblítették le vodkával csak azért, hogy plusz érzésekhez, adrenalinhoz jussanak. Mindezt iskolaidőben, Sepsiszentgyörgyön. De Csongor számára eljött az a pont, ahonnan már nem lehetett tovább csúszni, eljött a lejtő alja.

„Egy bulin voltunk és azon versenyeztünk, hogy ki szív fel több anyagot. Azt mondtam, felszívok egy méter ketamint. Megtettem, majd kilenc perc múlva koppantam a padlón. Kómás állapotban. Ha akkor nincs jelen egy negyedéves orvosis lány, én ma nem élek. Két fecskendővel mosta át az orrüregemet langyos vízzel, és így tértem magamhoz. Akkor azt mondtam, ezt tovább nem akarom csinálni” – mondta Csongor. Édesanyjának ő maga mesélte el, hogy évek óta drogozik, majd következett az elvonó: öt nap bezárva egy szobába néhány liter vízzel és pár kiló cukorral a szervezet túlélésére. A szörnyű napokra nem szívesen emlékszik a férfi, súlyos testi sérüléseket okozott magának, és pánikbetegsége is lett, mellyel azóta is küzd. A leszokást igazából egy pszichológusnak köszönheti, akivel hosszú ideig dolgozott együtt, addig, míg sikerült teljesen tisztának maradnia. Mint mondja, aki egyszer drogos volt, az az is marad, itt is tiszta évek vannak, teljes leszokás nincs.

Ma, 13 év távlatából tudja, hogy hiba volt elkezdeni, hiba volt elszívni az első füves cigit, ezért, mint közvetlenül érintett csak egyet tanácsol a fiataloknak: Ne kezdjetek drogokkal! A drog megbélyegez, leépít, tönkretesz. Erre példa az ő fiatalsága is, amelyet a drogok miatt veszített el.

Mit tegyenek a szülők? Erre is van válasza Dali Csongornak: legyenek éberek, figyelmesek és kommunikáljanak a gyerekkel. Tünetek, jelek mindig vannak, csak észre kell venni. „Ha a gyerek dohányzik, a dobozról pedig kartondarabok hiányoznak, az füves cigi sodrásához szükséges, tehát érdemes figyelni. Ha hiperaktív és megállíthatatlan, akkor szintén. De jelzés lehet a túlzott mélaság, aluszékonyság is. A legrosszabb az, ha a szülő azt hiszi, ez vele nem történhet meg, mert kiváló nevelést biztosított. Ez nem elég. Figyelni kell a baráti társaságra, annak értékrendjére, és amennyiben a kommunikáció nem hoz áttörést, de vannak gyanús jelek, a szülőnek lépéseket kell tennie. Ilyen a vizeletminta bevizsgáltatása orvosi laborban, amely igazolhatja a drogot vagy annak hiányát a szervezetben. Ébernek kell lenni. Ez a legfontosabb” – mondta Dali Csongor.

A férfi jelenleg csak egyetlen káros szenvedélynek hódol, ez pedig a cigaretta, melyet öt éve szív egy másik magánéleti törés miatt, de kemény droggal nem élt már 13 éve. Jelenleg pszichológus doktorandusz, a jövőben detoxikációval szeretne foglalkozni. A szombati előadást több helyen is bemutatja majd, hiszen múltjáról szívesen, jelenéről pedig büszkén mesél. Előadása azért is fontos, mert a fiatalok első kézből kapnak elrettentő példát a drogozásról. Mint mondta, a különböző fesztiválokon osztogatott szórólapok, sátrak alatt önkéntesekkel szervezett beszélgetések és megelőzéssel foglalkozó csoportok nem végeznek megfelelő munkát, Romániában pedig igazi detox sincs, így nagyon nehéz segítséget kapni. De akaraterővel, szülői, tanári és pszichológusi segítséggel lehet tisztán élni.

Dali Csongor előadását Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen is bemutatnák a jövőben.