Vaskos belépő, mennyei élmények: a brassói Víziparadicsom

A hűvösebb éjszakák visszatértével a strandszezonnak nagyjából annyi, így aki még meghosszabbítaná valamelyest a nyári fílinget, s izzadna még egy kicsit a hőségben, ha nem akar messzire elutazni, kénytelen a mesterségesen fenntartott meleg környezetet választani.

A brassói élményfürdő, hivatalos nevén Víziparadicsom (Paradisul acvatic) a környék legnagyobb ilyen létesítménye, tulajdonképpen élményfürdő kategóriában az egyetlen minimum 150 kilométeres körzetben, de nyugat felé van az 250 is, észak felé pedig nem is érdemes számolni.

Talán meglepő, de ez az élményfürdő már több mint 11 éves régiséggel bír, honlapjuk tanúsága szerint 2007 júliusban nyitotta meg kapuit. Talán ez is a magyarázata annak, hogy maga a honlap picit régiesnek, nehézkesnek tűnik, de írjuk a javára viszont rögtön azt, hogy három nyelvű, köztük magyar is. Egy kissé rögös magyarsággal ugyan, de anyanyelvünkön értesülhetünk hát arról, hogy a létesítmény 12 ezer négyzetméternyi fedett területtel és ugyanennyi kültéri felülettel rendelkezik. Összesen kétezer fürdőzni vágyó fogadására alkalmas, ami azért a környék kisebb wellness fürdőiről nem mondható el, amelyek meg sem közelítik ezt a számot.

Na de persze felszereltség tekintetében sem: hat belső és két kültéri medence, szaunák, csúzdák várják a szórakozni vágyókat, meg olyan extrák, mint pihenőbarlang, fitneszterem, beltéri sportpálya és hasonlók.

Mindennek persze megvan az ára is: ha egész napra beköltöznénk ide, akkor felnőttként 60 lejünk bánja, de választhatunk háromórás belépőt 45, illetve kétórásat 35 lejért. Három éves kor alatt a gyerkőc ingyen lubickolhat, ha pedig elmúlt már hároméves, de még nem magasabb 140 cm-nél, akkor 25 lejbe kerül a belépője attól függetlenül, hogy hány órát tartózkodik bent.

Tapasztalatom alapján a kétórás bent tartózkodásra feljogosító tarifát csak akkor válasszuk, ha egyedül áztatnánk egy bő órácskát elgémberedett tagjainkat valamelyik medencében, hisz az öltözőhasználat – vetkőzés, öltözés, zuhanyozás, szekrényünk megkeresése stb. – önmagában elvesz az időnkből legalább 30 percet, ha pedig többen vagyunk, ennél akár sokkal többet is. Belépéskor ugyanis nem szabadon választhatunk az elérhető szekrények közül, hanem ki van jelölve számunkra egy: a több száz rekesz közül bizony időbe kerül, míg megtalálja mindenki a sajátját. Társasággal ezért be kell vetni a logisztikai tudásunkat is, s nem árt, ha legalább fél órával az idő lejárta előtt kikecmergünk a medencéből és az öltöző felé vesszük az irányt. Tudni kell azonban, hogy bár ezt nem reklámozzák sehol, 5-10 perces időtúllépésért nem fogja leharapni a fejedet a személyzet egyetlen tagja sem, s nem követel plusz összeget, viszont meggondolhatjuk magunkat, és 10, 15 illetve 25 lejért vásárolhatunk plusz órákat magunknak.

Ami a személyzetet illeti: túlzott előzékenységgel nem lehet vádolni őket, de nem is tűntek bocskoros parasztoknak – elnézést kérve az igazi földművelőktől. A vízimentők folyamatosan elérhetők a medencék körül, viszont nem avatkoznak be, csak ha valóban vészhelyzet van. Néha az volt az ember érzése, hogy nem ártana, ha a fürdőkultúra terjesztésében is közrejátszanának picit, hogy ne fordulhasson elő, hogy a naccsága a gyerekmedencében heverészve piszkálja a lábkörmét a csemeték közt, miközben persze ki van írva, hogy a medence a gyerekek számára van fenntartva.

