Bubreg Mátyás honvéd nyomában

Kászonújfaluban, a Veresvész pataka mellett hatalmas, nagyrészt borsikakerítéssel körülvett telek fogadott. A teleknek a falu vége felé eső részén sírhelyet, rajta vigyázó fejfát mutat a telektulajdonos. Gyertyacsonkok igazolják, minden halottak napján emlékezik valaki az elesett ismeretlen, de nem névtelen katonáról.

„Bubreg Mátyásnak hívták, s magyarországi volt – magyarázza Mihály Sándor – Berta nannyó (Tóth Berta – a szerk. megjegyzése) mesélte, hogy a 44-i háborúkor történt, hogy egy századot, ott, az Akácos oldalába saját repülőjük, egy kicsi repülő lelőtt. Egy tiszt adta a jelt eleget, de mire észrevették, akkora már lelőtték a nagy részüket. Egyesek állítják, hogy az oroszok voltak, de én Berta nannyótól úgy tudom, hogy a saját repülőjük tette, tévedésképpen.”

Mihály Sándor szerint három katonát temettek el akkor a kertben, édesanyja, Mihály Mária csak kettőről beszél: egy gyergyói honvédről, akit kihantoltak és hazavittek hozzátartozói, és a magyarországi Bubreg Mátyásról. „Nagymama mondogatta, hogy még a puskáját es oda melléje tették, szomorúfűzfából ágakat vágtak alája s feléje, s úgy hantolták el katonaruhába, dögcédulával.”

„Lövészárok volt ásva, s a két halottat lehozták, s abba temették őket – egészíti ki a nyolcvanas éveit taposó Mihály Mária, aki tudja, hogy a bombázás 1944-ben volt, de a hónapra nem emlékszik. – Ágyú is volt felállítva a túlsó utcába, de ágyúzásra nem került sor. A falu végén csináltak egy kórházat, s egy repülőt is kilőttek a hegyen túl, az meggyúlt s a sebesültek égtek, s ott jajgattak a falu végén. Annyi repülő volt, hogy fekete volt az ég.”

„Érdekelne, hogy hova való volt – jegyezte meg a nyugalmazott buszsofőr –, de nem tudtuk felkutatni a feleségét. Egy bögözi ember azt mondta, aki ismerte a halottat, hogy két gyermeke volt Bubreg Mátyásnak.” A sír gondozója azt is tudni véli, hogy Bubreg Mátyás katolikus lehetett, mert keresztet viselt a nyakában. „A síron deszkából készített kereszt volt annak idején, egy méteres-másfél méteres, s arra rea volt faragva, hogy itt nyugszik honvéd Bubreg Mátyás – meséli. – Ezt a mostani keresztet a temetőből hoztam haza, mert Berta nannyónak két keresztje volt, s ide felállítottam, hogy ne kallódjon el. Márványt faragtattam, s vaskeresztet akarok állítani. Évek óta készülök, hogy betonból a keretet megcsináljam, de nem sikerült még, mert az asszony elhalt, s hova tovább minden marad el... De megcsinálom, mert megtörténhetik, hogy majd a fiam vagy a többiek nem fogják gondját viselni, s akarnám, hogy maradjon meg. A lelkiismeret úgy viszen, nem akarom, hogy elvesszen, hogy a nyoma se legyen meg...”

Az évek során Mihály Sándor többször is próbált kapcsolatot teremteni hadtörténészekkel, hogy nyomára bukkanjon Bubreg Mátyás családjának. Én a Hadtörténeti Intézet és Múzeum adatbázisában keresgélve tudtam meg, hogy Bubreg Mátyás 1922. szeptember 18-án született Mohácson. Anyja neve Szajnár Anna. A 34-es határvadász zászlóaljban szolgált honvédként. A nyilvántartás szerint Kászonújfaluban aknatalálat érte 1944. augusztus 30-án.

Szintén az Internet jóvoltából sikerült megtalálni a Mohácson élő Bubreg Mátyások telefonszámát, és szerencsét próbáltam. A szó szoros értelmében szerencsém volt, mert az egyik Bubreg Mátyásné, (a bukovinai származású Balog Éva) aki nem rokona az elhunytnak, készségesen felajánlotta segítségét és valóban, már másnapra megtalálta a Kászonújfaluban elesett katona egyetlen lányát. Szép Istvánné Bubreg Mária nyugalmazott pedagógus 1944. októberében született, és úgy tudja, édesapja Bubreg Mátyás 1944. szeptember 26-án esett el, így nem ismerhette, és bár kereste, ezidáig sírját sem sikerült megtalálnia. Négy éves volt, amikor édesanyja is meghalt, talán férje utáni bánatában. Máriát nagyszülei nevelték, akik szintén keresték a sírt, de eredménytelenül. Mária könnyezve köszönte az információkat, köszönte a sír gondozását és azt ígérte, már a nyáron eljön Kászonújfaluba....