
Mangalicatermékekből megterített asztal
Fotó: Makkay József
A 19. század történelmi Magyarországán kialakult zsírsertést, a mangalicát az utóbbi harminc esztendőben fedezték fel újra a Kárpát-medencében. Az utóbbi tíz évben Erdélyben is több állattenyésztő kapott kedvet a külterjesen tartott disznófajtához. A Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró mellékletének olvasói Szász György buzai (mezőségi) mangalicafarmjára és húsfeldolgozó kisüzemébe kaphatnak betekintést.
2022. február 02., 10:272022. február 02., 10:27
Kuriózumnak számítanak a feldolgozott mangalicasertésből készülő hústermékek.
Üzletekben egy-két székelyföldi húsfeldolgozó vállalat kínál mangalicatermékeket. Magas áruk miatt azonban csak szűk fogyasztóréteghez jutnak el. A mangalicasertésből készülő kolbász, szalámi és sonka ára a „normál” sertésáru duplájába kerül.
Malacait szoptató koca a buzai farmon
Fotó: Makkay József
Az árkülönbség azzal magyarázható, hogy az intenzív sertéstelepeken tápokkal „felfújt” disznóhoz képest a mangalica hizlalása sokkal több időbe kerül. Külterjes tartásban a százkilós sertés egy év alatt éri el a mázsás súlyt, a 150 kilós vágóállat hizlalási ideje másfél esztendő.
Amennyiben az állattartó gazda betartja a rideg tartás követelményeit, a mangalicazsír egészségesebb, mint más sertészsír – telítetlen zsírsavakat tartalmaz –, és a zsírrétegekkel átszőtt hús minősége kiváló.
Szász Csaba füstölőbe vitt hústermékei
Fotó: Makkay József
Szász György 140 disznót hizlal, és a vágóállatok mellett folyamatosan értékesít malacokat. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Gasztró mellékletében.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!