Jazzből formált hazatérés

– Mit jelent számodra a színpadon lenni, közönség előtt játszani?

– Amikor színpadon vagyok, valahogy máshogy érzékelem az időt és a környezetet – kicsit kizárok mindent, és csak a zenére figyelek. Olyankor nincsenek külső elvárások, csak az, amit éppen ott, abban a pillanatban létrehozunk. Néha olyan érzés, mintha kicsit kívülről figyelném magam, de közben mégis teljesen benne vagyok. Már önmagában az is sokat ad, ha úgy érzem, hogy igazán „ott voltam” a zenében.

– Mi a te fő zenei eszközöd?

– A zongora. De a zongora nálam több, mint hangszer, egy olyan eszköz, amivel gondolatokat és érzéseket tudok megfogalmazni. Mivel egyszerre lehet rajta ritmusokat, harmóniákat és dallamokat megszólaltatni, ezért különösen gazdag eszköztárat ad a kezembe. Improvizáció közben gyakran előfordul, hogy a zene segít kifejezni olyan dolgokat, amiket nehezebb lenne szavakkal elmondani.

– Budapesti tanulmányaid mennyiben formálták a zenei látásmódodat?

– Amióta a Bartók Konzervatóriumban tanulok, teljesen másként tekintek a zenére. Nemcsak a hangszeres technikámat fejlesztem, hanem megtanultam jobban odafigyelni a részletekre, a hangokra és a zenésztársaimra is. Számomra a zene nemcsak egyéni játék, hanem egyfajta kommunikáció, különösen a jazzben, ahol a másik félre való figyelem elengedhetetlen. Rájöttem, hogy a fejlődéshez nem elég a kitartó gyakorlás, fontos a nyitottság és a kíváncsiság is – hogy mindig készen álljak új dolgokat tanulni és kipróbálni. Emellett nagyon inspiráló a tanárok és a közeg sokszínűsége, hiszen mindenki másképp gondolkodik a zenéről, és ez folyamatosan új perspektívákat tár fel.

– Székelyudvarhelyiként mit jelent számodra Erdélyben, most pedig a Csíkszeredai Nemzetközi Jazzfesztiválon fellépni?

– Erdély a szülőföldem, itt kezdődött minden – az első zeneiskolás óráktól a legelső próbálkozásokig. Most visszatérni ide a saját zenémmel számomra egyfajta hazatérés is. Kisgyerekként sokszor elképzeltem, milyen lehet majd egyszer itthoni közönség előtt játszani, és most, hogy ez valóra válik, különösen sokat jelent. Nagy megtiszteltetés, hogy a Csíkszeredai Nemzetközi Jazzfesztiválon léphetek színpadra, ennyi kiváló zenész társaságában.

– Milyen terveid vannak a közeljövőben – tanulmányok, projektek, új együttműködések?

– Elsősorban szeretnék tovább tanulni, minél többet gyakorolni és fejlődni. Emellett célom, hogy a formációmmal minél több helyen felléphessünk, és folytassuk a közös munkát új kompozíciókon is. Hosszabb távon jó lenne egy saját anyagot is rögzíteni, ha adódik rá lehetőség. Emellett nyitott vagyok más zenészekkel való közös játékra – hiszem, hogy ezekből az élményekből rengeteget lehet tanulni és inspirálódni.

– Mit szeretnél átadni a zenéden keresztül?

– A legfontosabb számomra, hogy amit játszom, az őszinte legyen, és tényleg azt tükrözze, amit éppen érzek vagy gondolok. Ha valaki hallgatja, és közben kicsit elgondolkodik, megérinti amit hall, vagy egyszerűen csak el tud merülni benne, az már sokat jelent. Nekem a zene arról szól, hogy olyan dolgokat is ki tudok fejezni, amiket szavakkal nem tudnék elmondani. Ha ez másnak is ad valamit, akkor az már tényleg értékes dolog.