A hőségre – és általában a hőmérsékletekre – nem lehet panasz, a beltéri levegő a 30 fokot jóval meghaladta, olyannyira, hogy a „mindössze” 30 fokos nagymedence vize hűvösnek tűnt. A bejáratnál feltüntetett tájékoztatást azért annyira nem kell komolyan venni, mert példának okáért a kültéri-beltéri, enyhén sós vizű medence vize melegebbnek tűnt, mint a 31 fokosra taksált beltéri nagymedencéé. Így szeptemberben még működnek a kültéri medencék is, az igazi élmény ezek kipróbálása, a hatalmas víztükör gyakorlatilag teljesen zavartalan, szinte tiszta egyedül úszkálhatunk a jókora medencében. A köréje elhelyezett több száz napozóágy közül alig egypárat használnak, kérdés azonban, hogy egy meleg nyári napon, telt ház esetén nem-e lenne tömegiszonyunk. Így szeptemberben kevesen merészkednek a szabad ég alá, így nem is tűnik annyira zavarónak, hogy a medence közepére helyezett „pálmaszigetet” néhányan trambulinnak használják, a vízbe ugrálás tiltása ellenére. A hangosnak és torznak tűnő zene viszont már kevésbé kellemes.

Aki nagyon szeretne ugrálni, használhatná a beltéri sportmedencét is, amely úszó- és ugrómedence egyben, több trambulinnal is felszerelve. A szaunázást kedvelők pedig választhatnak a zsúfoltabb, színváltós hangulatfényekkel is ellátott gőzfürdő és a kulturáltabb, de keményebb élményekre tervezett finn szauna között: az utóbbi hőmérője 100 Celsius-fokon állt, mikor felkerestem. A szaunázást követően beltérben lehet beereszkedni a hidegvizes medencébe, ami azonban kültérben folytatódik: ez tényleg mennyei élmény.

És amitől igazán élményfürdő az élményfürdő: a csúszdák. A Víziparadicsom két csúszdával rendelkezik, az egyik alacsony, míg a másik közepes nehézségűre van kategorizálva. Előbbin bátran leereszkedhetünk a csemetével is, az utóbbin viszont elég megrázó élmény lecsúszni, teljes sötétségben dobál össze-vissza a szerkezet, amíg meglepetésszerűen kidob a medencébe.

A sok élmény hatására persze megéhezik az ember, s tudni kell, hogy a medencetérben az otthonról hozott elemózsiát majszolni nem túl civilizált dolog. Felirat tiltja is egyébként az ilyesmit, de ez csak önfegyelemre kötelez, senki nem szólítja meg az embert, ha elkezd szendvicset enni odabent. Olyan nagyon azonban nincs rászorulva az ember, hogy otthonról vigyen kaját, a létesítményben található önkiszolgáló étterem árai nincsenek olyan nagyon elszállva, 10 lej környékén leveseket, 15-20 lejért főételeket vásárolhatunk, plusz a köret. Egy fél literes ásványvízért 4, az üdítőkért 5 lejt kértek, és persze volt csapolt sör is.

Összefoglalva: egy kisebb családi társasággal lubickolva is rémesen hamar eltelik az a három óra, szinte ki sem lehet próbálni mindent. A gyerekeknek pedig hatalmas élmény. A befektetett időt tehát mindenképpen megéri a brassói élményfürdő, már csak az a kérdés, hogy a borsosnak tűnő belépőt is megéri-e. Ez persze már relatív dolog: a 60 lejes, teljes napra szóló felnőtt belépő 13 eurónak számít. Összehasonlításul Zalakaroson egész napra 4300 forintot kell fizetni még ilyenkor egy komplex belépőjegyért, ami kicsivel több 13 eurónál. Igaz, ott többet is kap az ember ezért a pénzért. Kár, hogy egynapos – vagy akár egy délutános – fürdőzős kirándulásra székelyföldi indulással nem éppen alkalmas.