Zarándoklat az összetartozásért: Molnár Levente

„Medvenyom, medvenyom hátán, egész frissek, nagy szarvassutát láttam a tegnap. De ezek is óriási élmények. Hitben megyek mindig. Várnak a településeken, imádkozunk, tesznek fel új szalagokat, megáldanak, egy olyan hitközösségnek a részévé váltam, üzenethordozójává, aminek a legnagyobb tisztelettel és alázattal próbálok helyt állni. Mert én nem voltam nagyon buzgó vallásos, nekem hitem volt. Azt szoktuk mondani, hogy a Jóistennek nem a vallásodra, hanem a hitedre van szüksége. De akkor is, visszajött a remény. Látom, hogy mi van ráírva a szalagokra, mindenki nemzeti egységre vágyik, mindenki gyűlöli a megosztottságot. És ennek úgy lenni a részese, hogy követnek és sokan szurkolnak, meg egyszerűen nagy becsben tartják ezeket az imaszalagokat és a Szűzanya országát, fantasztikus érzés. Nagyon fontos, hogy megfelelően eljussanak ezek a szalagok és az áldozathozatal Csíksomlyóra.”

Jobb emberré válni

Molnár Levente hangsúlyozta, hogy a zarándoklat során érzi, hogy percről percre jobb emberré válik, és hiszi, hogy a Szűzanya mindenkit vár, mindenkinek segít. „Az eleje nagyon nehéz volt. Nagyon világos bőrű, vörös hajú ember vagyok, az első napokon nagy meleg volt, szétégett a bőröm, tele vagyok vízhólyaggal. Olyan helyeken voltam, ahol soha életemben nem jártam, például a Szilágyságban, a szórványmagyarok között. Csodálatos emberek, nagyszerű értéket képviselnek, hihetetlen erő van bennük. Estére mindig annyira elfáradok, hogy egy este sem kérek altatódalt, rövid ima, és egyből lekoppan a szemem, ilyen évek óta nem volt az életemben.”

A zarándoklat fővédnöke kiemelte, elsősorban a magyarság egységéért, a nemzeti érzések tiszteletben tartásáért és a magyar kultúráért ajánlja fel a zarándoklatát, ezekért imádkozik a Szűzanyánál. „A Szűzanya mindenkinek segít, és a Szűzanyának oda lett adva népünk és országunk Szent István király alatt, és a Ő nem olyan, hogy bármit is elherdáljon, főleg egy ilyen kincset, úgyhogy jó kezekben vagyunk. És én hogyha egy picit is tudok segíteni a népünknek abban, hogy közelebb álljunk a szentséghez, az igazsághoz és a Jóistenhez, akkor én már egy boldog ember vagyok” – összegezte Molnár Levente.