
Rubinnal. Szerelem volt első látásra
Fotó: Veres Nándor
Alig volt nyolcéves, amikor családi okok miatt a másfél évvel kisebb öccsével együtt egerszéki otthonukból a dévai Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői gyermekvédelmi központjába került. Szakmát tanult, hobbija és céljai lettek. S rájött, hogy a ló nem csak a barátja, nem csak lelki nyugalmát jelenti, de hivatása is lehet. Tanulságos történet egy fiatal lányról, aki úgy kapaszkodott saját álmaiba, hogy nem volt, aki támaszként álljon mögötte, és elmondja: hiszek benned.
2022. szeptember 09., 19:022022. szeptember 09., 19:02
2022. szeptember 09., 19:152022. szeptember 09., 19:15
Ha a lovak társaságában van, kerek lesz a világ – mondja Póra Erika. Szeme csillog, mosolya őszinte, nyitott és határozott. Szívesen mesél a lovastorna terén elért eredményeiről, de a legbüszkébb mégiscsak azokra a gyerekekre, akikkel foglalkozik. És a lovakra, amelyek gyógyítják a lelkét, miközben árad belőlük a feltétel nélküli szeretet. Ő Póra Erika, a csíkszentsimoni Szent László Sportegyesület lovasoktatója.
„Amíg odahaza voltam, Egerszéken, mindig is volt lovunk. Édesapám tett első alkalommal fel a lóra, akkor még olyan kicsi voltam, hogy járni sem tudtam. Nem is csoda, hogy gyermekkorom óta szeretem a lovakat, de nem mindig volt lehetőségem lovazni, s ezt az érzést mélyen magamban el is ástam. Amikor Csíkszentsimonba kerültem, sokat foglalkozott velem Géza bácsi (Erőss Géza – szerk. megj.), ő volt az első lovasoktatóm, s akkor kerültek elő a mélyről a lovakkal kapcsolatos érzések, amelyek idővel egyre intenzívebbeké váltak.
– meséli.
Póra Erika háttében egyik tanítványával, a Zsiványt meglovagoló Fazakas Zsanettel
Fotó: Veres Nándor
Ülünk a csíkszentsimoni Szent László Gyermekvédelmi Központ árnyékában egy padon, béke és csend van körülöttünk. Békés és csendes Erika világa is, noha perlekedhetne az élettel.
„A szakiskola utolsó évében beiratkoztam a sofőriskolába is, a szakvizsgámra már autóval mentem. Ez hatalmas büszkeség volt számomra” – újságolja boldogan, hiszen ez kemény munka, hatalmas erőfeszítés eredménye, és csakis a saját érdeme.
Mivel a szakiskolát végül nem a megyeszékhelyen, hanem a csíkszentmártoni Tivai Nagy Imre Szakközépiskolában akarta befejezni pincér szakon, így átiratkozott.
Betyár hátán
Fotó: Veres Nándor
„Amikor átiratkoztam Szentmártonba, azt a feltételt fogalmaztam meg magamnak, hogy az elsők között kell lennem majd az év végén. Be kellett pótoljak két évet, amit Csíkszeredában jártam, keményen tanultam, s a szakvizsgán én voltam a második legjobb. Befejeztem az iskolát július végén, augusztus 4-én úgy elmentem dolgozni, hogy azóta is dolgozok. Semmim nem volt, fogtam a táskányi cuccomat, s elindultam. Egy év alatt annyira összeszedtem magam, hogy az első évben megvettem az autómat” – büszkesége határtalan.
Így lett két évig egy kurtapataki lovardában lovasoktató, miközben ott is folytatta a még Szentsimonban elkezdett lovastorna edzéseket. Sőt, versenyekre járt, s lett a 2020-as országos lovastorna első helyezettje. Idővel Erőss Géza kérésére heti két alkalommal Szentsimonban a lovardában is gyermekekkel kezdett foglalkozni. Két munkahelyen dolgozott egy évnél többet is – meséli –, de belefáradt, s fontolóra vette a szentsimoni központ vezetőjének többször is elhangzott ajánlatát.
Fazakas Zselyke, Erika kis tehetséges tanítványa
Fotó: Veres Nándor
„Hiába akartam, hogy fejlesszem magamat, hogy minél több mindent érjek el, éreztem, hogy nem lesz jó vége. Judit (Fazakas Judit – szerk. megj) több alkalommal is teljes állást ajánlott, végül tavaly augusztus végén felmondtam Kurtapatakon azzal a szándékkal, hogy egy hónap pihenés után itt állok munkába. Persze azt senki sem tudta, hogy én nem pihentem, hanem adódott egy lehetőség, s bár sosem vágytam külföldre, elmentem egy német gazdához komlóaratásra.
