
A megpróbáltatások ellenére is óriási élmény, hatalmas lelki feltöltődés a zarándoklat – véli Molnár Levente
Fotó: Haáz Vince
Tűző napsütésben, szakadó esőben, erdei utakon zarándokol Máriapócsról Csíksomlyóra Molnár Levente operaénekes az egyre sokasodó imaszalagokkal a vándorbotján, hogy a Mária Út szervezőinek szándéka szerint az búcsú összetartozás-élményét megteremtse.
2021. május 21., 17:002021. május 21., 17:00
A tavalyi évhez hasonlóan idén is rendhagyó zarándoklatot indítottak a Mária-út szervezői. A csíksomlyói szalagos zarándoklat egyházi fővédnöke Ft. P. Urbán Erik OFM, az Erdélyi Ferences Rendtartomány tartományfőnöke, világi fővédnöke pedig Molnár Levente Liszt Ferenc-, Magyar Örökség és Kriterion Koszorú díjas világhírű operaénekes, aki a 2021-es csíksomlyói imaszalagos zarándoklat fővédnöke is. Útja során több helyszínen énekelve mond áldást, általa pedig több százan, ezren lehetnek ott szimbolikusan, a szalagokon keresztül a csíksomlyói nyeregben.
Molnár Levente május 7-én indult el az első szalaggal Máriapócsról, május 18-án, épp a beszélgetésünk idején lépett be Hargita megyébe. Zuhogó esőben, sárban haladt épp, cipelve magával az addig összegyűlt több mint száz szalagot és az elmúlt napok fáradtságát, de lelkesedése töretlen, és mint mondta, a hitében is egyre jobban megerősödik. „Parajd felé tartok át a hegyen, nagyon rossz körülmények között, de most is nagyon élvezetes. Nálam van a sok-sok szalag, és nemrég hívtak – másfél napig nem igazán volt térerő, olyan helyeken jártam – , hogy vár a szülőfalum, Gyergyóremete, és aztán Csíkszereda is, ahol felnőttem. Fantasztikus érzés beérkezni Hargita megyébe, amikor autóval jövök is, mindig megdobban a szívem, de ez az érzelmi kavalkád most, a zarándoklat nyomán még inkább fokozódik.”
Elmondta, Molnár Sándor, a Mária-út egyesületének vezetője felkérése épp jókor érkezett a járványhelyzet teremtette nagy bizonytalanságban. „Kicsit magam alatt voltam, nem is tudtam, mit csináljak, lesz munka, nem lesz. És egyszer csak szólt a telefonom, Molnár Sándor hívott, és mondta, hogy korlátozottan is, de valamilyen módon lesz csíksomlyói búcsú hála a Jóistennek, és nagyon szeretnék, ha a fővédnöke lennék. Egyből igent mondtam.
Hozzátette, a szervezők nem várták el tőle, hogy végig gyalogoljon az úton, de ő úgy gondolta, hogy ha egy ilyen zarándoklatra felkérték, akkor tisztelettel elfogadja és végigcsinálja. És úgy véli, nagyon jó döntés volt, még úgy is, hogy fizikailag fárasztó, és az időjárás sem mindig kedvezett.
Elsősorban a magyarság egységéért, a nemzeti érzések tiszteletben tartásáért és a magyar kultúráért ajánlja fel a zarándoklatát
Fotó: Haáz Vince
„Medvenyom, medvenyom hátán, egész frissek, nagy szarvassutát láttam a tegnap. De ezek is óriási élmények. Hitben megyek mindig. Várnak a településeken, imádkozunk, tesznek fel új szalagokat, megáldanak, egy olyan hitközösségnek a részévé váltam, üzenethordozójává, aminek a legnagyobb tisztelettel és alázattal próbálok helyt állni. Mert én nem voltam nagyon buzgó vallásos, nekem hitem volt. Azt szoktuk mondani, hogy a Jóistennek nem a vallásodra, hanem a hitedre van szüksége. De akkor is, visszajött a remény. Látom, hogy mi van ráírva a szalagokra, mindenki nemzeti egységre vágyik, mindenki gyűlöli a megosztottságot. És ennek úgy lenni a részese, hogy követnek és sokan szurkolnak, meg egyszerűen nagy becsben tartják ezeket az imaszalagokat és a Szűzanya országát, fantasztikus érzés. Nagyon fontos, hogy megfelelően eljussanak ezek a szalagok és az áldozathozatal Csíksomlyóra.”
Molnár Levente hangsúlyozta, hogy a zarándoklat során érzi, hogy percről percre jobb emberré válik, és hiszi, hogy a Szűzanya mindenkit vár, mindenkinek segít. „Az eleje nagyon nehéz volt. Nagyon világos bőrű, vörös hajú ember vagyok, az első napokon nagy meleg volt, szétégett a bőröm, tele vagyok vízhólyaggal. Olyan helyeken voltam, ahol soha életemben nem jártam, például a Szilágyságban, a szórványmagyarok között. Csodálatos emberek, nagyszerű értéket képviselnek, hihetetlen erő van bennük. Estére mindig annyira elfáradok, hogy egy este sem kérek altatódalt, rövid ima, és egyből lekoppan a szemem, ilyen évek óta nem volt az életemben.”
Rossz körülményeket, megpróbáltatásokat kellett legyőzzön
Fotó: Haáz Vince
A zarándoklat fővédnöke kiemelte, elsősorban a magyarság egységéért, a nemzeti érzések tiszteletben tartásáért és a magyar kultúráért ajánlja fel a zarándoklatát, ezekért imádkozik a Szűzanyánál. „A Szűzanya mindenkinek segít, és a Szűzanyának oda lett adva népünk és országunk Szent István király alatt, és a Ő nem olyan, hogy bármit is elherdáljon, főleg egy ilyen kincset, úgyhogy jó kezekben vagyunk. És én hogyha egy picit is tudok segíteni a népünknek abban, hogy közelebb álljunk a szentséghez, az igazsághoz és a Jóistenhez, akkor én már egy boldog ember vagyok” – összegezte Molnár Levente.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!