
Vegyszermentes paradicsom az egészségért
Fotó: Veres Nándor
Szőcs Zsófia és Levente hét szezont dolgozott Svájcban egy zöldségfarmon, majd miután mindketten kitanulták ennek csínját-bínját, hazatértek és Csíkvacsárcsi határában vegyszermentes zöldségtermesztésbe kezdtek. Szemet gyönyörködtető a padlizsán, a paradicsom, a zöld- és pirospaprika, Levente szerint ebből készül a világ legfinomabb zakuszkája. Két kezük munkájának gyümölcse.
2019. szeptember 20., 17:002019. szeptember 20., 17:00
2019. szeptember 20., 17:082019. szeptember 20., 17:08
Zsófia és Levente elindultak, mint a mesében, szerencsét próbálni – akár így is kezdhetnénk a Szőcs házaspár történetét. Külföldre mentek dolgozni, tanulni, hogy majd az ott szerzett pénzzel, tudással itthon új életet kezdjenek. Hét évvel ezelőtt Svájcban, egy biogazdálkodásban kaptak először munkát, Levente akkor egy tehenészeten dolgozott néhány hónapot, ahol a sajtkészítésbe is „belekóstolt”, majd következett a növénytermesztés.
Leventének idővel annyira megtetszett, hogy eldöntötte, egyszer majd itthon is ezzel szeretne foglalkozni. Pedig – mint mondják – nem sokat tudtak a paradicsom vagy padlizsántermesztésről, hiszen Zsófia könyveléssel foglakozott, Levente pedig az építőiparban kereste a kenyérre valót. A fiatal házaspár hét esztendőn át márciustól decemberig dolgozott Svájcban, majd három hónapot töltöttek itthon. Tavalyelőtt decemberben végleg hazatértek, nem sokra rá megszületett kislányuk, Erzsébet, majd tavasszal belekezdtek a zöldségtermesztésbe.
ott érik a paradicsom, a padlizsán, a paprika, az uborka. Szabad földön még zöldell a rukkola, lehet szedni a friss salátát, a cukkinit, a céklát. Innen nem messze egy kisebb területen, ötven áron termesztik a sárgarépát, a hagymát, a paszulyt.
Az idei esztendőt próbaévnek szánták – mondják –, de örömmel nyugtázzák, sokkal jobban sikerült. Sokat is dolgoztak ezért, rengeteg volt a tennivaló az év folyamán, most már a begyűjtésre koncentrálnak. Ma már nevetve mesélik, de korábban sok szomorúságot okozott, hogy pontosan az esős időszakban látott hozzá Levente a víztározó kiásásának, és több alkalommal is, amit estére kiásott, reggelre visszamosta az eső.
Lehet szedni a salátát
Fotó: Veres Nándor
Tavasszal többek között kilencszáz tő paradicsom és háromszáz tő padlizsán, illetve szintén ennyi paprikapalánta került a földbe. Büszkén mesélik, Svájcban is ketten dolgoztak a farmon, ők gondozták a zöldségeket, ők vitték a piacra is, ahol olyan törzsvásárlóik voltak, akik évtizedek óta ugyanarról a farmról vásároltak. Itthon is vegyszermentesen gazdálkodnak, mint Zsófia megjegyzi, a biominősítés megszerzését is fontolgatják, bár egyelőre a bürokrácia elijeszti őket.
Egyelőre szépen alakul a kliensi kör, sokan kilátogatnak a városból hozzájuk. Szeretik, amivel foglalkoznak – derül ki szavaikból. Egyelőre a szűk családi körből kerül ki a segítség is, pedig nagy szükségük lenne munkaerőre. Azt már most tudják, hogy jövőben miből ültetnek többet és miből kevesebbet, az üvegházas palántanevelést is fontolgatják, ugyanis ha a biominősítés megszerzése a cél, akkor jobb, ha ők foglalkoznak a palánta nevelésével is. Tavasszal – jegyzi meg Zsófia – még az igazán jó palántaföld beszerzésével is gondjai voltak.
„Azt szerettük volna, hogy aki tőlünk vásárol, bármikor idejöhessen, hogy megnézze, hogyan dolgozunk itt, legyen egy személyes kapcsolata azzal, aki termeszti a zöldséget, mely az asztalára kerül. A nyáron elég sokan kilátogattak, szétnéztek” – jegyzi meg Levente, miközben mutatja a Svájcból hozott kapát, amivel a földet lazítja. Szeret nosztalgiázni, jól érezte magát ott, büszkén meséli, a svájci munkaadó is folyamatosan érdeklődik, hogyan mennek dolgaik, örül annak, hogy az ott szerzett tudást itthon felhasználhatják. Ha kell tanáccsal, jó szóval segíti a fiatalokat, de talán egy beszélgetés sem ér véget anélkül, hogy ne ajánlaná fel, bármikor visszamehetnek, visszavárja őket.
A kis Erzsébet sok időt tölt szüleivel a zöldségesben
Fotó: Veres Nándor
Zsófia nem vágyik vissza. Szeret Vacsárcsi határában a zöldséggel dolgozni, jól érzi magát. „Olyan is volt, hogy hat órakor kijöttünk, Erzsébet aludt a hálózsákban az autóban, és mi a csendben dolgoztunk. Vagy kijöttem vele ebéd után, itt ő elaludt, és én folytattam a megkezdett munkát. Számomra ez feltöltődést jelent, semmiért nem adnám” – jegyzi meg, miközben a játszadozó gyermekét figyeli. Az egy éves és hét hónapos Erzsébet pedig a veteményesben sétál, ha kedve tartja, a fóliaházban felszerelt hintán hintázik vagy a padlizsántövek mellett összegyűjtött homokozófelszereléssel játszik, miközben édesanyja kezébe nyom egy zöldpaszulyt, és azt rágcsálja.
A Szőcs házaspár Svájcban fokozatosan készült arra, hogy itthon majd „valamihez” kezd. Hogy saját fogyasztásra termesztenek zöldséget, abban szinte biztosak voltak, de azt, hogy ekkora kertészetet fognak működtetni, azt talán még maguk sem hiszik. Még sok tervük van, ha lenne munkaerő, szárnyalnának.
Beérik a padlizsán...
Fotó: Veres Nándor
...és a paprika is – mutatja büszkén Levente
Fotó: Veres Nándor
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!