Gyerekekkel foglalkozik, lovagolni tanítja őket az alapoktól – lépés, ügetés vágta – , de van egy nyolc fős lovastornacsapata is, ahol 6 évtől 13 éves korú gyerekekkel foglalkozok. „Szeretném, ha minél több helyre eljutnának, hogy kicsit a világ nyíljon meg előttük is” – szövögeti terveit. Nagy reményeket fűz hozzájuk, szeretné bebizonyítani nekik, hogy kemény munkával előttük is kitárulhat a világ, csak hinniük kell ebben. S mindeközben közel kerülve a lovakhoz, a gyerekek azt is megtanulják, hogyan kell gondjukat viselni, észrevétlenül is részesei lesznek egy olyan világnak, amelyet a kölcsönös bizalom visz előre.
Ebben az is megerősítette, hogy bár szerette a lovastorna versenyeket, szerette a kemény munkát, idővel rájött, a saját eredményei adta boldogságánál, sokkal erősebb boldogságot érez, ha egy tanítványa jeleskedik. Tárgyilagosan mesél arról, milyen nehéz volt számára gyermekként feldolgozni, hogy egyedül van a világban. „Soha senki nem volt, aki azt mondta volna, büszke vagyok rád, mert az első lettél. Valószínűleg ezért nem tartottam fontosnak a versenyzést” – jegyzi meg teljes belenyugvással.
A ló igaz jó barát – vallja Erika
Fotó: Veres Nándor
Néha még meglátogatja egerszéki otthonukban édesapját és nagyszüleit, hosszasan mesél öccséről, akire büszke, hogy akárcsak ő, önerőből talpra állt, és aki számára ő volt a példakép, a húzóerő. „Egymás támaszai voltunk és vagyunk” – jegyzi meg, és nem tagadja, hiányzik az a családi lét, amelyben tán sosem volt része.
Meg kellett erősödjek. A jó Isten nagy szerepet játszik az életemben, nagyon sokszor éreztem, hogy vezet az utamon. Ha nem vezetett volna, nem itt tartanék. Sokszor voltam mélypontom, s hozzá fordulva mindig kialakult egy olyan út, amelyről tudtam, hogy az enyém. Nehéz volt, sokszor volt az a pont, amikor az mondtam nincs erőm, nem bírom végigcsinálni. Most ahogy érzem magam és ahogy látom az életemet, sokszor magam sem hiszem el, hogy ilyen szépen alakult. Ha még egyszer választhatnék, semmit sem csinálnék másként, ezt az utat választanám, mert jó emberek kerültek mellém, jó környezeteben vagyok” – mondja a maga 21 évének minden komolyságával.
Őszinte és szigorú – így jellemzi magát mint lovasoktató
Fotó: Veres Nándor
A ló és a kutya a mindene – s le sem tudná tagadni, elárulja a csuklóján látható tetoválás.
A jobb csuklóján látható tetoválás pedig Cukinak, az idén elhunyt kedves kutyájának állít emléket.
A lovarda felé sétálunk, benézünk az istállóba is, arra kérem, két kis tanítványával mutasson néhány gyakorlatot, ő viszont – mondja nevetve – nem tud lóra ülni, „elmotorozta” a kezét a hétvégén. Hát hogyne újságolná el, ha már itt tartunk, hogy gyermekkori álmát váltotta valóra, amikor nemrégiben egy cross motort vásárolt és hétvégente ha nem lóháton, akkor két keréken barangol. Közben a heveder Betyár hátára kerül, őt Zselyke készíti elő, míg Zsiványt Zsanett, s hamarosan a Fazakas-lányok már a bemelegítő köröket teszik a lóudvarban.
„Nagyon jó barátja az embernek a ló, nagyon magasak a rezgésszintjei. Távolról megérzi, hogy mi van benned, ki vagy te, milyen érzéseket hordozol. Nagyon verekedős, ideges gyermek voltam, ahogy kezdtem nőni és lovazni, rájöttem, hogy a ló lenyugtat. Bementem az istállóba idegesen, és látszott, hogy a lovak megérezték az állapotomat.
– magyarázza.
Rubinhoz lép, gyöngéden megsimogatja, hozzábújik. Kölcsönös a szeretet. „Olyan temperamentumos, mint én. Szerelem volt első látásra” – nevet nagyot. Végigmegy az istálló folyosóján, kaparnak a lovak, mindegyiknek van története, mindegyikhez van egy jó szava, kapnak egy-egy simogatást, puszit az orra.
Átadni a tudást – ez vezérli Erikát a lovas foglalkozásokon
Fotó: Veres Nándor
„Jó helyt vagyok, jól érzem magam, jól vagyok” – búcsúzik, de még beavat egy, a szíve mélyén dédelgetett álmába. Családot szeretne, gyermekeket, hogy mindazt a törődést, szeretet megadhassa, amiben neki nem volt része, s bebizonyítsa, hogy az élet nagyszerű.
A cikk először a Székelyhon napilap Liget mellékletében jelent meg 2022. szeptember 9-én.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
A költségvetési nehézségek ellenére idén is megrendezik a Csíki Jazz Nemzetközi Jazzfesztivált. A fesztivál világszínvonalú fellépőkkel, sokszínű programmal és a közösség összefogásával bizonyítja: a jazznek Csíkszeredában is otthona van.
szóljon hozzá!